A malária vagy váltóláz, mocsárláz a szubtrópusi, trópusi tájak egyik legelterjedtebb betegsége. Terjesztésében fő szerepet a szúnyogok játsszák, s mivel ez évben e vérszívók különösen elszaporodtak, jogos az aggodalom, nem jelenik-e meg majd nálunk is a malária.
Szerencsénkre nem minden szúnyogot „szeretnek” a maláriát okozó „lázállatkák”, a plazmódiumok. A lázállatkák, s így a malária terjesztői az ún. Anophelles szúnyogok. A mi szúnyogjaink a Culex családhoz tartoznak. E két faj már szabad szemmel is megkülönböztethető: az Anophelles potroha hegyes szöget zár be az alappal, a Culex potroha párhuzamos azzal.
Az Anophellesek a sekély, nyugodt, meleg vízfelületeket kedvelik. Ilyenek voltak a Duna áradásai után visszamaradt mocsaras, posványos területek. Ezek felszámolásával a 19. század második felében a maláriaszúnyogok életfeltételei kedvezőtlenekké váltak és ennek következtében az Anophelles család eltűnt Dél-Szlovákiából.
A jóval melegebb és vízben állandóan bővelkedő Balatonon is csak a vizsgált szúnyogok egy százaléka bizonyult Anophellesnek, azaz elméletileg minden 100. balatoni szúnyog „alkalmas” lehetne a malária terjesztésére. Gyakorlatilag azonban nem kell tartanunk a malária újra megjelenésétől tájainkon. Az Anophelles szúnyog ugyanis nem termeli a maláriát okozó plazmódiumot, hanem egy már maláriában szenvedő beteg testéből szippantja azt magába.
Kétheti szúnyogbeli lét után a szúnyog testében elszaporodott lázállatkák a szúnyogcsípéssel bejuthatnak egy még egészséges ember testébe, és abban váltólázat okoznak.
Látható tehát, hogy a malária járvánnyá válásához három tényező szükséges. Először is kell a már maláriában szenvedő beteg, akinek vérében ott hemzsegnek a lázállatkák. Ő a betegség forrása. Másodszor kell az Anophelles szúnyog, amely csípésével és vérszívásával magába szippantja a plazmódiumokat és azok – megfelelő, azaz legalább szubtrópusi hőmérséklet meglétekor – a szúnyog testében elszaporodnak.
S végül kell a még egészséges páciens, akit az Anophelles megcsíphet, és a csípés során a lázállatkákat beoltja a megcsípett ember testébe. Szerencsénkre e három tényezőből, tehát a beteg - szúnyog -egészséges ember láncból az első két szem hiányzik.
Megváltozhat azonban a helyzet, ha földink szubtrópusi vagy trópusi tájon tölti szabadságát, vagy munkája (kamionsofőr, üzletkötő) oda szólítja, s ottléte alatt Anophelles csípi meg őt. Az ilyen ún. behurcolt eset, sajnos, már nálunk sem ritkaság.
Az egzotikus nyaralás alatt szedjünk maláriaellenes gyógyszert, szúnyoghálóval védekezzenek az éjszakai csípés ellen. Védőoltás nem létezik. Ha hazatérve belázasodnak, azonnal forduljanak orvoshoz, és hívják fel doktoruk figyelmét a maláriás vidéken tett utazásra.
