Barack-sziget (Marhuľový ostrov) – ez a címe annak az új szlovák filmnek, amelyet a Csallóköz regényes tájain forgatnak. A film főszereplői Tóbiás Szidi, Mokos Attila és Nádasdy Péter. Már a szereplőgárdából kiderül, hogy nem mindennapi filmmel van dolgunk. Szlovák film, magyar szereplőkkel, a Csallóközben?
Igen, hisz ez a történet nemcsak A SZERELEMRŐL szól, hanem rólunk, Dél-Szlovákiában élő emberekről, magyarokról és szlovákokról. Az Új Nő a forgatás két helyszínén, Ifjúságfalván és Bogyaréten járt. (A fenti képen: Mokos Attila útban a lagzija felé)
Egyik filmen sem izgultam még ennyire – mondja Tóbiás Szidi, filmbeli nevén „Babika”. – Egyrészt a történetet a férjem, Peter Lipovský írta, akinek ez az elsőforgatókönyve. Sokáig nem mert belevágni. Eddig csak dalszövegeket írt nekem. Biztatásomra írta meg (és nagyon büszke vagok rá), amibe, bevallom, én is belekontárkottam. Így hát kicsit ez a mi kettőnk filmje is.
Mokos Attila útban a lagzija felé, @Dömötör Ede
A szerepem igazi kihívás: Babika a „Végzet Asszonya”, aki miközben őszintén szeret, akaratlanul tönkreteszi a Rózsa család férfitagjait... Egy városi szlovák nő, aki keresi a nagy szerelmet – és egy magyar tanyán találja meg. Egy történet, amely a végzetről szól, és jelen van benne a jellegzetes magyar tanyavilág.
Tóbiás Szidi jelenetre kész, @Dömötör Ede
Mindenkinek meg kell találnia a saját életét, a saját történetét, a helyet, ahol boldog lehet...
A Barack-szigetben különleges szerepet kapott Cserhalmi György is: ő kezdi és zárja a filmet, rajta kívül, de róla szólnak az események... A szlovák stáb boldog, hogy elvállalta a szerepet. Megtiszteltetésnek érzik, hogy vele dolgozhatnak.
És hogyan készül a film? Egyáltalán egy film. Egy-egy beállítást többször fölvesznek, ezért kívülről az egész unalmasnak tűnik. Először a rendező elmondja az elképzeléseit a színészeknek, utána többször fölveszik ugyanazt a jelenetet: párszor próbaképpen, majd párszor „élesben”. A Barack-sziget kicsit másképp készül, mint ahogy az megszokott. Azt akarják, hogy a filmnek „szociojellege” legyen, ezért élesben veszik a képeket. A rendező nem „értelmezi agyon” a jellemeket, a szöveg is „fércmű”. Szeretnék, ha a színészek a „saját nyelvükön”, „zsigerből” beszélnének. A film egyébként alkalmanként feliratos lesz, hiszen gyakran magyarul beszélnek benne. A jelszó: autentikusság!
– A női főszerep Szidire van írva – mondja a rendező (jobbra). – A többi szereplőnél igyekeztünk olyan színészeket kiválasztani, akik karakterükkel képviselik az itteni magyarságot. Így „került a képbe” Mokos Attila és Nádasdy Péter, a Komáromi Jókai Színház, illetve a Kassai Thália Színház színészei, így találtunk rá Dráfi Mátyásra és Molnár Xéniára is. Amikor először elolvastam a forgatókönyvet, beleszerettem. Nem akarunk politizálni, de a szlovák–magyar viszony azért hangsúlyos lesz. Kicsit aggódok, nehogy kicsússzunk az időből. Amikor elkezdtünk forgatni, esett, várni kellett. Most pedig ránk tört a hőség...
Szó ami szó: őszintén sajnáltam a stábot és színészeket is, akik délelőtt tizenegytől este hétig a tűző napon rohangáltak az ifjúságfalvi focipályán. Eszembe jutott a mondás, amit színészek szoktak volt mondogatni egymás között: „Ja, kérem! A művészetért meg kell szenvedni!” Hát most valóban megszenvedték a magukét. Mindnyájan kitikkadtak, leégtek, a palackozott vizek pedig megposhadtak... (Előtérben Nádasdy Péter)
A „kattintgatólánynak” is melege van. Talán már elege is?
A férjem gyakran csodálkozva kérdezte tőlem: Te tényleg így viselkednél? Nem, feleltem nevetve, sokkal rosszabb lennék... Még egy kis púder, és kezdődhet a felvétel.
Ez a sármos fickó itt nem Jean-Paul Belmondo egy régi francia filmben, hanem Mokos Attila, azaz Rózsa Lajcsi teljes esküvői díszben, amúgy csallóköziesen. – Két testvér él magányosan egy tanyán, a nyugalom szigetén – mesél Mokos Attila. – Lajcsi és Jancsi húsvér emberek, a természetben élnek. Halat fognak, barackot szednek, pálinkát főznek feketén: mindenki szereti őket a faluban. Aztán egyszer csak megjelenik „A NŐ”, az ő régi autójukkal – és felborul az életük. Én következetesen magyarul beszélek a filmben, aztán mikor kialakul a szerelmi szál, kezdem törni a szlovákot. Nádasdy Peti, azaz Jancsi nyitottabb jellem, ö hamarabb megszólal szlovákul.
Leginkább szegény Nádasdy Pétert sajnáltam, akit hiába üldöztem egész nap, kezemben kis diktafonommal. Délelőtt 11-től este 7-ig alig volt tíz perc szabadja. Ezen a képen épp a lábát jegeli, mert abba tényleg belerúgott valaki a nagy foci hevében.
Mikor arról kérdezem, evett-e aznap, csak a vállát vonogatja: – Most ettem, tíz perce, de ebben a hőségben egyébként sem kívánom az ételt.
S hogy mitől ennyire lelkes Péter? Ez az első filmszerepe, ráadásul főszerep, amit öt év „kihagyás” után kapott meg. Éppen ennyi éve ugyanis, hogy otthagyta a Kassai Tháliát, és szülővárosában, Királyhelmecen szervezi a kultúrát. – Amikor Szidi felhívott, alig akartam hinni a fülemnek. Hogy én kaptam meg Rózsa Jancsi szerepét?! Különben hasonló helyzetben vagyok, mint Jancsi: nekem is van egy szerelmi ügyem, ami már régóta húzódik. Ezért könnyen tudok azonosulni a szereppel.
Kirobbant a verekedés a focipályán
– Más a kamera előtt játszani, mint a színpadon – mondja Mokos Attila – Másak a színészi eszközök. A kevesebb itt több: kevesebb gesztusra van szükség, és a kame-rához idomul a mozgásunk. A felvételek alatt erős, koncentrált munkát végzünk. Ezért a „lazább” félórákban pihenni, pihenni és pihenni kell, nehogy estére elfogyjon az erőnk. Mokos Attila egyébként mostanában nem panaszkodhat: nemrégiben nagyon rangos díjat kapott egy filmfőszerepért, augusztus-szeptemberben pedig egy másik szlovák film forgatására készül, ahol ő lesz az abszolút főszereplő. – Csak bírjam szusszal! – mondja.
Bogyaréten vagyunk, a lakodalomjelenetet veszik éppen – a forgatás egész éjszaka tart. A képen Nagy László (szintén a Jókai Színházból) issza a finom, természetesen feketén főzött barackpálinkát. (Tévedés ne essék: az üveg kellék, és csak tiszta víz van benne.)
Dráfi Mátyás András bácsit, a mindentudó, kedves öregembert alakítja a filmben. Ő a nagy mesemondó, a két lábon járóélő történelem. Minden helyzetről eszébe jut valami régi-régi történet. – Jaj, csak ez a sok üresjárat ne lenne! – sóhajtozza. – Ez a legrosszabb az egészben! De sebaj, a színészek feltalálják magukat, Dráfi Mátyás a szünetekben szívesen szórakoztatja fiatalabb kollégáit. A stáb tisztelettudóan bánik az idős művésszel: „babusgatják”, egy-egy éjjeli jelenet után betakargatják, hogy meg ne fázzon.
Ezen a képen a sminkes Molnár Xéniát (szintén a Jókai Színházból) vette kezelésbe. Xénia a kocsmárosnét, Lajcsi szeretőjét alakítja. – Minden szerepnek örülök – mondja. – Új emberekkel találkozom, új szituációnak kell megfelelnem. Mikor Xéniát arról kérdezem, nem fárasztó-e a forgatás ebben a nagy hőségben, csak vidáman legyint. – Nincs sok forgatási napom, és a forgatások között sok a szünetem. Igazság szerint én itt pihenek, otthon ugyanis a kétéves kisfiam mellett nem sokat üldögélhetek. Xénia egyébként igazi tündér: a szünetekben varázsos masszázsával frissíti fel eltikkadt kollégáit.
Néhány jelenet máris visszanézhető – Tóbiás Szidi és Molnár Xénia az operatőr, Martin Žiaran kamerája fölött. Az operatőr munkájáról még áruljunk el annyit, hogy a fiatalembernek Tóbiás Szidi szerint különleges szeme van, gyönyörű felvételeket készít.
