Mi mindent adhat a gyermeknek egy kisiskola? Erre kerestük a választ a hegyétei iskolában.
– Három éve az iskola és az óvoda közös épületbe költözött – kezdi Baffi Szilvia, a hegyétei 1-4. osztályos alapiskola és óvoda igazgatónője. (A kb. ezer lakosú Hegyéte a Csallóközben fekszik, és hozzá tartozik a szomszédos Balázsfa is. A szerk. megj.) – Ekkor újítottuk fel az épületet, például ablakokat cseréltünk, ami a fűtés szempontjából spórolást jelent. A fejpénz, amit az államtól kapunk, alig fedezi a pedagógusok bérét. És mégis talpon vagyunk. Sőt, nem összevont osztályokban tanítunk, mint a legtöbb kisiskolában. Mindez a községi hivatalnak köszönhető. A községi hivatal hozzájárul az óvodás és iskolás gyermekek egész napos étkeztetéshez is. A hivatal biztosítja be a tisztasági kellékeket is, az óvodában a huzatok és az étkezdében a terítők mosását. (Fotók: Dömötör Ede)
– Ez azt jelenti, hogy az óvodások és az iskolások egyaránt kapnak tízórait, ebédet, uzsonnát?
– Így van. A nagyszünetben a gyerekek együtt tízóraiznak, az ötödik óra után ebédelnek. Aki napközis, uzsonnát is kap. A napközi ötig üzemel. Van egy külsősünk, aki hegedűt oktat, de a gyerekek tanulhatnak furulyázni, angol nyelvet, elsőtől negyedikig számítástechnikát és szlovák nyelvű társalgást. Héttől működünk, de aki korábban kezd, hamarabb is hozhatja a gyereket. Fél hétkor már nyitva az iskola, háromnegyedkor az óvónő és az ügyeletes pedagógus is megérkezik. Olyan is előfordul, hogy a szülő idetelefonál: nem tud ötre jönni. És mi megvárjuk a szülőt, mert ez a dolgunk.
Baffi Szilvia, a hegyétei 1-4. osztályos alapiskola és óvoda igazgatónője
– Hány gyermek látogatja az iskolát?
– 21 óvodás és 17 iskolás – két elsős, hat másodikos, négy harmadikos és öt negyedikes. Két óvónő, négy tanító és egy napközis nevelő foglalkozik a gyerekekkel. Egyedül a nevelési tárgyakat (zenei nevelés, rajz, testnevelés, munkára nevelés) oktatjuk egybevonva. A gyerekek összetartanak, a nagyok segítik a kicsiket. Mindannyian megszokták, hogy az órákra készülni kell, mert mindennap felelhetnek.
Az olvasásórán kétszer-háromszor vagy akár többször is rájuk kerül a sor. Amúgy is sokat beszélgetünk, és mindenki szóhoz jut, ami óriási előny.
– Milyen visszajelzések érkeznek?
– Talpraesett, ügyes gyerekek kerülnek ki az iskolánkból. Nincs lemaradásuk, hamar felzárkóznak a felsősökhöz.
– Hiba, gond nincs is?
– Egy nagy vágyunk van: egy tornaterem. A tavaszi-nyári hónapokban kimegyünk a szabadba, de télen a folyosón tornázunk.
– Nyáron hogyan üzemelnek?
– Az óvoda mellett működik a napközi is nyolctól négyig. Kézműves foglalkozásokkal, különböző játékokkal, dramatizálással, meseolvasással kötjük le a gyerekeket. Ugyanúgy biztosítva van a tízórai, ebéd és uzsonna, mint tanév közben. Mi igazán azon vagyunk, hogy segítsük a szülőket, és karöltve velük azért dolgozunk, hogy gyerekeink számára szépek, emlékezetesek legyenek az iskolában töltött első esztendők.
Szülői szemmel
– Még a városban laktunk, amikor eldöntöttem: kisiskolába viszem a gyerekem – mondja a balázsfai Onódi Éva, az egyik elsős kisfiú anyukája. – Én nagy iskolába jártam, és a nagyobbik fiam is. És ott is tanítottam. Így tudom, hogy bármennyire is igyekszik a pedagógus, egy harmincas létszámú osztályban nem tud annyi figyelmet szentelni egy gyereknek, amennyi annak kijár.
Itt észrevétlen telik az idő, mert a gyerekek gyakran szerepelnek. És természetes, hogy mindegyik porondon akar lenni, hisz tudjuk, a sikerélménynek milyen nagy szerepe van a gyerek önbecsülése szempontjából.
– Itt van idő mindenkit meghallgatni. És mindent megbeszélni! A gyerekek fellépnek a karácsonyi, az anyák napi vagy a nyugdíjasok számára készített műsorokban. A tisztaság is megfogott Hegyétén. Aztán ott van a házias koszt! Uzsonnára például ma is almás pitét kaptak.
– A tanító figyelni tud arra is, ki mennyit eszik, mit szeret és mit nem. Ami még meglepett: a tankönyvekért nem kellett fizetni, a gyerekek iskolatáskát, tornafelszerelést, gyermeknapkor pedig az édességeken kívül vásárlási utalványt is kaptak. Plusz az egész napos étkeztetés, ami csupán 30 koronába kerül. Az is tetszik, hogy van udvar, hinta, játék, lehet focizni, tollaslabdázni… Még egyhetes erdei iskolában is voltak! A nyarat meg tudjuk oldani, a fiam mégis kikönyörögte: járhasson a nyáron egy hétig napközibe. Mert annyira szeret ide járni!
– Általában az anyukák félnek az első osztálytól...
– Nem csoda, hisz legtöbbször rájuk marad a tanulás-tanítás. Mire hazaérnek, a gyerek – de a szülő is – fáradt. Nem jó pedagógust játszani, a szülő azért van, hogy szeresse-nevelje a gyerekét. Nekem mint elsős anyukának szinte semmi dolgom nem volt. A fiam mindent megtanult a napköziben, így volt időnk egymással beszélgetni, játszani. Ajánlom mindenkinek a kisiskolát – a saját példám alapján. Mert az én gyerekem boldog, kiegyensúlyozott, és örömmel várja szeptember elsejét!
A vakáció alatt érdemes a felvetetteken elgondolkodni. Mert egyre több kisiskolát fenyeget a megszűnés veszélye. Még olyan településeken is, ahol egyébként vannak gyerekek.
Mert őket általában a közeli városka vagy nagyközség kilencosztályos iskolájába íratják be (azzal az indokkal, hogy ötödikben ne legyen gond a beilleszkedés). Vagy pedig azért, mert a szülő azt gondolja, hogy egy aprócska falu kisiskolájában a gyerek nem szerzi meg a szükséges ismereteket.
Pedig! Sehol nem kaphat olyan figyelmet és melegséget, mint egy kisiskolában. Ahol ugye pár gyerek van, s ezért nem oszlik meg a tanító figyelme. Ahol naponta számon kérik – és naponta megsimogatják a kobakját. És ahol beszélhet, beszélhet kedvére, senki nem állítja le. Ahol minden őérte van. Mint a képeken szereplő kisiskolában, Hegyétén.
Beszélgetés közben előkerül az iskola krónikája, tele szép rajzokkal – amelyek az iskola folyosójáról sem hiányoznak – és sok-sok fényképpel: fellépések, karácsonyi ajándékozás, ünnepi ebéd, farsang, erdei iskola, az egész évben zajló tisztasági verseny kétszeri kiértékelése (a tét egy finom torta), megható osztályképek, melyeken a gyerekek a tanító nénijükhöz, illetve a tanító bácsihoz bújnak.
S egy közös fotó sem hiányzik, hisz az iskola összes osztálya ráfér egy képre. Tényleg olyan, mintha egy nagy család lennének.
