Ma a koronavírusos betegek zöme lekapcsolta magát a rendszerről, és maguk próbálják beszerezni a gyógyszereiket. Élen jár az Ivermectin, ami egy antiparazitikum, és sok esetben hatásosnak bizonyult a kór kezdő szakaszában. (Már a kórházak is használják.) A gyógyszer feketepiaci ára mára felkúszott 200 euróra – az Ausztriában dolgozó vendégmunkások hozzák be az országba. Sokan lópasztával megkent kiflivéget reggeliznek, hogy elkerüljék a fertőzést. Az Ivermectint ugyanis csak márciustól írhatják fel a háziorvosok humán gyógyszerként koronavírusra. Talán valóban itt lenne az ideje, hogy oltás után nézzünk!
Mit tudunk a koronavírus elleni vakcináról? Szlovákiában sem a lockdown, sem a tesztelések nem hozták meg a várt eredményt – sőt, halálozásban világelsők vagyunk. Így nem marad más hátra, mint belátni: a vakcina az egyetlen megoldás!
Az elején még hittünk: hittük, hogy az időszakos bezártság, az elszigeteltség megoldást jelenthet. Hittük, hogy ha kibírjuk nyárig (aztán őszig, majd karácsonyig, s most éppen február végéig), akkor a helyzet jobbra fordul – minden a régi lesz, s nem kell többet azon gondolkoznunk, hogy a lakás melyik sarkában rendezzük be az irodát, és melyikben a gyerekek osztálytermét. Cikkünk célja, hogy megpróbáljuk elejét venni a villámgyorsan terjedő tévhiteknek, s hogy bemutassuk azokat a tényeket, amelyek jelenleg a tudomány rendelkezésére állnak a vakcinával kapcsolatban.
Kell vagy nem kell?
Mára tény lett, hogy a világjárványt csakis a védőoltás beadásával lehet megfékezni. A legnevesebb tudósok és gyógyszergyárak rohamtempóra kapcsoltak, s kevesebb, mint egy év alatt kifejlesztették a koronavírus elleni vakcinát. Sok gyártó ringbe szállt, azonban három olyan cég szakította át a célszalagot, amelyek neve ismerősen csenghet. A Moderna vakcináját január 6-tól kezdve engedélyezték az Európai Unió területén, a Pfizer/BioNTech készítményével már decemberben elkezdtek oltani mind az Egyesült Királyságban, mind Amerikában, s még az év vége előtt a brit–svéd AstraZeneca/Oxford által fejlesztett védőoltás is zöld utat kapott.
Az emberek egy része azonban nem hisz a vakcina hatásosságában. Főleg azokban az országrészekben nem, ahol alacsonyabb a fertőzöttség. Ahol viszont magas, ott az emberek oltatnának, de nincs mivel! A bizonytalanság persze érthető: miként lehetséges, hogy kevesebb mint egy év alatt sikerült kifejleszteni és piacra dobni az új védőoltásokat? Tény, hogy az eddigi rekordtartó mumpsz elleni vakcina esetében az első begyűjtött mintától a gyógyszertárakba kerülésig négy év telt el.
Az oltások átlagos fejlesztési és piacra kerülési ideje pedig 10-15 évbe is beletelik. Így teljesen jogos a kérdés: hogyan sikerült ennyire lerövidíteni az időtartamot?
Nincs új a nap alatt!
Maga a koronavírus összefoglaló név: a vírus fajtája a köztudatban leginkább erre az egyszerűen megjegyezhető névre hallgat, de a Covid–19 is elterjedt megnevezés. Hivatalos neve SARS-CoV-2, s valójában a koronavírusok több száz tagú családjába tartozik, amelyet már több mint ötven éve tanulmányoznak a kutatók! Tehát a legújabb „családtag” felbukkanásakor a tudósok már kiterjedt adatbázissal rendelkeztek arról, hogy az ilyen típusú kórokozók milyen felépítéssel, tulajdonságokkal és élettartammal rendelkeznek. Azzal is tisztában voltak, hogy ez a család bizony rossz szomszédság: szúrós tüskefehérjékkel veszik körbe magukat, melyekkel megkapaszkodnak az emberi sejtekben.
A Covid–19 rossz tulajdonságai tehát nem érték meglepetésként a tudósokat. Vagyis a laborokban sürgölődő doktorok nem a nulláról indultak, s rengeteg dologgal tisztában voltak. Így például azzal is, hogy a fehérjetüske a vírus erőssége – azonban ez lehet a gyengéje is, aminél fogva meg lehet ragadni a grabancát!
A piszkos anyagiak is rengeteget nyomtak a latban: normális körülmények között egy vakcina kifejlesztése, a vele kapcsolatos vizsgálatok költségei 31-68 millió dollárra is rúghatnak. A további tesztelések még feljebb srófolhatják ezt az összeget. S bizony ennyi pénzt nehéz előteremteni. Itt azonban globális problémáról volt szó, mert minden országot érint, így a pénzcsapok megnyíltak: a kormányzati támogatások, a nemzetközi szervezetek, a civil alapítványok, sőt még a magánszektorok befektetői is mélyen a zsebükbe nyúltak. A vírus gyors terjedése a kutatók közti együttműködést is serkentette. A kínai kutatók már 2020 januárjában megosztották a világ tudósaival a vírus felépítését. Így az egész bolygó összefogva, közös erővel elkezdhetett dolgozni a kórokozó természetének feltérképezésén és az ellenanyag kidolgozásán.
Gépek kontra emberek
A kutatók nemcsak egymást, hanem a mesterséges intelligenciákat is csatasorba állították. Manapság szinte minden gyógyszergyárban megtalálhatók ezek az intelligenciák és okos algoritmusok, amelyek nagy segítéségére vannak az embernek. Sokkal gyorsabban megértik ugyanis a kórokozók viselkedését, és – napokon, sőt néha órákon belül – képesek előállni olyan vakcinajelölt anyagokkal, amelyek már tesztelhetők. A magyar származású Karikó Katalin által kifejlesztett hírvivő RNS-en, más néven mRNS-en (messengerRNA) alapuló technológia is nagy hasznára volt a tudóstársadalomnak. Ennek lényege, hogy az RNA (vagyis ribonukleinsav) genetikai információt képes közvetíteni a DNS-től a sejt azon részéig, amely fehérjéket termel. Vagyis maga az oltóanyag a koronavírus genetikai információját juttatja be az emberi sejtekbe.
A magyar Karikó Katalin, akinek nevét szárnyra kapta a világhír
Így az emberi sejtek képesek lesznek saját fehérjetüskéket „növeszteni”. Mikor aztán szembekerülnek egy valódi koronavírussal, már fel tudják azt ismerni, és könnyedén felveszik vele a harcot. Az RNS – amely a hírvivő szerepét tölti be – pedig néhány órán vagy napon belül kiürül a szervezetből.
Az mRNS-technológia gyártási sebessége minden más vakcina-előállítási technikát maga mögé utasított. Hiszen klasszikus módszernek nevezhető az, amikor az oltóanyag maga a „betegség” fehérjéje – ez a helyzet például a tetanusz vagy a diftéria (torokgyík) elleni védőoltásnál is. A fehérjealapú oltások gyakori hátulütője, hogy minden egyes fehérjének meg kell találni az előállítási módszerét, majd lépésenként engedélyeztetni kell, ami bizony rengeteg energiát és időt vesz igénybe. Az mRNS alapú vakcináknál viszont a gyártási folyamat minden esetben ugyanaz – így a hosszas várakozás jelentősen lerövidíthető.
Kelet vagy Nyugat?
A kezdetben emlegetett Moderna, Oxford/AstraZeneca és a Pfizer/BioNTech oltásai mellett persze megjelentek más versenyzők is, de ezek mellett a célegyenesbe jelenleg csak az orosz Szputnyik-V és a kínai fejlesztésű Sinopharm fordultak be. Ezek közül a Sinopharm oltóanyagát egyelőre csakis vészhelyzeti felhasználásra engedélyezték, tehát széles körű terjesztésre nem alkalmas.
A nagy gyógyszergyártók vakcinái rengeteg dologban különböznek – mindegyiknek éppen úgy vannak előnyei, mint hátrányai –, és érdemes megismerni a működésüket, hogy ha arra kerül a sor, átgondoltan tegyük le a voksunkat az egyik vagy a másik oltóanyag mellett.
Vakcina-kisokos
Alapvető különbség lelhető fel a vakcinák működési elvében: léteznek első, második és harmadik generációs oltóanyagok. Az első generációsok közé sorolhatunk minden olyan technológiát, amelyben a teljes vírust használják fel az immunrendszer serkentésére. A második generációs oltóanyagok azok, melyekben az eredeti vírus örökítőanyaga már nem található meg, így csak annak a hordozófehérjéjét juttatják be a szervezetbe. A harmadik generációsoknál pedig még ennél is „kevesebb” anyagot kapunk: a bejuttatott molekulákkal már magát a szervezetet serkentik arra, hogy előállítsa a védekezéshez szükséges fehérjéket. Ennek pedig létezik egy olyan verziója is – melyet vektorvakcinának nevezünk –, amely során egy teljesen mást vírust használnak a bejuttatáshoz, s ez segít a védekező tüskefehérjék „elkészítésében”.
Hatásosság alapján is mérlegelhetünk: egy vakcina hatásosságán azt értjük, hogy az adott készítmény hány százalékos eredménnyel tudja megelőzni a betegséget. Ezt rengeteg tényező befolyásolhatja, például az életkor, a meglévő betegségek és az oltások közt eltelt idő is. Egy vakcina akkor tekinthető hatásosnak, ha legalább 50%-os eredményt ért el.
A Pfizer/BioNTech és a Moderna
Az oltóanyag a harmadik generációs vakcinák közé tartozik, és a már fentebb leírt mRNS-módszer segítségével éri el hatását. A tüskefehérjék kódját juttatják be a szervezetbe, amely immunválaszt vált ki és segítségével a sejt már elő tudja állítani a saját tüskefehérjéit. Ebben a formában tehát semmiképpen nem kerül vírus a szervezetünkbe. A Pfizer/BioNTech oltóanyaga 95%, s 2 oltást kell beadatni 21 napos eltéréssel. A Modernáé 94,5%-os hatást tudott elérni az eddigi eredmények alapján, s szintén 2 oltás szükséges, melyeket 28 napos különbséggel adnak be. Mindkét oltóanyag esetében gondokat okozhat a tárolás: a Pfizer készítményét -70oC-on, a Modernáét pedig -20 oC-on kell tartani.
Az Oxford/AstraZeneca és a Szputnyik V
A vakcina ebben az esetben második generációsnak számít, ami azt jelenti, hogy a már ismert tüskefehérje génjét egy másik vírus „hátán” juttatják be a szervezetbe – s ez segít majd a saját sejteknek felépíteni a védekezőrendszert. Az itt felhasznált kórokozót adenovírusnak nevezik, mely egyéb esetben enyhe megfázásszerű tüneteket produkál. Az AstraZeneca egy csimpánz-adenovírust, míg a Gamaleya Kutatóintézet (Szputnyik V) két különböző humánalapú vírust használ hordozóanyagként. A Szputnyik V hatásossága jóval magasabb – 91,4%, míg az AstraZenecáé mindössze 62%. Ez utóbbit nem ajánlják az 55 év fölöttieknek, mivel a kísérletek alapján jobban megviseli a szervezetet, mint többi versenytársa. Az orosz vakcinát kétszer, 21 napos eltéréssel kell beadni, míg amerikai társát szintén kétszer, azonban itt 28 napnak kell eltelnie a két alkalom közt. A tárolásuk jobban megoldható, mint a harmadik generációs oltóanyagoké: 2–8 oC-on szükséges tartani a hőmérsékletet.
Mindegyik szerről elmondható, hogy jelentkezhetnek enyhe mellékhatások, például láz, fejfájás, fáradtság, izomfájdalom, enyhe hányinger, ugyanakkor ezek bármelyik kötelező oltás után is ugyanúgy fellépnek.
A fenti tények ismeretében talán sikerült valamennyire eloszlatnunk a téves információkat és légből kapott híreket a koronavírus elleni vakcinával kapcsolatban. Eztán talán mindenki körültekintőbben tudja majd átgondolni, beadatja-e magának az oltást, vagy köszöni szépen, nem kér belőle. Akárhogy is, egyelőre nem mutatkozik jobb megoldás arra, hogy visszakapjuk régi életünket: hogy újra beüljünk egy színházi előadásra, nyári fesztiválon tomboljunk, hogy pattogatott kukoricát ropogtassunk a moziban, vagy ellenérzés nélkül tapogathassuk a könyvesboltban a legújabb könyveket. S ami a legfontosabb: hogy újra szabadon megölelhessük családtagjainkat, barátainkat…
