Imádom a palóc konyhát. A palóc ételek zöme vagy tésztából, vagy krumpliból – esetleg a kettő keverékéből készül. Ha igazi, nagyis ételeket kellene felsorolni, melyekhez a fiatalok nem kezdenek hozzá, legfeljebb megvásárolják a boltban „mélyhűtve”, az a krumplilaska (más néven laksa), a gombóc, a nudli (palóc nevén begyerő), a haluska (sztrapacska) és a derelye.
A felsorolt ételkülönlegességekben elég sok a közös vonás: jó sokáig tart elkészíteni, iszonyú sokat kell utánuk mosogatni, de mindenki nagyon szereti. (Fotó: Rabec László)
Az óvodában szilva volt a jelem, nem is csoda, hogy rajongásig szeretem a szilvát és a szilvalekvárral töltött desszerteket. Ebben a kánikulában nehéz eldönteni, mit ennénk meg szívesen ebédre. Napi vásárlásból hazafelé jövet eszembe jutott nagymamám egyik receptkülönlegessége, a szilvalekváros derelye. Tőle hallottam azt a helyi mondást is, hogy a derelye a legények ereje. Hogy ebből mi igaz, és mi nem, azt én nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a régiek nem a fitneszgépektől izmosodtak...
Mivelhogy nincs receptem a derelyére, így megkerestem az apósom élettársát, Klári nénit, hogy mutassa meg, miként készítették a régiek az igazi palóc derelyét. Klári néni 73 éves, fizikailag és szellemileg nagyon aktív, jó kedélyű asszony, aki mellesleg szeret sütni és főzni.
Ha vendégségbe megyünk, már a kapun túlról érezzük a finom illatot, és halljuk szívet melengető dalolását. Klári néni nagyon szeret énekelni. Szinte nincs olyan palóc dal, amit ne ismerne...
Klári néni édesanyjától tanulta a receptet. Krumplis tésztából készül, házi szilvalekvár a tölteléke. Aki eddig nem szerette a krumplis tésztát, imádni fogja a derelyét. A derelye palóc eredetű, hagyományos magyar étel. Barátfülének is nevezik más vidékeken. Gyakran szerepel a magyar népmesékben főétel gyanánt. A szilvás gombóc egyik rokona. A derelyét szilvával és túróval egyaránt meg lehet tölteni, de ismert még a burgonyás, illetve a kapros-túrós derelye is.
Aki az igazi palóc titkot elmondja: Hank Klára (Fülekpüspöki, 73 éves)
„Mindig szerettem sütni-főzni. Régebben a gyermekeim örömére, ma már az unokáiméra. Általában előre begyűjtöm tőlük a „rendeléseket”. Töltött káposzta, lángos, haluska, túrós bukta, szilvalekváros derelye... Sorra főzöm nekik a finomságokat. Boldogsággal tölt el, mikor összejön a család.”
A mai menü Klári néni konyhájából: Szilvalekváros derelye, frissen és melegen.
Hank Klára
Hozzávalók:
1/2 kg krumpli
egy csipet só
kb.15-20 dkg simaliszt
szilvalekvár
babagríz
disznózsír
tálaláshoz porcukor
Elkészítése:
A krumplit megpucoljuk, kockára vágjuk, és enyhén sós vízben puhára főzzük. Amikor már puha, leszűrjük, krumplinyomón átnyomjuk, és a lisztezett gyúródeszkán hagyjuk hűlni. A kihűlt krumplihoz annyi lisztet adunk, hogy könnyen nyújtható tészta legyen belőle (ne tapadjon, rugalmas legyen).
A babagrízt egy serpenyőben, egy kis disznózsíron, állandó kevergetés mellett, alacsony hőfokon, szép aranybarnára pirítjuk. A jól összegyúrt tésztát vékonyra kinyújtjuk, és egy teáskanál segítségével sorban egymás mellé pakoljuk a szilvalekvár-halmokat. Behajtjuk a tésztát, és derelyevágóval elvágjuk a kis szilvalekváros tasakokat. Majd forró, enyhén sós vízben kifőzzük. (Akkor van kész, ha feljön a víz tetejére.)
A megfőtt derelyéket szűrőkanállal óvatosan kiszedjük a vízből, jól lecsepegtetjük, majd óvatosan beleforgatjuk az előzőleg megpirított babagrízben. Tálaláskor porcukorral gazdagon megszórjuk, és csepegtetünk a tetejére még egy kevés olvasztott zsírt. Ahány ház, annyi szokás. Másutt túróval, mákkal is szokták készíteni. Nálunk szilvalekvárral készül.
Főzés közben azt is elárulta Klári néni, hogy hétköznaponként jobban tésztaféléket készít, náluk hús csak a vasárnapi ebédhez készül. Ehhez szokott hozzá a család, ugyanis a régiek is így főztek; szerényen, abból, amit éppen találtak a spájzban.
Egyszerű, mégis nagyszerű ételek készültek a régi sparhelten. Gyerekkoromban sosem értettem, hogy a nagyi miért kínlódik a derelyevágóval, mikor ugyanezekből az alapanyagokból akár szilvás gombócot is csinálhatna. Mára megértettem: hiába a közös alapanyag, minden tésztának más az íze. Ha csak a levesbe való tésztát vesszük alapul, egy az alapanyag, és mégis mennyire különbözik a csík az orsótésztától. Nos, ez a gazdasszonyok konyhatitka!
