Kiruccanni van kedvünk? Bár a jelenlegi helyzet nem ideális az utazásra, képzeletben elkalauzoljuk Olvasóinkat csodálatosabbnál-csodálatosabb tájakra! Úti célunk a határtalan Gömör és Nógrád, ott is egy szép fogadó, ahol kényelemben megszállhatunk, ihatunk, ehetünk kedvünkre – és még a diólikőrt is megkóstolhatjuk (a diófa ugyanis eme vidék nevezetes fája).

Megannyi helyre eljut az ember élete során. Az (el)vágyódás csalogató szirénhangját követve beutaznánk a fél világot. Nyughatatlan lelkünk távoli helyek után vágyódik. Közben sehogy sem akarjuk észrevenni, hogy a hozzánk legközelebbit, a szülőföldünket nem ismerjük.

fuleki-var-kezdo.jpg
A füleki vár

Jártál már a Palócföldön? Láttad már a Karancs vidékét és a Medves-fennsík hatalmas erdőségét? Ez is a miénk, hiszen az itt élők is magyarul beszélnek, s ősi emlékeket találhatunk itt.

Füleki vár

Kezdjük fantázia-utunkat Füleken. A városhoz közeledve magasról tekint le ránk Fülek büszke vára: évszázadok óta ott múlatja az időt egy ősi vulkán lekopott bazaltperemén. Úgy regélik, hogy az erődítményt még a tatárjárás előtt egy rablólovag, a Kacsics nemzetségbeli Fulkó építtette. Az idők során ellenállt minden támadásnak, míg a török 1554-ben csellel el nem foglalta. Közel negyven év után a császáriak felszabadították, és a későbbi várkapitány, II. Koháry István megerősítette. Ám nemsokára a kuruc felkelők Thököly Imre vezetésével, török segítséggel felrobbantották. A vár azóta romosan áll, viszont nem „gazdátlan”! Hiszen turisták ezrei látogatják, és nemrégiben rekonstruált Bebek-tornya ma vármúzeumként üzemel. A toronyból mindennap felcsendül a kuruc kort megidéző tárogató hangja, hogy délköszöntő melódiával állítsa meg pihenőre a füleki dolgos kezeket. Agócs Gergely néprajzkutató játszik a tárogatón (természetesen hangfelvételről, nem jár fel mindennap a várba muzsikálni).

Valamennyien ismerjük a kocka alakú bazaltköveket, amelyekkel a századfordulón számos város utcáit lekövezték. Az a nevük, hogy „macskakő”. Kevesen tudják, hogy honnan ered a név. Hát Nógrádból, a Macskalyuki-kőfejtőből...

A Koháry család további „hagyatéka” a középkori ferences rendi templom és kolostor: ezeket az ostrom után újjáépítették. Kúriát is építtettek, mely azóta a nevüket viseli, és a helyi cserkészcsapat nem hagyja gazdátlanul, óvja és lakja.

berchtold-kastely.jpg
A Berchtold-kastély

A későbbi birtokosok, a Cebriánok és a Berchtold család Tirolból települtek Fülekre. 18. századbeli kastélyuk falai örömmel hallgatják a mindentudásra szomjazó fiatalok zsivaját, az épület ugyanis gimnáziumként szolgálja a környező településeket.

Hja, a füleki borospincékről sem szabad megfeledkezni! Petőfi Sándor Útinaplójában is megörökítette a (kissé savanyú) füleki bort. Egykoron 90 pince hosszú sora szegélyezte a Kakas-hegyet a város peremén. Ma már kevesen foglalkoznak borászattal, de a Pincesor Polgári Társulás és a borkedvelők nem hagyják kiürülni a füleki boroshordókat.

pincesor.jpg
A füleki pincesor

Fülektől nem messze újabb várba botlunk, méghozzá a somoskői várba. A palócok szerint Somoskő a világ közepe. Jó kis gonoszság szorulhatott a trianoni határrajzolókba, mert a falut és a várat elválasztották egymástól. A trianoni döntés értelmében ugyanis a Felvidékkel együtt Csehszlovákiához csatolták Somoskőt és a szomszédos Somoskőújfalut. Ám ez a történet mesebeli véget ért. Tudjuk, hogy a környék vulkanikus hegységeiben fontos volt a bányászat. A Karancsban andezitet, míg a Medvesben bazaltot és szenet bányásztak. 

A 19. század végén több fővárosi befektető is birtokot vásárolt a környéken, köztük dr. Krepuska Géza egyetemi tanár, a Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora is, aki több mint 2000 holdas birtokot vett Somos környékén, egy jó kis bazaltbányával egyetemben. Szépen virágzott a pesti orvosdoktor gazdasága, mígnem egy júniusi napon arra ébredt, hogy a birtoka csehszlovák területre került. Fűnek-fának elpanaszolta a bánatát, addig-addig, míg az antantbizottság egyik angol tagja meg nem betegedett. S kihez ajánlották be: a legjobb pesti szakemberhez, Krepuska Gézához! A tiszt meggyógyult, és hálája jeléül meggyőzte az antantbizottság pár tagját, hogy utazzanak le a faluba egy helyszínelésre. (Megjegyzés: ez már az amúgy „megszeghetetlennek” titulált trianoni döntés után történt.) S ment minden, mint a karikacsapás. A bizottság tagjait körbekísérték a faluban, és azt javasolták nekik, hogy próbáljanak szóba elegyedni a helybéliekkel – szlovákul. Ami persze nem sikerülhetett a színtiszta magyar faluban. Állítólag a bizottság számára csak ekkor vált világossá, hogy a határ nem jól lett meghúzva. Tárgyalásokat kezdeményeztek a helyzet tisztázására. A szakértői vizsgálatok három évig elhúzódtak, de végül megszületett a döntés.

A Népszövetségi Tanács 24. ülésszakán módosította a trianoni határokat, és Somoskőt és Somoskőújfalu községeket 1924 februárjában visszacsatolták Magyarországhoz. A falu határában álló várhegy azonban Csehszlovákiában maradt. Eztán aki magyar oldalról fel akart sétálni a várba, annak el kellett utaznia a legközelebbi határállomásig. Kivételt csak a bazaltbányászok képeztek!

A magyar tulajdonban lévő bazaltbánya ugyanis a szlovák oldalon maradt. Az említett professzornak sikerült meggyőznie a nemzetközi megfigyelőket, hogy Budapest utcáinak kikövezésére kizárólag a somoskői bazalt az alkalmas. Mire összeült a magyar–csehszlovák bizottság, és azt a salamoni döntést hozta, hogy megengedik a korábbi magyar tulajdonosoknak a bányászatot. Így hát reggelente útra keltek a magyar bányászok az évente megújított fényképes igazolványukkal, hogy elsétáljanak a határtól 9 km-re fekvő Macskalyuki-kőfejtőbe. A kitermelt „macskakövet” az államközi megállapodás szerint vám- és illetékmentesen szállíthatták Magyarországra, sőt, a 20-as évek végén még kisvasutat is építtettek itt a magyar bányatulajdonosok. A bazaltkövet pedig azóta nevezik mifelénk macskakőnek!

bazaltoszlopok.jpg
A somoskői vár alatt megbúvó bazaltorgona sokszögű oszlopai megkövült zuhatagként hajolnak lefelé a várhegy oldalán.

Ha már a Karancs vidékén járunk, érdemes néhány természeti csodát is megtekinteni a környéken. A Novohrad-Nógrád Geopark a világon az első, határon átnyúló geopark. A palóc vidék látványosságait mutatja be: a terület geológiai értékekben Közép-Európa kincsesládája. A természeti képződmények a vulkánkitöréseknek köszönhető! A Kőszoba-gödre egy harmadkori homokkőlépcsőn kialakult időszakos vízesés. Főként télidő tájt nyújt mesebeli látványt az idelátogatónak.

somoskoi-var-kilatas.jpg
A somoskői vár

A Karancs (729 m magas) tetejére kilátót építettek, ahonnan teljes körpanorámában gyönyörködhetünk. Keleten a Medves várromokkal tűzdelt határtalan vidéke köszön ránk, nyugaton az Ipoly mentén a Cserhát dombos vidéke hullámzik előttünk, délre a Mátra bérce zárja a látóhatárt, észak felől pedig jó idő esetén még a Magas-Tátra csúcsai is látszanak.

Fotó: Schnelzer Zoltán

hirlevel_web_banner_1_27.jpg

Varga Henrietta