Tudjuk, régen az asszonyok teljesen a férjtől függtek. Aki jól ment férjhez, azt tejbe-vajba fürösztötték. A szerelmi házasság ritka madár volt (főleg jobb körökben). Századunkra győzött a szerelem, és a férfi bukszája háttérbe szorult. Érdekes módon az olcsó lányregények nem haladnak a korral, és a jóképű fiatalemberről a végén mindig kiderül, hogy valójában milliomos, aki sorsüldözött szegény legénynek álcázta magát.
Felnőtt egy lánygeneráció, amelynek Rómeó és Júlia könnyes története semmit sem mond. Egyre gyakrabban látjuk, hogy hamvas fiatal lányok feleségül mennek – egy pocakos pénztárcához. Jó negyvenes, idősödő urak belehabarodnak szexis, határozott fiatal lányokba. Valóban puszta érdekkapcsolatról van szó, vagy valami másról?
Sok mai lány bizony a szerelmet puszta üzletnek tekinti, s ezért soha nem válik kiszolgáltatottá a kapcsolatban. Előfordul persze, hogy a világszép titkárnő beleszeret pocakosodó főnökébe, aki (mint mondja) a legvonzóbb férfi számára. A pénznek azonban itt is szerepe van, mert a pénz (és a vele járó hatalom) is lehet szexepil. Igazi izzó, csábító vonzerő!
A vagyon nem szépít ugyan, de vonzóvá, izgalmassá teszi a tulajdonosát. Hisz kiről álmodik a lány? Arról, aki sikeres, akinek hatalma, pénze, stílusa van.
Gondoljunk csak a görög olajmágnásra, a világcsúfja Onassisra, aki mágnesként vonzotta a világ legszebb és leghíresebb asszonyait. Maria Callas és Jackie Kennedy sem csak a pénze miatt szeretett bele.
– Úgy tűnik, napjainkban fontosabb szerepet játszanak az anyagiak a párválasztásban, mint 20-30 évvel ezelőtt. Önnek mi a véleménye erről? – kérdeztük Mészáros András filozófust, a Comenius Egyetem Magyar Tanszékének korábbi vezetőjét.
– Az, hogy hogyan választunk, függ attól, hogy milyen helyzetben vagyunk, milyen éppen a társadalmi értékrend és az életstílus. Mára terjed a szingli életmód, főképp a nagyvárosokban. Ma már a nők önállóan is elboldogulnak, nem kötődnek a férfi anyagi és egyéb támaszához. Képzettséget szereznek, megpróbálnak kicsit „élni”, pénzt keresni. S ha már így vannak, valószínűleg már nem csak az érzelmeket veszik tekintetbe a párválasztás során – igényesebbek lettek.
Mészáros András (© mtag.sk)
– Említette, hogy a párválasztás korszakfüggő. A mai fiatal generáció azt látja, hogy a pénz kulcsszerepet tölt be, és már tizenéves korban is eszerint próbál választani.
– Az anyagiak mindig is fontosak voltak. A rendszerváltás előtt a hivatalos ideológia mást diktált. A fiatalokat ifjúházas kölcsönökkel támogatták, hogy házasodjanak, családot alapítsanak anélkül, hogy kalkulálnának. Most az egyén saját döntésére van bízva, hogyan építi fel az életét. Sokkal keményebbek a feltételek, mint 20-30 évvel ezelőtt, és egyértelműbb választásokat követelnek. Emiatt senkit sem lehet elítélni! Már Szent Ágoston óta tudjuk, hogy semmi sincs hozzám közelebb, mint saját magam.
– Van, aki ezt számításnak könyveli el...
– Ebben én nem látok kivetnivalót. Sőt, azt is mondhatnám: lehet, hogy a mai fiatalok felelősségteljesebben viszonyulnak az életükhöz, mint mi annak idején, mikor az első nagyobb érzelmi fellángolás után fejest ugortunk a házasságba.
Tudjuk, hogy milyen konfliktusok adódhatnak a pénztelenségből. És előbb vagy utóbb ezek kerülnek előtérbe, nem pedig az, hogy mennyire szerettük / szeretjük egymást. Az igényességet én inkább racionális kalkulációnak tartom.
– Milyen párhuzamot lehet vonni a régi időkkel?
– Nagyszüleink, dédszüleink idejében a férfi akkor nősült, ha háza, vagyona volt. Vagyis nem túl korán. A lányokat viszont hamar férjhez adták. Aki kicsit járatos a művelődéstörténetben, az tudja, hogy – ha a régi Magyarországot vesszük tekintetbe – itt is voltak különbségek. Magyarországnak mindig azok a vidékei voltak gazdagabbak, ahol a németség élt, vagy a protestánsok. Régen a protestánsoknál dívott az egyke, hogy a vagyon és a birtok ne osztódjon, maradjon egy kézben. A katolikusoknál viszont bigottabb értékrend érvényesült, és a gyerek istenáldás volt. Nem azt nézték, hogy mi lesz utána. Társadalomtudományi közhely: annak idején Max Weber azt mondta, hogy a kapitalizmus logikusan összefügg a protestáns erkölccsel. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európában is a protestáns országok léptek elsőként a kapitalizmus útjára. És lényegében ez az életfilozófia válik most már meghatározóvá nálunk is. És ezért van az, ami van, vagyis hogy az anyagi szempontok ilyen előkel ő helyet követelnek maguknak a döntések sorában.
