Januárra esik Veronika napja: a régi hagyomány szerint az ilyenkor kötött házasság csupa jót ígér. Ám ugyanez a helyzet a szeptemberrel is, az októberi lagzi pedig tele perselyt ígér. Mára mindegy lett, mert a koronavírus átírta a népi kalendáriumot, egyik hónap sem kedvez a jegyeseknek. Hogy lehet túlélni a nincset? – ezt kérdeztük Zachar Erikától, aki meghonosította a Pepita-esküvőket Ipolyságon.

Zachar Erika a Csallóközben született, Pozsonyban végzett a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Diplomázás után következett az álláskeresés, a fordítóiroda, majd a szerelem, házasság – s a férjjel, Palival Ipolyság. A sorrend talán nem biztos, de az igen, hogy ma már ő a Pepita Wedding vezetője. Csapatával csodás kulisszát varázsol a házasulandók köré. Férjével és három gyermekükkel, Ákossal (8), Annával (4) és a kis Emíliával (1) – épp a negyedik „gombóc” érkezését várják. A család kora tavasszal hattagúra bővül. 

pepita-eskuvo-kezdo.jpg

Bátor tett belevágni egy saját vállalkozásba (pláne egy kisvárosban) – de aki nem mer, az nem nyer. Lássuk Erika példáját! Mikor a csillogó szemű Zachar Erika felbukkant Ipolyságon, és az évente megrendezett Honti Napok kézművesvásárán kínálni kezdte a portékáját, sejteni lehetett, hogy lendülete nem hullócsillagként fog eltűnni a semmiben. Közel kilenc éve megnyitott Pepita nevű boltjában szebbnél szebb hobbikellékek sorakoztak. Aztán lett belőle Pepita-esküvők boltja, és Erika keze alól bájos esküvői és szülinapi értesítők kerültek ki, később lakodalmas helyszínek kaptak mesébe illő külsőt.

– Én is megfordultam párszor a Pepita kreatív boltban, aztán a helyiség átalakult, és egy esküvői meghívókkal teli pultnál találtam magam.

– Ha anno valaki azt mondja nekem, hogy ilyesmivel fogok foglalkozni, kinevetem – kezdi Erika. – Pedig már a bolt megnyitása után is jöttek az ötletek a vevőkörömtől. Megkértek erre-arra, nem csinálnék-e nekik szülinapi értesítőket. Az áttörés akkor következett be, amikor a városban kibővítettek egy papírüzletet, és hasonló kínálattal töltötték fel. Mivel nagyobb raktárkészlettel dolgoztak, mint én, nehéz volt versenyben maradni.

A forgalom addig is szezonális volt, ezek után pedig kérdéses lett, hogy megéri-e fizetni a helyiség bérleti díját. Ekkor villant be az ötlet, hogy rá kéne állni arra, amit eddig is kértek tőlem! A Pepita bolt tehát átalakult Pepita esküvőszervezővé.

– Erre mondják: ez aztán sorsszerű!

– Igen, utólag én is azt hiszem. Egyrészt a szekér mehetett tovább, másrészt kiélhettem kreatív hajlamaimat, szakmányban gyártottam a szülinapi meghívókat és esküvői értesítőket, majd következett a helyszín bedíszítése. Sőt, lassan kezdett átbillenni a mérleg nyelve a dekorálás felé. Az első felkérések még ismerősöktől érkeztek. Ipolyság és környéke után Esztergomból, Szécsényből, Budapestről, sőt Dunaszerdahelyről is jöttek kliensek. Ugyanis Nemeshodosból származom, ott is van egy kapcsolati hálóm.

Elképzelem, hogy összehozok 10-20 meghívót kézzel, no de több százat!  Gondolom, egy idő után már itt is nagyban kell gondolkodni.

– Sokáig kézzel ügyeskedtem, illetve nyomtatóval és papírvágó géppel. Professzionális gépeket, többek közt lézernyomtatót két éve vettem. Ezek egy részét pályázati pénzekből, de elég nagy volt az önrész is. Persze ilyen gépek esetében ez hamar megtérül. A sok apróságot, csecsebecsét pedig magam szerzem be innen-onnan: járom az üzleteket, lesem az új dolgokat.

zachar-erika-portre.jpg
A háromgyerekes Zachar Erika (35) otthonosan mozog a kreatív világban. Keze alól bájos esküvői és szülinapi értesítők kerülnek ki, és lakodalmas helyszínek kapnak mesébe illő külsőt...

– Mindig izgatott érdeklődéssel beszélgetek olyan emberekkel, akik végzettségükhöz képest valami homlokegyenest eltérő tevékenységbe vágnak bele. Nemzetközi kereskedelmet tanultál, a kereskedés maradt, de miért pont a kézműves irányt választottad?  

– Az anyukámtól jön az alkotás iránti érdeklődés. Ő szintén szeretett kreatívkodni, például nagyon ügyesen horgolt. Az én életemben is mindig jelen volt a két kézzel végzett csinosítgatás. Az egyetemen kellett valami elfoglaltság, aminek megfogható eredménye van, ami felpezsdít, mert az iskolai tantárgyak eléggé szárazak voltak. Utána egy fordítóirodában dolgoztam, de a fizetésem nagy részét már ekkor is hobbikellékekre költöttem. Mikor aztán Ipolyságra költöztünk, vettem egy mély lélegzetet, s nyitottam egy kreatív boltot.  

– Pozsony után hogy érzed magad Palócországban?

– A költözés azért volt, mert Pali határozott lokálpatrióta. Már a kapcsolatunk elején szóba jött, hogy az ő szíve a szülővárosába húz. Nagyon sok időt töltöttünk itt, nagyon megszerettem a várost. Régen csodás mezőváros volt, vagyis megyeváros egy szépséges megyeházával. Ma is nagyon otthonos, ellenpólusa Pozsonynak: a fővárost személytelennek éreztem. Szóval jó döntés volt áttelepülni, a Pepita-projekt pedig (nem győzöm mondani) szívszerelem.

– Hol lehet jó alapanyagokhoz jutni?

– Ki kellett tapasztalni, honnan lehet nagy mennyiségben, mégis minőségi kellékeket beszerezni. Ez rengeteg utánajárást jelent. A papíráru nagy részét egy pesti cégtől rendelem. Minőségi papírt forgalmaznak, és a kért méretben küldik, milliméteres pontossággal. Ezzel nagy terhet vesznek le a vállamról. Egy komáromi partner pedig a gravírozást vállalja.

A helyszíndekoráláshoz a legtöbb kelléket a környékről szerzem be. A méretre vágást, szabás-varrást Ipolyságon végeztetem. Az alaprepertoár marad, azt újra és újra felhasználjuk, de mindig akadnak újítások.

– A konkrét kivitelezésben kik vannak a segítségedre?     

– Már a kreatív boltban is alkalmazottakkal dolgoztunk: az évek során volt, aki marad, volt, aki nem. Most van egy 10-15 fős csapat, rájuk tudok számítani, 3-4-en stabil tagok. Vannak köztük ismerős anyukák és egyetemista diákok is. Segítenek mindenben: vágnak, vasalnak, ragasztanak. Kell egy összeszokott csapat, akivel félszavakból is megértjük egymást. Fontos a csapatépítés, mert csak akkor megy a munka, ha egymásra tudunk hangolódni. Most persze szünetelünk, de nehezen viseljük a tétlenséget.

– Az eltelt évben sokat változott az esküvői divat. Ezt te is érzékeled? Mi ma a trend?

– Hat év alatt szinte eltűnt a csilli-villi, lufis, szívecskés díszítés, a meghívók és a helyszínek is megváltoztak. Évről évre finomodik a stílus, a tiszta vonalak hódítanak. Most a szolid a trendi. Széles a referenciánk, a menyasszonyok katalógusból választhatnak. Ma a megrendelők a Pinterest-fotókat „lapozzák” a telefonjukban, úgy keresik az álomhelyszínt. Legtöbbször dűlőre jutunk, de előfordult már, hogy égnek állt a hajam a képtől. Például amikor egy apró, lerobbant vidéki kultúrházból kellett volna kihozni egy amerikai stílusú pajtahelyszínt. Ilyenkor keressük a közös nevezőt.

web-bannerek-instagram.jpg

– Izgalmasan hangzik, de gondolom, nincsen rózsa tövis nélkül.

– Tavaly felmondtam a bolthelyiség bérletét, mert a város másik végében lakunk, és már nem győztem ide-oda szaladgálni a gyerekekkel. Most az új házunkban van a raktár. Ez óriási terhet fog levenni a vállamról. Igen, vannak nehéz pillanatok, mert a munkánk időigényes. Minden alkalom más és más. Szó mi szó, rettenetesen élvezem a kihívásokat.        

– Hogyan tudtál helytállni, hisz három csöppség anyukája vagy?

– A két nagyobb gyermek a Pepitában nőtt fel. Csak azért tudtam eddig is dolgozni, mert van egy jó férjem és egy jó anyósom. A nagymamánál heti 2-3 alkalommal is megfordultak a gyerekek, gyakorlatilag egész napra, ha épp benne voltam egy díszítésben. Most már Ákos iskolás, Anna óvodás, Emíliával vagyok otthon, aki szintén aktív „pepitás”, és sokat van a nagyival. A hétvégéket a férjem viszi, ha szükséges. Egyébként este szeretek dolgozgatni. Ha valamit jól akarunk csinálni, akkor sok energiát és időt kell belefektetni. Ám ha az ember látja a célt, és feltölti a munkája, akkor megéri. Most jön egy kis szünet, a koronaszörny is leállított bennünket – de ha rajtam múlik, soha nem szeretném abbahagyni. A mi életünk a sok boldog párral együtt pepita!

Deák Csáky Julianna