Bugár Bélával, a Híd elnökével arról beszélgettünk, hogy a politikus mint ember hogyan éli meg a mindennapok harcait és az ünnepi pillanatokat.
– Elnök úr, az ádventi időszakban most beszélgessünk egy kicsit a politika hátteréről, arról, hogy Ön személyesen hogyan éli meg az ott zajló történéseket. Már hosszú ideje ott van a közélet sűrűjében Mi az, ami motiválja?
Bugár Béla
– Mazochista vagyok (nevetés). Komolyra fordítva a szót, tudja, az a helyzet, hogy egy időben megpróbáltam kívülről figyelni az eseményeket. De egy idő után úgy éreztem magam, mint az a mentőorvos, akinek van tapasztalata az életmentésben, ott van a szenvedő beteg közelében és mégis hátratett kézzel nézi, ahogy mások szerencsétlenkednek körülötte. Egy valódi orvos ezt nem bírja cérnával. Én se bírtam. Ez nem azt jelenti, hogy mindent jobban tudnék másoknál. Sőt. De 20 év tapasztalattal a hátam mögött, amikor különféle helyzeteket, problémákat kellett megoldanom, úgy éreztem, mégiscsak szükség van rám. Aztán a tavalyi választások eredménye ezt igazolta.
Az emberek bizalma az felelősséget is jelent, mert a bizalom mögött elvárások vannak, amiknek én igyekszem tőlem telhetően megfelelni.
– Nem volt könnyű ez az elmúlt év. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy még egyetlen kormányzási ciklus sem volt ilyen nehéz, mint ez utóbbi, ami most idő előtt befejeződött. Voltak nehéz pillanatok?
– Voltak álmatlan éjszakáim. Nem is egy. Hazamegyek késő este, jár az agyam, nem tudok kikapcsolni. Mit kellett volna másként, jól csináltuk-e vagy sem, ki mit miért mond. Azt már megtanultam ez alatt a 20 év alatt, hogy a politikában az emberek többnyire nem azt mondják, amit gondolnak, és nem azt gondolják, amit mondanak. Engem ez még ma is nagyon ki tud fárasztani. Én egyenes ember vagyok, általában ami a szívemen, az a számon. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondolom meg, mielőtt kimondok valamit, mert a dolgoknak következményei vannak, és ezzel egy politikusnak számolnia kell. Az alakoskodást viszont nem szeretem. Ennek a koalíciónak az lett a végzete, hogy egyesek a saját személyüket igyekezték fényezni, ahelyett, hogy a közös megoldásokat keresték volna. Hogy még egy hasonlatot mondjak: ez olyan, mint a fociban, amikor a hátvéd mindenáron gólt akar rúgni és egyedül próbálja végigvinni a labdát a pályán, aztán ahelyett, hogy gólpasszt adna, kapura rúgja a labdát, és egy óriásit mellélő. A politika csapatjáték. Mindenkinek külön-külön is jól kell tudni játszania, de a dolgokat csak együtt lehet előre vinni.
– Vannak barátai a politikusok között?
– Alig. Ez is egy tanulság. Annak idején a barátomnak tekintettem több politikustársamat, akikkel még együtt kezdtük. De amikor az érdekük azt kívánta, hogy ellenem forduljanak, megtették. Mostanában már nem töröm ezen a fejem. A barátságot azokkal tartom meg, akikkel gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Egy biztos, ma már sokkal óvatosabb vagyok. Alapvető bizalom nélkül persze nem lehet létezni. Vannak a politikustársaim, munkatársaim között olyanok, akik évek óta mellettem állnak, és még nem kellett bennük csalódnom. Nagyon becsülöm őket érte.
– A családja hogyan éli meg a nehéz helyzeteket, meg hogy sokat van távol?
– Mondjam azt, hogy megszokták? De nem, ezt nem lehet megszokni. Gabikával, a feleségemmel mindig megbeszélem, ha valami nagyon bánt. Ez fontos, mert valahol ki kell fújni a gőzt.
Igyekszem persze nem terhelni őket, nekik is megvan a maguk élete. Kriszta lányom most múlt tizennyolc, jövőre érettségizik. Rajta veszem észre, hogy én is öregszem.
– Hogy telnek majd az ünnepek? Az ajándékokat megvette már?
– Most sajnos az utolsó pillanatig el leszek foglalva, hiszen márciusban választások lesznek, és minden alkalmat meg kell ragadni, hogy találkozzunk az emberekkel, meghallgassuk őket. Az ünnepeket mi mindig otthon töltjük, ehhez ragaszkodom. Sokat vagyok távol, ezért a karácsony a családi együttlétről szól. Ajándékra még nem volt időm, bár nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni. Mindenkinek próbálok valami személyeset venni. S ha már itt tartunk, hadd kívánjak a lap minden olvasójának áldott, békés karácsonyi ünnepeket, és egy boldogabb új évet!
