Pozsonyi kertek

Pozsonyban minden sarokról visszamosolyog ránk a történelem. Pozsony kertjei pedig zöldellő ékkövek, évszázadok történetét mesélik el. Korpás Árpád történészt a Posoni kertről és a várkertről kérdeztük.

Korpás Árpád (52) elismert történész, idegenvezető és a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnöke, szívesen időzik Pozsony rejtett oázisaiban. Sorozatunkban arról mesél, miként formálódtak ezek a zöldterületek, és kik élvezték a gazdag lombkoronák alatti séták nyugalmát. (Fotók: Dömötör Ede)

Pozsony szerencsés város, kétharmada többé-kevésbé síkvidék, egyharmada pedig a Kis-Kárpátok része. A kis-kárpátoki és a dunai, kis-dunai ártéri erdők közeli zöldövezeteket biztosítanak a pozsonyi polgároknak.

‒ Miként alakultak ki Pozsony történelmi kertjei?

‒ A középkorban a városokat, így Pozsonyt is, falak védték az ellenség elől, s azokban helyhiány miatt nem volt sok zöld. A falakon kívül jöttek létre az első kolostori, később a főúri kertek, végül a parkerdők. A városfalon belüli terület zsúfolt világnak számított, különösen a mohácsi vereség utáni időkben. Sikátorszerű utcahálózatok jöttek létre, a török elől menekülő királyi udvar és hivatalok Pozsonyban találtak menedékre. 1536-ban Pozsony lett Magyarország fővárosa.

Mária Terézia koronázása 1741-ben Pozsonyban: ő alakíttatta ki a barokk kertet a pozsonyi várban.

‒ Mit tudunk a barokk korról, hisz a legszebb pozsonyi kertek barokk kertek voltak.

‒ A barokk időkben főleg a városi paloták kertjeire korlátozódott a zöldterület. A pozsonyi vár kertjét tartják a legrégebbi kertnek, nagyszabású felújítására Mária Terézia uralkodása idején került sor. Mint tudjuk, a várat 1811-ben egy tűzvész égette porig, s másfél évszázadra rommá változott. A szocializmus idején szabadtéri színpad és mozi működött itt, s csak bő egy évtizede újították fel a kertet – korabeli metszetek és ábrázolások alapján próbálták rendezett barokk díszkertté rekonstruálni.

A Posoni kert története az 1600-as évek derekán kezdődött. Ez volt akkoriban Magyarország leghíresebb kertje. Agyagedényekben citromfát, narancsfát, babért neveltek itt, melyeket télire a narancsházba helyeztek át. 167 féle fa állt itt. Volt itt mesterséges barlang, vagyis grotta, labirintus és zenélő szökőkutak. Kezelésével az érsek testvérét, Lippay Jánost bízták meg, aki 1664-ben megírta a Posoni kert című híres könyvét.

‒ Mit kell tudni a városfalon kívüli kertekről?

‒ 1529-ben, amikor a török Bécs ostromára készült, a pozsonyiak féltek, hogy majd a várost is megtámadják. Elbontottak hát mindent a falak mentén, így nagy parcellák szabadultak fel. Ezekre később a szerzetesrendek templomokat, kolostorokat, a kolostorok mellé pedig kerteket építettek. Amúgy Pozsonyban a ferences rend kis templomkertje a legismertebb, ma is látogatható – de ez még korábban létesült. A barokk korban aztán a városszéli és kültéri területeken megépültek a főúri paloták. Ilyen volt például a Grassalkovich-kastély és az Aspremont-kastély. Ezekhez hatalmas, vadászatokra is alkalmas parkok tartoztak. Később aztán lenyestek a területeikből, és a kastélyok is városi palotákká minősültek.

‒ Ha már a barokkról beszélünk, nem lehet nem szólni a híres Posoni kertről...

‒ A Posoni kert vagy más néven érsekkert a város amolyan barokk édenkertje volt. Gazdag faállományát olyan nagy becsben tartották, hogy Európa tudósai is a csodájára jártak. A kor gyümölcsészetének fejlődésében is szerepet játszott, sokak szerint a tulipán innen terjedhetett el a korabeli Magyarországon. Könnyen el lehetett ide jutni, hiszen közel ‒ a mai Posta utca környékén ‒ volt a pozsonyi állomása azoknak a postakocsijáratoknak, amelyek egész Közép-Európát behálózták. Mikor a neves barokk szobrász, az osztrák Georg Raphael Donner bő egy évtizedet töltött a városban, híres műhelye és öntödéje az érsekkertben működött.

Milyen volt egy barokk kert?

A barokk kert előképe a Napkirály, XIV. Lajos versailles-i kertje volt, ahol főkertésze, André Le Nôtre tökélyre emelte a geometrikus szigort. A franciakert az ember természet feletti uralmát jelképezte: itt semmi nem nőhetett a kedvére, minden fát megnyestek, mindent mértani formára nyírtak.

A geometrikus alakzatokba szabott sétányok kis terekbe torkolltak, ahol szobrok és szökőkutak álltak. A fehér parókás urak és hölgyek aztán az egyenes lombfalak közt sétálgattak, bókoltak és elméncségeket mondtak egymásnak. A mitológiai vagy allegorikus szobrok sem csupán díszek voltak, hanem a hatalmat és az uralkodói erényeket szimbolizálták. (Sokszor antik istenségeket, például Apollónt, a Napistent vagy a vadászó Dianát ábrázolták.) Az allegóriák üzeneteket közvetítettek, ahogy azt maga a szó jelentése is sugallja: mást mondani. Kedvelt témájuk volt a négy évszak, a négy elem (tűz, víz, levegő, föld), vagy az igazságosság mint uralkodói erény és így tovább.

A Lippay-kert Mauritz Lang rézmetszetén (1663). Ez maga volt a földi paradicsom.

A barokkban a meztelen kisangyalt nevezték puttónak, aki sokszor felhőkön lovagolt, s az égiek közelségét volt hivatott sugározni. A puttók kedvelt szoborelemek is voltak.

Virágládák

A Caisse de Versailles A francia barokk kertekben a virágládák nem egyszerű ültetőedények voltak, hanem a kert építészeti elemei. A versailles-i ládákban olyan egzotikus, melegigényű növényeket termesztettek, mint a citromfa vagy a pálma. Masszívak voltak és mobilisak, tavasszal kiszállították őket a parterek sarkaira (a mértani rendbe szabott virágágyásokhoz), télre pedig az üvegházakba kerültek.

Zsanérokkal nyitható oldaluk volt, hogy a kertészek ellenőrizhessék a gyökereket és a földjüket. A bennük nevelt fákat gömb, kúp vagy kocka alakúra nyírták.

A partereket, a hímzéses virágágyakat az ablakok alá tervezték: ezeket a magasból lehetett a legjobban megcsodálni. A szökőkutakat gyakran szobrokkal díszítették.

A labirintus

A barokk kertek nevezetes építménye a labirintus – a magasra nyírt sövényekből, főleg puszpángból kialakított kacskaringós díszítmény. A főurak kedvelt, rejtélyes sétálóhelye volt, mert a sűrű zöld később falakká nőtt, s eltakarta a kilátást. A labirintus az életút bonyolultságát jelképezte.

A vár látképe 1900-ból.

Kilátás a várból: a Szent Márton-dóm. Itt koronázták magyar királlynővé Mária Teréziát. Pozsony koronázóváros volt. A mohácsi vész után, 1563 és 1830 között 11 magyar királyt koronáztak meg itt.

I. Szvatopluk a bejáratnál

A pozsonyi vár elé I. Szvatopluk szobrát állították 2010 júniusában. Robert Fico az „ószlovákok királyának” nevezte a nagymorva uralkodót, aki jóval Szent István előtt volt itt. A politika ezzel akarta demonstrálni, hogy ez a terület a szlovákoké. Sokan bírálták a döntést, mert nincs rá bizonyíték, hogy Szvatopluk itt járt volna.