Bognár Éva (56, Dénesd) könnyed eleganciával és egy nagy táska bonbonnal libben be a Bonbon Hotel halljába. „Ezek valami mesések” – konstatálom, mihelyt felnyitom a pralinésdoboz fedelét. Rögtön látom ugyanis, hogy Éva alkotásai egytől egyig mestermunkák, melyben a kóstolás csak még inkább megerősít.

Interjúnkról végül nem csupán egy kellemes beszélgetés emlékével, de egy igazi gasztronómiai élménnyel távozom. Ismerjük meg Bognár Évát, az Eva Collection kézműves csokoládébrand megálmodóját!

praline-kezdo.jpg
Pralinén eredetileg cukormázzal bevont és csokoládéba mártott mogyorót vagy mandulát értünk.

A finomság eredete egy anekdotához köthető: César de Choiseul Plessis-Praslin herceg szakácsa egy alkalommal odaégette a mandulás desszertet, s hogy ezt leplezze, olvasztott csokoládéba burkolta a megpirult, cukormázas magot. A hercegnek olyannyira ízlett a csokiba mártott desszert, hogy úgy döntött, pralinéval fogja kárpótolni Bordeaux lakosait a XVIII. Lajossal folytatott háborúskodás viszontagságaiért.

– Hosszú éveken át egy hulladékkoordináló cég kereskedelmi igazgatója voltál. Hogyan jött életedbe a csokoládé?

– A főzés iránti szeretetemet elsősorban otthonról hozom. Juszti nagymamánk igazi hős volt a családban: képes volt kifőzni egy egész lakodalmat falun. S persze nekünk is mindig csurrant-cseppent a krémecskéből. A praliné csak később került képbe, mégpedig úgy, hogy kaptam egy ajándékutalványt Budapestre, a Gundel étterem főzőtanfolyamára. Két éven át becsületesen jártam, minden hónap első hétfőjén. Az egyik ilyen alkalommal Juhos Joci mestercukrász azzal állt elő, hogy pralinét fogunk önteni.

Öntöttünk is, én pedig a nap végén megkérdeztem, hogy vásárolhatnék-e abból a csokoládéból, amit alapanyagként használtunk. A következő alkalomra hozott is nekem egy két és fél kilós tasakkal, én pedig boldogan vittem haza, hogy otthon is kipróbálhassam a pralinéöntést.

– Hogyan lett belőle ekkora szenvedély?

– Rengeteget gyakoroltam, és folyamatosan képeztem magam. Aztán egyik évben a cégnél, ahol kereskedelmi igazgató voltam, azon tanakodtunk, mit adhatnánk karácsonyra a partnereinknek. Valami egyedit szerettünk volna, ami túlmutat a szokványos „sildes sapka, bögre, céges póló és társaik” kombinációján. Ekkor jött az ötlet, hogy önthetnék pralinét, és azt ajándékozhatnánk. Így is lett, s nagyon nagy sikere volt. Ez pedig hatalmas lökést adott, hogy még tovább fejlődjek ezen a téren. Minden elérhető pralinéiskolát elvégeztem Pozsonyban, Budapesten, Prágában, Párizsban, de online is. Aztán elérkezett az a pont, hogy a két munkát már nem lehetett együtt csinálni. Az ugyanis nem működik, hogy te este hétig igazgató vagy, héttől pedig éjszakába nyúlóan pralinézol. Így hát meghoztam a döntésemet.

praline-bognar-eva.jpg
Bognár Éva állítja: a praliné ízén érezni, ha nem igazi szenvedéllyel és jókedvvel készült, de az is, ha az alkotójának rossz napja volt. Elmondása szerint megedzette a korai önállósodás és az, hogy kereskedelmi igazgatóként sokáig egy férfiak uralta világban kellett helytállnia. Tapasztalata és határozott hozzáállása most saját, Eva Collection nevű csokoládébrandjében kamatozik.

– Végül az Eva Collection nyert...

– Igen. Kitűztem a célt, s onnantól nem volt megállás. Azt már az elején tudtam, hogy valami különlegeset szeretnék, mert ha az ember sikerre akarja vinni a vállalkozását, nem olvadhat be a konkurensek közé. Párom mindig hangoztatja, hogy nem elég jónak lenni: más kell, hogy legyél, mint a konkurensek. A márkám egyik sajátossága, hogy nem belga csokoládéval, hanem a francia Valhrona csokoládé-alapanyaggal dolgozom.

Ez nem olyan csokoládé, amihez az ember bármikor és bárhonnan hozzájuthat, ez pedig ad egyfajta exkluzivitást a márkámnak.

– A váltás után nem hiányzott a régi nyüzsgő életed?

– Időbe telt, míg megszoktam az új helyzetet. Az első három-négy hónapban nagyon élveztem, hogy kevesebb a stressz, de aztán eljött az az idő, amikor hiányozni kezdett a pörgős életvitel. Összességében viszont nagyon örülök a döntésemnek. Hisz végre a saját márkámat, a saját vállalkozásomat építhetem! Előtte tizenkét éven át máséval tettem ugyanezt. De azért a hulladékgazdálkodástól sem szakadtam el teljesen. Most is van egy nagy projekt, amin a csokiműhely mellett párhuzamosan dolgozom.

praline-1.jpg
Jó tudni! Manapság a bonbon kifejezést a töltött csokoládékra használjuk. A bonbon azonban alapvetően telt massza, és nem töltött csokoládé! Ez a massza cukorszirupalapból és a hozzá kevert csokoládéból, esetleg gyümölcskivonatokból, kávéból és illóolajokból áll. Miután elkészült, bádoglemezeken hűtik, majd formákra vágják és önmagában vagy csokoládéba mártva kínálják.

– Erről mit lehet tudni?

– Egy német víztisztító berendezést forgalmazó céget képviselek Szlovákiában. Ez egy külföldön már több mint harminc éve használt technológia. Lényege, hogy a hulladéklerakókban keletkezett, nagymértékben szennyezett vizet, az úgynevezett csurgalét a desztillált vízhez hasonlóvá alakítja át. Ez a megtisztított víz pedig visszavezethető a természetbe. Szlovákiában egy-két berendezés is elég lenne belőle, s már több érdeklődő is van. De nem olcsó beruházásról van szó, és egyelőre a szlovák jogszabályok sem teszik lehetővé az alkalmazását. Eddig ezen a téren nincs sok sikerélményem, de keresem az útját, mert hiszem, hogy környezetünk védelmében nagy gyakorlati értéke lenne.

– Nem tudok szó nélkül elmenni a határozottságod mellett. Mindig ennyire magabiztos voltál?

– Megedzett a korai önállósodás és az, hogy sokáig egy férfiak uralta világban kellett helytállnom. Az üzleti élet nem tűri a félénkséget vagy a szeszélyeket: komoly partnerekkel dolgoztam, akik nyíltságot és következetességet követeltek.

Emlékszem, egyszer oszlopanyagot mentem vásárolni a Tátrai Nemzeti Park igazgatójához. Előtte felhívtam, és egyeztettem vele, viszont a nevem végén nem hallotta az ová-t. Megérkeztem, ő pedig megkérdezte, mit szeretnék. Elmondtam, mire a válasza az volt, hogy ő csak férfiakkal tárgyal. Aztán végül mégis tárgyalni kezdett velem, de egész idő alatt hangoztatta, hogy a faüzlet a férfiak világa.

Megtehettem volna, hogy kiakadok, de végighallgattam, és kötöttem vele egy hosszú távú jövedelmező üzletet.

– Az Eva Collection terén is ilyen határozott elképzeléseid voltak?

– Legyen különleges élmény Eva Collection pralinét kapni és ajándékozni, mert nem mindenkinek adatik meg ez az élmény! Röviden így jellemezném a hitvallásom lényegét. Hiszem, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, és figyeli, merre haladnak a nagyok, az már fél siker. Én rengeteg képzésen, kiállításon veszek részt. Életem egyik legnagyobb élménye a párizsi Salon du Chocolat volt, ahol a szebbnél szebb és finomabb pralinék mellett valósággal lenyűgözött a csokoládészobrászat vagy a csokiruha-alkotások. S persze kell egy jó csapat is, amivel nekem nagy szerencsém volt: megmaradtak körülöttem a régi igazgatói pozícióm asszisztensei. „Te jó voltál hozzánk igazgatóként, most pedig mi vagyunk jók hozzád, amikor már nem vagy az igazgatónk” – mondják, s ha beírom a közös chatcsoportunkba, hogy szükségem van valamire, tényleg azonnal jönnek és segítenek. Sokat lendített rajtam, hogy találtam egy profi reklámügynökséget is, akik mindent megvalósítanak, amit csak elképzelek. A golf révén ismertem meg őket, és nagyban segítik az Eva Collection arculatának kialakítását.

minden_reggel_ujno.sk_432.png

– A pralinéid mennyire felelnek meg az aktuális trendnek?

– Igyekszem naprakész lenni. Most nagyon menőek például a színes, csillivilli bonbonok: ezeket a színezett pralinéban élenjáró orosz csokoládékészítők futtatták fel. De azért jó, ha azt is tudjuk, hogy a hagyományos praliné nem festett. Mindössze egy vékony csokiréteget tartalmaz, belül pedig sok-sok mogyorókrémet. Ha a bonbon jól van elkészítve, önmagában is csillog a felülete. Ellenben ha nem sikerül jól egy praliné – például nem szép a felülete – sokan azt csinálják, hogy tesznek rá egy kis kakaópúdert, amitől máris tökéletesnek tűnik. Ha őszinte akarok lenni, nekem inkább a hagyományos pralinéhoz húz a szívem. Az elkészítés terén is a klasszikus módszer híve vagyok, nincs például temperálógépem. A csokoládét csokikádban melegítem fel, és márványlapon hűtöm ki. Ezután formázom őket hagyományos, kézműves pralinékká.

– Úgy látom, töltelékek terén is széles a skálád. Melyek most a legkedveltebb ízek?

– Pár éve nagyon felkapott volt a kókusz, mostanság a gyümölcsösebb ízek a kedveltebbek. A töltelék, a krém megalkotásában pedig szinte csak a képzelet szab határt. A mentától a levendulán át a juzuig bármit belecsempészhetünk. (Ez utóbbi egy japán gyümölcs, amit százszázalékos pürében vásárolok.) Nagyon fontosnak tartom, hogy ne használjak semmilyen tartósítószert, ezért a bonbonjaimra maximum három hét szavatosságot adok.

Az igazi csokoládénak nem tesz jót a meleg és a nedvesség, ezért a pralinéimat mindig száraz helyen, 15-18 fokon ajánlom tárolni. Egy borhűtő például szuper megoldás lehet, csak ügyeljünk rá, hogy a csoki fóliába legyen csomagolva.

– És hol lehet megtalálni téged?

– A kézműves csokoládézóm Dénesden (Dunajská Lužná – a szerk. megj.) van, az e-shopom pedig a www.evacollection.sk weboldalon érhető el. Illetve rengeteg workshopot is tartok gyerekeknek és felnőtteknek. Műhelyem elsődleges célja bemutatni a csokoládé történetét és élvezetének módját. Persze készítünk többféle pralinét is, de nem az a cél, hogy mindenkiből bonbonkészítőt faragjunk. Fontosabb, hogy ha az ember vesz a boltban egy darab csokoládét, tudja, mit tart a kezében.

– Ha már a csokoládévásárlás szóba került: mi mindenre érdemes odafigyelnünk?

– Ha a csokoládé csomagolásán túl sok a szöveg, az mindig gyanús – egy jobb minőségű csokinál erre nincs szükség. S persze nem mindegy az sem, hogy hány százalékos kakaóból készült. A bolti szabvány kimondja, hogy a 34% feletti kakaótartalom már étcsokinak minősíthető, de én minimum 70% kakaótartalmú csokoládéval dolgozom. A tejcsokit nálam a francia Jivara 45%-os csokoládé képviseli, míg az üzletben vásárolható tejcsoki 30-34% kakaót tartalmaz. Szintén fontos tudni, hogy a fehér csokiban nincs kakaó: ez tejpor, cukor és kakaóvaj keveréke – tehát itt a kakaóvaj tartalmára kell ügyelni. Nálam ez nem lehet alacsonyabb 35%-nál. S most már próbálkozunk vegán és laktózmentes pralinéval is.

praline-2.jpg
Az Eva Collection termékeit a www.evacollection.sk e-shopon, illetve Dénesden (Dunajská Lužná), Éva kézműves csokoládézójában találhatjuk meg.

– Milyen más szenvedélyed van a csokoládén kívül?

– A golf. Egy barátnőm ismertette meg velem tíz évvel ezelőtt. Szerelem volt első látásra! A golf nagyon különleges mozgásforma: egy játék alatt akár 10 kilométert is gyalogolunk, s minden szakasznak megvan a maga ütésszáma, amennyivel meg kell játszani. Tehát a játék elejétől a végéig koncentrálni kell. Ha tehetem, megválogatom, kivel golfozom, hisz nem mindegy, kivel tölt el az ember öt órát.

– Nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy mindig kifogástalan a megjelenésed. Fontos számodra, hogy csinos legyél?

– Szeretek tipp-topp lenni, de nem törekszem tökéletességre. Inkább az legyen tökéletes, ami kijön a kezem alól!

Mindegyik praliné átmegy a kezed alatt?

– A karácsonyi szezon nagyjából 23 ezer pralinét jelentett, és igen, mind a 23 ezer darab saját kezűleg készült. Valódi kézműves, „hand made” darabok. Most még azt gondolom, hogy amit csinálok, azt csak én tudom a legjobban! (Nevet.)

Pedig valójában az unokaöcsém, Máté és a cukrász hölgy, Cyntia nélkülem is százszázalékosan meg tudnak csinálni mindent. De hát most még úgy tekintek a vállalkozásomra, mint a saját gyerekemre.

– Bővítésben nem is gondolkozol?

– Egyelőre nem, a kapacitásaim ugyanis végesek. Maradok a krédómnál, hogy kézműves pralinét készítek, és legyen kiváltság Eva Collection csokoládét kapni és ajándékozni. Meg szeretném szólítani azokat az embereket, akik szeretik és értékelik a jó minőségű, finom csokoládét. Akiknek fontos, hogy tudják, honnan származik és hogyan volt termesztve az alapanyag, amit megesznek. Akik értik, mi a különbség egy bolti desszert és egy kézműves praliné között. Nagy vágyam, hogy egyszer eljussunk arra a szintre, hogyha valaki kap egy doboz Eva Collection pralinét ajándékba, az amolyan nagy dolog legyen. S mindenekelőtt szeretném meghagyni a csokoládémat limitált, különleges pralinénak. Mert akár hiszed, akár nem, a praliné ízén érezni, ha nem igazi szenvedéllyel és jókedvvel készül, de az is, ha az alkotójának rossz napja van. Az igazi pralinénak lelke van.

Olláry Ildikó
Cookies