Tisztelt Szerkesztőség! Szüleimtől kiskoromtól kezdve sok könyvet kaptam. Már ötévesen megtanultam olvasni, nyolcéves koromtól pedig minden szabad percemben a Pöttyös sorozat könyveit bújtam, tizenegy-két évesen pedig már az ifjúsági irodalom mellett szépirodalmat is olvastam.
16 évesen beleszerettem egy fiúba, de rögtön ki is ábrándultam belőle, amikor megtudtam, hogy életében összesen két könyvet olvasott.
Aztán huszonévesen hozzámentem egy férfihoz, akivel az első randevún regényekről beszélgettünk... Karácsonyra már minden családtagnak kiválasztottam egy szép könyvet. Tudom, hogy szívesen fogadják majd – a fiam kivételével. Nagyon bánt, hogy ő nem szeret olvasni, pedig a család többi tagja kész könyvmoly, és a férjemmel mindent megtettünk azért, hogy ő is szívesen vegyen kezébe könyvet.
Pici korától leporellókat lapozgattunk vele, estéről-estére felolvastunk neki egy-egy mesét, vagy magunk találtunk ki kis történeteket. A gyerekszobában van egy nagy könyvespolc, telis tele szebbnél szebb gyerekkönyvekkel, és a lakás más helyiségeiben is rengeteg könyvet találni.
Ha hosszabb útra indulunk, hangoskönyvet hallgatunk az autóban... És a gyerekünk nem szívesen olvas. Minden trükköt kipróbáltunk, hogy rávegyük az olvasásra.
Az egyetlen, ami időről időre beválik: korán ágyba küldjük azzal, hogy egy kicsit még olvashat az éjjelilámpa fényénél. Ha napközben unatkozik, és felvetem, hogy esetleg levehetne a polcról egy könyvet, csak sóhajtozik – ugyanúgy, mint amikor, ha arra panaszkodik uzsonnaidőben, hogy éhes, és azt javaslom, hogy egyen egy almát, vagy amikor azt mondom neki, hogy fél hétre haza kell érnie.
Úgy látszik, neki az olvasás ugyanolyan kellemetlen tevékenység, amit időről-időre meg kell tenni a szülők kedvéért, mint a gyümölcsevés vagy az időponthoz való igazodás. Talán elrontottam valamit? Túl görcsösen akartam ráérőltetni a gyerekre az olvasást? A fiam most tizenkét éves. Lehet, hogy még nincs minden veszve, és később majd rákap az olvasás ízére?
Üdvözlettel: S. V.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
