„Vendéglőbe pincérnőt keresünk.“ „A munkahely közelében ingyen szállást biztosítunk.” „Németországi munkára  férfiakat keresünk.”  „Extra fizetési feltételek.” – Ilyen és ehhez hasonló hirdetések naponta jelennek meg a napilapok hasábjain vagy az interneten. Java részük valószínűleg az, aminek látszik: egyszerű álláshirdetés. A többi mögött emberkereskedők állnak.

Az emberkereskedelem a drog- és a fegyvercsempészet után a harmadik legjobban jövedelmező üzletág a világon. De mit is jelent tulajdonképpen? Halásová Magdalénával, a témakörben felvilágosító tevékenységet folytató STORM polgári társulás munkatársával beszélgettünk.

rabszolgak-kezdo.jpg

– Valójában emberkereskedelemnek számít minden olyan bűncselekmény, ahol valakit prostitúcióra kényszerítenek, vagy kizsákmányolnak, és megtévesztést vagy kényszert alkalmazva többszörösen hasznot húznak belőle. Tehát a szexuális szolgáltatásokra kényszerítésen túl ide tartozik a kényszermunka, a koldultatás, a kényszerházasság, a házi rabszolgaság, de még a szervkereskedelem is.

– Kik válnak jellemzően az emberkereskedők áldozataivá?

– Tulajdonképpen senki sem legyinthet, mondván, engem úgysem szednek rá! A gyermekotthonban nevelkedettek, az iskolázatlanok, de az egyetemet végzettek közül is kikerülhetnek az áldozatok. Az eltérés csak abban van, hogy mindannyiukat más módszerrel csábítják el, pontosabban: mindenkinek mást ígérnek. És még azt sem lehet mondani, hogy a férfiak biztonságban volnának. Az utóbbi években megnőtt a munkára kényszerített férfiak száma. Az ő esetükben a munka valóban az, amit beígérnek: építkezés, gyári munka, de a munkakörülmények nagyban különböznek attól, amivel az elején kecsegtették őket. Fizetés nélkül dolgoznak a hét minden napján, tömegszálláson, egymás hegyén-hátán alszanak, és még enni sem kapnak rendesen.

Bizonyos emberi tulajdonságok megléte, mint a naivság, a tapasztalatlanság vagy a hiszékenység, kedveznek az emberkereskedőknek. Ezenkívül az anyagi szükségben lévőket a legkönnyebb kizsákmányolni: a mélyszegénységben élők vannak a legnagyobb veszélyben, vagy azok, akik egyik napról a másikra elveszítik az állásukat.

– Milyen módszerekkel cserkészik be az áldozatokat?

– Semmiképpen sem a filmekből ismert fogásokkal: errefelé senkit sem tuszkolnak fényes nappal egy elsötétített furgonba. Ennél sokkal kifinomultabb módszerekkel dolgoznak. Mindenképp legyen gyanús, ha egy hirdetés könnyű pénzkereseti lehetőséggel kecsegtet, nyelvtudás és szakképzettség nélkül, és elérhetőségként csak egy mobilszám szerepel a hirdetésben. Az emberkereskedőkre jellemző, hogy jó a helyismeretük, vagy a potenciális áldozattal egy közegből származnak. Ismerik a megszólított gondjait, s már csak ezzel is a bizalmába férkőznek, majd nyomást gyakorolnak rá. Sürgetik, hogy mihamarabb döntsön a munkáról: az ajánlat csak itt, csak most, csak neked él. Közben pedig minden jót, a csillagos eget is megígérik: könnyű munkát, magas bérezést, teljes körű ügyintézést, ingyenes szállást, az útiköltség átvállalását. S mivel még a héten kezdeni kell, ezért az áldozatnak nincs is ideje utánanézni sem a munkát felkínáló ügynökségnek, sem a neki dolgozóknak. De nem csak a hirdetésekkel érdemes vigyázni! Sok esetben egy eladdig havernak elkönyvelt ismerős vagy családtag áll a háttérben, aki a saját, megüresedett gondozói vagy pincérnői helyére keres valakit. Aztán csak a kiutazást követően derül ki, hogy prostitúció áll a háttérben. Főként a „nagybátyámnak van egy ismerőse...” típusú ismeretségekkel érdemes vigyázni.

hirlevel_web_banner_2_126.jpg

– Hogyan lehet az ilyen eseteket kivédeni?

– Elsőként érdemes a munkáltatót és a közvetítő ügynökséget is lenyomozni. A regisztrált ügynökségekről a munkaügyi hivatalok is adnak felvilágosítást, illetve a 0800 800 818-as ingyenes telefonszámon, melyet Szlovákiában az emberkereskedelem áldozatainak megsegítésére tartanak fenn. Ezen a számon nem csupán az áldozatoknak segítenek, hanem tájékoztatást is nyújtanak a választott ügynökséggel kapcsolatban. Fontos, hogy a munkavállalás körülményeit előre, írásban tisztázzuk! Legyünk gyanakvóak, ha a munkáltató szállást és teljes ellátást is ígér, de a szálláscímet, a körülményeket vagy a költségrendezés módját nem hajlandó egyértelműen tisztázni. Gyanúkeltő az is, ha szállásdíjként túl magas összeget szab meg. Ugyanez vonatkozik az útiköltségekre, a kiutazás feltételeire is: írásban kell róluk előre megállapodni. Semmiképp se írjunk alá olyan szerződést, melyet nem értünk!

– Milyen szerepet tölt be Szlovákia az emberkereskedelmi hálózatban?

– Földrajzi helyzetének köszönhetően egyrészt a tranzitállamok közé sorolható, másrészt kiindulási ország is. Vagyis az innen származó áldozatok európai célországokba való csábítása és kizsákmányolása reális problémát jelent. A Szlovákiából induló kereskedelem célországai leggyakrabban: Nagy-Britannia, Észak-Írország, Hollandia, Németország és a szomszédos Csehország. A nemzetközi emberkereskedelem mellett létező jelenség az országon belüli emberkereskedelem is. Az Európai Unióba való belépésünk után nálunk is megjelent a kényszerházasság.

Unión kívüli országok lakói, például az indiaiak vagy a pakisztániak így tudnak a legkönnyebb és leggyorsabb úton letelepedési engedélyhez vagy állampolgársághoz jutni. Az áldozat szempontjából az a legrosszabb, mikor a házasság megkötését követően házicselédként tartják, és szexuális aktusra kényszerítik.

– Lehet tudni, hogy évente hány ember válik emberkereskedelem áldozatává Szlovákiában?

– A statisztikák nem tükrözik a valóságot! Csak azon személyek számát jelentik, akiknek sikerült kiszabadulniuk, és szabadulásukhoz vagy a hazatérésük után kérték a hivatalok segítségét. A legtöbben azonban hallgatnak arról, mi történt velük. Vagy azért, mert szégyellik, hogy így rászedték őket, vagy féltik a maguk és családjuk életét. Úgy is lehetne mondani, hogy amiről tudomásunk van, az valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

Jó tanácsok külföldi munkavállalóknak

  • Kössünk részletes munkaszerződést, amely tartalmazza a munkavállalás minden részletét.
  • A rendőrség, egy közeli családtag és Szlovákia helyi nagykövetségének telefonszámát érdemes fejből megtanulni.
  • Az itthon maradókkal egyezzünk meg, milyen gyakorisággal, és pontosan milyen időpontokban fogunk jelentkezni. Így ha elmarad a hívásunk, az intő jel lehet hozzátartozóink számára.
  • Érdemes a családtagokkal egy titkos jelszóban is megegyezni, ha baj esetén nem beszélhetünk nyíltan.

rabszolgak-belso.jpg

  • Családtagjainknak feltétlenül adjuk meg leendő szálláscímünket, elérhetőségeinket, valamint a munkáltató adatait.
  • Mindig legyen nálunk annyi dugipénz, amennyi a hazaútra elég. Lehetőleg ne tartsuk egy helyen az összes pénzünket.
  • Semmilyen körülmények között se adjuk ki a kezünkből az útlevelünket vagy a személyi igazolványunkat.
  • Hagyjunk az otthoniaknak egy fénymásolatot az útlevelünkről/személyi igazolványunkról és egy közelmúltban készült fényképet is magunkról. A fénymásolatokból a poggyászunkban is tartsunk egy példányt. Ezek nem helyettesítik ugyan az eredeti okmányainkat, de segítik az ügyintézést.
  • Mindennemű változásról (akár a szállást, akár a munkakört, munkatársakat érinti) számoljunk be a családnak.

,,Loverboy"

Futtató, aki elcsábítja áldozatait, majd kihasználja, és prostitúcióra bírja őket. Ajándékokat adnak áldozatuknak, elhitetik vele, hogy szeretik, majd egyre inkább elszigetelik környezetétől, ráveszik arra, hogy drogozzon, és utolsó lépésként belerángatják a prostitúcióba. Azok a lányok, akiknek rossz a családi háttere, elhanyagoltak, magányosak, vagy alacsony az önbecsülésük, és vágynak arra, hogy valaki „magasztalja” őket, könnyen egy loverboy áldozatává válhatnak. A futtatók különböző társadalmi háttérrel rendelkeznek.

Nincs happy end

M. napközben egy családnál dolgozott mindenesként. Hajnalban felkelt, elkészítette a család reggelijét, iskolába indította a gyerekeket, napközben bevásárolt, kitakarított, megfőzött, majd este, miután lefektette a gyerekeket, még az utcára is ki kellett állnia. A pénzből egy fillért sem látott, minden egyes fillérrel el kellett számolnia. A gyerekét egyedül nevelte, még az általános iskolát sem fejezte be, és rettegett attól, hogy a kiszámíthatatlan anyagi helyzete miatt elveszíti a gyerekét. A bejárónői, ottalvós munkát egy távoli ismerőse ajánlotta neki, vihette a gyerekét is.

Egy hónap után derült ki számára, hogy nem fog pénzt kapni, ahogyan nyilvánvalóan az sem volt benne a megállapodásban, hogy minden este prostituáltként ki kell állnia az utcára.

Lássunk még egy történetet:

„Szerelemből jöttünk össze, én 17 éves voltam, ő 24. Egy szakmunkásképzőben tanultam, Feri pedig sofőr volt. Egy diszkóban ismerkedtünk meg. Ő nagyon féltékeny volt, nem engedte, hogy mással beszéljek, sem a szüleimmel, sem a barátnőimmel, csak vele. Ez nagyon imponált nekem, hiszen úgy éreztem: így mutatja ki, hogy mennyire szeret. Elmondta, hogy nagyon jó barátai vannak Görögországban, akik tudnak munkát biztosítani mindkettőnknek, sőt, a két barátnőm számára is! Elmondta, hogy mindannyian egy étteremben fogunk dolgozni. Kiutaztunk Görögországba, csodálatos volt a táj, szép volt a hotel. „A barátok” már az első este megmondták, mit kell tennünk. Mi fellázadtunk a prostitúció ellen, erre jól megvertek minket, és közölték, hogy Feri hazautazott. Eladott minket, és mostantól ők vigyáznak ránk. Hiába könyörögtünk, sírtunk, nem engedtek el. Az útleveleket is elvették, ránk zárták az ajtót, és este jöttek értünk, szobákra vittek minket. Folyamatosan kihasználtak, megaláztak, megvertek: úgy éreztük, hogy ebből nincs kiút... Végül közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk őket beengedni, és eltorlaszoltuk az ajtót. Ekkor már egy hónapja voltunk Görögországban. A nagy zajra a szomszédok felfigyeltek, és kihívták a rendőrséget.”

L. Horváth Katalin