A regölés eredetileg újévkor történt, s legrégebbi hagyományaink egyike. Egészen az ősmagyarokig vezethető vissza: a regösök eredetileg a sámán énekmondói, ráéneklői lehettek. (Később, a középkorban foglalkozásnevet jelölt: így nevezték a király udvari énekeseit, akik históriás énekeket adtak elő. Az ősi regölés fennmaradt a népszokásainkban is.)
A regösöknek nevezett énekesek, kántálók – többnyire nagyobb suhancok – karácsony táján esténként házról házra járva ősi eredetű éneket mondanak, s adományokat gyűjtenek. Azaz a regölés, amely eredetileg egyféle varázsló szertartás, összemosódott a mendikálással, amely inkább nyugat felől érkezett hozzánk. A regölés eredetileg a téli napfordulat pogány kori ünnepéhez kötődött – tehát újévkor történt. A láncos bottal olyan monoton ritmust tudunk verni, ami segíti a révülést.
A sertés előre túr, a szárnyas hátrafelé kapar. Aki nem akarja eljátszani a szerencséjét, szilveszter éjjelén csak malacot ehet.
A regölés a Csallóközben csak Bacsfán maradt fenn nyomaiban, a mendikálás hagyományában. A bacsfaiak szokásában a dallam (de egyes jelképek is) utalnak a régi regölésre. Ebben a faluban mai napig járnak mendikálni, és ezt a dalocskát éneklik:
Fújd meg, Miska, a dudádat,
Pista furugládat,
Te meg, Lőrinc, a zomborádat.
Élezd, Miska, a dudádat,
Ádám, zörgess láncot,
Te, Pista, dorombolj,
Fújd a kürtöt, Miska,
S te rejtőzz, Andriska.
A regösének és a bacsfai mendika szövegét Nagy Iván etnológustól hallottuk. Úgyszintén az ő segítségével elevenítettük fel – tanítványaival – a régi hagyományt.
A regös név valaha „bűvölő énekest” jelentett. A regösénekek refrénje („haj regö rejtem”), az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak. (A rejtem/rejtőzködik szó a révülést jelenti). A mondóka ősi voltára utalnak azok a hangszerek, amelyekkel a legények kísérték a versikét: a duda és a láncos bot. A láncos bottal ugyanis – hasonlóan a táltos dobhoz – olyan monoton ritmust tudunk verni, ami segíti a révülést.
Az új év ünnepléséhez azóta is hozzátartoznak a zajkeltő eszközök, amelyekkel a rosszat akarjuk elűzni.
A regösénekben fontos szerepet kapnak az ősmagyar mitológiai elemek is: a csodaszarvas, a rőt bika, a régi törvény és a „regö, rejtem” varázsigék, de a keresztény elemek is (Szent István király katonái vagyunk).
A magyarság területein különféle formában fordulnak elő regösénekekl, amelyeknek ezek a legmeghatározóbb elemei:
- Beköszönő – a regösének mindig ezzel kezdődik („Kelj fel, gazda, kelj fel, szállott Isten házodra...”)
- Jókívánságok – az első részben a regösök a ház népének jó egészséget, vagyont kívánnak („Adjon az Úristen ennek a gazdának két szép ökröt...”)
- Mitikus jelenet – általában a csodaszarvasról vagy Szent Istvánról („Amott keletkezik egy sebes patak, legeltetem juhaim, csodaszarvasnak ezer ága-boga...”)
- Összeregölés – ilyenkor a házban lakó fiatal lány és egy legény nevét egy énekben említve összepárosítják őket („Itt is mondanának egy szép leányt, kinek neve volna, Nagy Gizella volna...”)
- Záradék – ebben a részben gyakran utalnak a regösöknek adandó jutalomra, továbbá megátkozzák azt, aki nem ad adományt. („Sarokban a zacskó, tele van százassal, fele a gazdáé, fele a regösöké...”)
Minden versszak között elhangzik a „haj regö rejtem, regö rejtem” refrén. Íme, egy régi vers:
Nem vagyunk mi rablók, Szent István szolgái,
Régi szokás szerint szabad megtartani
Rőt ökör, régi törvény,
Hej regö rejtem, regö, regö, regö rejtem,
Neked ejtem.
Amott keletkezik egy zöld pázsit,
Azon legelészik csudaféle szarvas,
Hej regö rejtem, regö, regö, regö rejtem
Neked ejtem.
E háznál mondanának egy szép leányt,
Kinek neve vóna Horváth Piri vóna,
Amott mondanának egy szép legényt,
kinek neve vóna Molnár Pista vóna,
Hej regö rejtem, regö, regö, regö rejtem
Neked ejtem.
Regöljük a gazdát, vele az asszonyát.
Hogy egymásnak adják
Az elrepült szép párt.
Hej regö rejtem, regö, regö, regö rejtem
Neked ejtem.
