Iskoláink jegyorientáltak. Háttérbe szorítják a nevelést. Van, ahol az osztályfőnöki órát is csak óraszám-szaporítónak tartják. Sok helyütt ma már nem is tartanak ilyet.
Az alsós gyerek nem a tantárgy kedvéért, hanem a tanítója kedvéért tanul. Rendkívül fontos számára az érzelmi biztonság, amit csak egy jó tanító vagy osztályfőnök tud megadni.
Az osztályfőnökség több mint 150 éve (1849) létező szerep. Eredeti jelentését csak azok sejthetik, akiknek alkalmuk volt diákkorukban jó osztályfőnökökkel találkozni. Olyanokkal, akik képesek voltak személyességet vinni az osztállyal, az egyes gyerekekkel, a szülőkkel való kapcsolatukba.
A ma tanítójának nincs könnyű dolga. Egyre nehezebb közelebbi kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel (akik sokszor egymással sem szolidárisak). Szaporodnak a tanulási, magatartási zavarok, a szülők egy része bizalmatlan az iskolával szemben. S végül, de nem utolsósorban nagyon nehéz a gyerekeket eligazítani egy olyan világban, amelyben a felnőtt is nehezen ismeri ki magát. Ennek ellenére azért még ma is akadnak klasszikus értelemben vett jó osztályfőnökök. Mi az, amit ők másként csinálnak, mint a többiek?
– Nálunk kéthetente van osztályfőnöki óra. Minél kisebb a gyerek, annál nagyobb szüksége van az osztályfőnökre – mondja egy tanító. – Ha probléma van, azt minél hamarabb orvosolni kell. Ezt úgy oldjuk meg, hogy délután itt marad az osztály, esetleg a szünetből csípnek le egy picit. Az alsó tagozaton nincs osztályfőnöki óra, hisz a tanító végig együtt van a gyerekekkel (az elsősökkel még a szünetben is). Ő napközben szakít időt arra, hogy megoldja azt, amit meg kell oldani.
A felsősök osztályfőnöki órái különböző témák köré szerveződnek. Persze mindig adódik más, aktuális gond, amely még pluszban foglalkoztatja a gyerekeket. Ezért a kötetlen beszélgetésnek is helyet kell adni, hogy a gyerekek megtanulják kifejezni érzéseiket. Ez nagyon hasznos, mert a gyerekek gyakran rácsodálkoznak: jé, nemcsak velem van baj, ez másnál is így működik!
– Én például jónak tartanám, ha hétfőn reggel lenne az osztályfőnöki. Meg lehetne beszélni a hétvégi gondokat, és beindítani az új hetet. Erdélyiektől hallottam, hogy náluk minden nap beszélgetéssel kezdődik. Körbeülnek a gyerekek, egy pedig – aki szót kap – beül a kör közepébe. Ezáltal megtanulják, hogy mindig meg kell hallgatni a másikat. Mert sok gyereknek ez szokatlan. Türelmetlenek, képtelenek kivárni, hogy a másik elmondja a mondanivalóját.
– A nevelésen kívül – aminek az első helyen kellene lennie – papírmunkát is jelent az osztályfőnökség.
– A minőségi munkát az igazgatók nem tudják honorálni. Marad a szóbeli dicséret: tudtára adni a tanítóknak, tanároknak, hogy látom és értékelem a pluszmunkát.
– Milyen a jó osztályfőnök?
– Akit szeretnek a gyerekek – annak ellenére, hogy követel. A jó tanító, így a jó osztályfőnök is következetes. Magából is ad, hogy lássa a gyerek, ő is csak „emberből van”. Persze hiba lebratyizni a gyerekkel, mert akkor oda a tekintély. Hiszem, hogy meg lehet találni az arany középutat. Az osztályfőnök feladatai közé tartozik, hogy szabályokat állítson fel (például hogyan tartsák rendben a tantermet). Fontos, hogy komolyan vegye a gyerekek problémáit – akkor is, ha felnőtt szemmel nézve csip-csup dolgokról van szó. Lépjen közbe, ha valakit kiközösítenek, zaklatnak. Előny, ha mindennap van órája az osztályával. Így sokkal jobban megismeri a gyerekeit. Vannak osztályfőnökök, akik aktívan tartják a kapcsolatot a szülőkkel is. Például megegyeznek, hogy telefonon értesítik, ha gond van. Így nem érheti a szülőt meglepetés.
– Pár éve a somorjai Fórum Intézet felmérést készített arról, mit várunk az iskolától – kezdi Belkovics Judit pszichológus.
– És kiderült, hogy elsősorban emberi kapcsolatokat, gyermekközpontúságot. A pedagógus legyen türelmes, megértő, nyitott, érdeklődjön a diák problémái iránt, tudja átadni, elmagyarázni a tananyagot. A megkérdezettek nagyon fontosnak találták a mosolyt. Persze a szigorú tanárt is kedvelhetik a gyerekek, ha annak vannak emberi gesztusai, és főleg – ha következetes. A rossz jegyet könnyebben elfogadják az olyantól, aki a szünetben rájuk mosolyog, szól hozzájuk egy-két kedves szót. A pedagógia nem tud eredményt elérni, ha nincs meg az érzelmi kötés és biztonság.
– Ami az osztályfőnök esetében még fontosabb...
– Igen. Jó esetben az alsó tagozaton a tanító néni szinte a gyerekek második anyukája, de a nagyobbaknál is érvényes, hogy az osztályfőnök kicsit olyan, mint a szülő. A gyereknek éreznie kellene, hogy ha problémája van, vagy kudarc éri, hozzá bizalommal fordulhat. A gyerekekkel lehet, érdemes és kell is beszélgetni – az élet mindennapi dolgairól, társas kapcsolatokról, egészségvédelemről, szociális problémákról… Az osztályfőnök feladata az is, hogy együttműködjön a többi pedagógussal. A gyerek érdekében! Másrészt ő a kapocs az iskola (mint intézmény) és a szülő között. A szülők számára is fontos a bizalom és a szimpátia. Érdemes elgondolkodni, miért van az, hogy a beíratáskor az egyik tanítóhoz többen akarják adni a gyereket, mint a másikhoz.
– Jó pedagógusnak születni kell?
– Tény, hogy vannak személyiségjegyek, amelyek elősegítik, hogy valakiből jó pedagógus legyen, és szívvel-lélekkel tudja végezni a munkáját. De akinél hiányoznak bizonyos adottságok, odafigyeléssel, tudatos fejlesztéssel behozhatja a hátrányt. A kommunikációs technikák, konfliktusmegelőzés tanulhatóak. Tény viszont, hogy a szlovákiai közoktatási rendszerben nincs kötelező továbbképzés. A pedagóguson múlik, felvállalja-e ezt pluszfeladatként. Én azt mondom, érdemes időt, energiát fektetni ebbe, mert megtérül.
Az osztályfőnöki óra nagyon fontos – már csak azért is, mert a gyerekeknek egyre nagyobb az igényük arra, hogy beszélgessenek. Pár évvel ezelőtt a kis Kati például itt tudta meg, mi az a menstruáció, és hogy mit kell ilyenkor csinálni (az édesanyja ugyanis szégyellt róla beszélni.) Persze, ehhez kellett egy jó tanár, akihez bizalommal fordulhatott.
Timinek már nem volt ilyen szerencséje. Az ő „osztfője” csak arról tudott beszélni, ki mit csinált rosszul, mikor javulnak már végre meg, és bezzeg a másik osztály mennyivel jobban viselkedik. Timi utálta az „osztfőjét”, az óráit pedig halálosan unta. Végül egy másik iskolában kötött ki, ahol remek osztályfőnököt kapott – csak éppen itt nincs osztályfőnökijük. Úgy oldják meg a dolgot, hogy az „osztfő” minden reggel tíz percre bemegy hozzájuk, illetve szakóráin, a biológián és a földrajzon foglalkozik velük. Vele bezzeg mindenről lehet beszélni! Még arról is, hogy veszekedés támadt az osztályban: ilyenkor kibékíti a feleket. Mondani sem kell, hogy az ő osztályukban aztán nincs széthúzás. És hogy mit szól Timi ahhoz, hogy a biológia, illetve a földrajz fele rámegy a lelkizésre? „Örülök neki – mondja –, legalább addig sem kell tanulni!”
Hasonlóan van vele Zoli is. Ők magyarórán beszélik meg a pénzügyeket, hogy hová mennek kirándulni, illetve hogyan viselkedtek más órákon. Viszont a személyes ügyeiket már nem kötik az „osztfőjük” orrára. Jucika járt a legrosszabbul. Az ő osztályfőnöke szlovák szakos, de Jucika nem az ő csoportjába tartozik. Így hát a kislány és az „osztfője” csak látásból ismerik egymást.
Misi gimnazista – egy jól menő iskolában. Náluk minden héten van osztályfőnöki óra. Nem megy rá sem a matek, sem a fizika, és mindent meg tudnak beszélni. Általában a tanterv szerint haladnak. Szó esett már kocsmázásról, drogokról, politikáról és szexről. Misi szerint elsősorban a tanár beszél, de ha van kedvük, ők is közbeszólhatnak. Néha vita is kialakul. Szereti ezeket az órákat, mert érdekesek. Az bennük a jó, hogy miközben komoly dolgokról esik szó, azért jókat nevetnek.
