Baktay Zelka pszichológus neve nem ismeretlen lapunk olvasói számára. Most az örök harmadikról – a szeretőről – kérdezzük.
A téma iránt behatóbban érdeklődőknek ajánljuk a Baktay házaspár Szeretők című könyvét.
(© Line Klein)
– Miért keres valaki szeretőt?
– Tetszik-e, vagy sem, a szerető felbukkanása összefügg a kapcsolat működésével. Éppen a napokban fogalmazta meg valaki így: rés a pajzson. A kapcsolatban valami hiány, elégedetlenség, szabad vegyérték van, ami miatt a férj vagy a feleség észreveszi a másik nem közeledését. Alapjában véve egy párkapcsolatban mindig vannak valamilyen külső erők: valaki mond egy szép mondatot a feleségnek, vagy egy nő flörtölni kezd a férjjel. Ha a kapcsolat jól működik, akkor ezt a külső hangot észre sem veszik, lepöccintik – és nem is emlékeznek rá. Ám ha hiányt szenvednek valamiben, ha nincs meg az összhang férj és feleség között, akkor felfigyelnek ezekre a kezdeményezésekre. Jé, nőként kezelnek, figyelnek arra, amit mondok, érdeklődnek a munkám iránt! Csupa olyan dolgokra tudnak rákapcsolódni, amit otthon nem kapnak meg. Egy olyan párkapcsolatban, amelyik jól működik, kerek – oda nem jön be a szerető.
– Érdekes jelenség viszont, hogy a szerető felbukkanása bizonyos értelemben stabilizálja a házasságot. Ez a 22-es csapdája! Mert a szerető (általában a nő) azt gondolja, hogy kedvesének nem jó a házassága, ezért idővel majd elválik, és vele lesz. És bár ekkor még valóban gondok vannak a házasságban – viszont azzal, hogy a szerető segítségével a hűtlen fél kielégítheti a szükségleteit, stabilizálódik a házasság. Ráadásul ebbe még némi bűntudat is közrejátszik! A hűtlen fél másként kezd el viselkedni a házastársával szemben, figyelmesebb, kedvesebb, segítőkészebb lesz, ami stabilizálja a házasságot. És így aztán hosszú éveken át háromszemélyes lesz a történet.
Baktay Zelka (© baktyahazaspar.hu)
– Hol, illetve miért bukik meg ez az „idilli” állapot?
– Gyakran éppen a félrelépő a gyenge láncszem. Egy idő után nagyon rossz helyzetbe kerül. Kívülről úgy tűnhet, jó neki, hiszen otthon is meg valahol máshol is van valakije. De közben változik a kezdeti felállás. Először, amikor szeretői viszonyba kezd, azzal magyarázza a helyzetét, hogy nem jó a házassága. Jól érzi magát a szeretővel, aki mindig csinosan várja, több időt szán rá, mint a felesége, kényezteti. De mivel a házas félnek ezzel az idővel otthon el kell számolnia, hazudik hát valamit. Igen ám, csakhogy közben a házasságban is vannak jó pillanatok, amelyeket viszont a szerető előtt kell letagadni. Mert az azért elég csúnya dolog volna, ha éppen a szerető előtt dicsérné a házastársat. Így hát otthon meg a szerető előtt is hazudnia kell. Sehol sem tudja valódi önmagát adni, mindenhol szerepet kell játszania.
És egy idő után felteszi a kérdést: ki is vagyok én? Mert amikor jól érzi magát otthon – azt igaznak érzi. Ám amikor a szeretőjével van, eszébe jutnak rossz dolgok a házastársáról – és azt is igaznak érzi. De akkor most melyik is ő? Ez akkora feszültséget okoz benne, ami öntudatlan cselekvésre készteti, és elárulja magát. Bent felejt valami szeretőjének szánt ajándékot az autóban, nem töröl ki egy SMS-t vagy egy e-mailt. Önkéntelenül árulja el magát, mert annyira nyomasztja kettős élete, hogy öntudatlanul is azt kívánja: történjen már valami.
– Mivel jár a lebukás?
– Jó dolognak tartom, ha kiderül a szerető megléte, mert akkor a partnerek kész tények előtt állnak, és mindenki számára világossá válik, hogy a párkapcsolatban változtatásokra van szükség. Ami elől nem lehet kibújni, mert most már mindkét fél tud róla. A változás azonban nagyon nehéz! Azért nehéz, mert a megcsalt fél úgy gondolja: a változtatás abban áll, hogy a félrelépő megjavul, és vezekelni fog. Minden más pedig marad úgy, mint eddig. Csakhogy egyértelmű, hogy nem lehet úgy működtetni tovább a házasságot, mint a félrelépés előtt! Hiszen akkor megint marad rés, ahova újfent benyomul egy másik szerető. Jeleztem már: a szerető kitudódása arra való, hogy változtatni kell a párkapcsolaton. És bizony az a helyzet, hogy az, aki szeretőt tartott, már elkezdett változtatni. És ezt nagyon nehezen viselik a megcsaltak! Mi az, még nekik kell változniuk annak ellenére, hogy őket csalták meg?! Hát hol igazságos ez? Itt sajnos nincs igazság! Nem igazságos, de az a helyzet, hogy annak kell többet tennie a kapcsolat megmentéséért, akit megcsaltak. Nehéznek tűnik: de ezek a dolgok párkapcsolati terápiával nagyon jól kezelhetőek. A megcsalatásból jól ki lehet jönni, ám kell hozzá egy szemléletváltás. Akik végigcsinálják a terápiát, megerősödnek, és új, közös élményeket gyűjtenek. Leggyakrabban az a gond, hogy a férfi-nő párból szülők lettek, miközben hagyták elsorvadni a férfi-női szerepeket. Oda kell figyelni, hogy nemcsak szülőként, hanem párként is együtt kell működni, hiszen a gyerekeknek is az a jó minta.
– Azok a hosszabb szeretői viszonyok, ahol mindkét fél házas?
– Azt gondolhatnánk, hogy az a stabilabb viszony, ahol mindketten társas kapcsolatban élnek. Csakhogy általában az érvényes, hogy az egyik fél mindig úgy gondolja, hogy ő inkább a szeretőjével tudna együtt élni. Abban reménykedik, hogy majd mindketten elválnak – és közösen kezdenek új életet.
– Kivédhető-e az, hogy ne legyünk megcsalva?
– Ha én úgy indulok neki egy párkapcsolatnak, hogy engem meg fognak csalni, és rendre számon kérem a társamtól, hogy hol volt, mit csinált, kivel volt, hogy csinos-e az új kolléganő – önkéntelenül is belehajszolom a másikat abba, hogy megcsaljon. Megnyugtatásként azt mondom, hogy ez elkerülhető. Azzal kerülhető el, ha a párkapcsolatomat építem, gazdagítom, odafigyelek a páromra. A párkapcsolat egy bicikli: ha nem tekerjük, akkor leesünk róla. Ha tehát négy hónapos gyerekem van, akit szoptatok, akkor is oda kell figyelnem a férjemre. Olyan nincs, hogy szögre akasztjuk a férj és feleség szerepét, és most csak apa és anya vagyunk. Mert amíg a nő szoptat, a férfi egy darabig kujtorog körülötte, teng-leng – egyszóval keresi a helyét. És ha nagyon nem figyelnek rá, akkor máshol találja meg.
– Ez a legkockázatosabb időszak?
– A kisgyerekes apukák vannak leginkább kitéve a kísértésnek. Az anyukák pedig akkor, miután a gyerekkel való otthonlétből visszatérnek a munkahelyükre. Otthon a gyerek miatt nem volt idő a párkapcsolatra, amikor pedig visszamennek a munkába, úgy érzik: végre nőként kezelik őket, és egy kollégával nagyon hamar összejönnek. Gyakori szerető még az ovis vagy iskolás szülőtárs. Jellemző kategóriát alkotnak még azok az ötvenes nők, akik „bemozdulnak” erotikus irányba. De ők már nem akarják elhagyni a férjüket, csak még virgonckodnak kicsit egy fiatalabb szeretővel.
– Idősebb pároknál megesik, hogy a férj szeretői viszonya több évtizedes, és látszólag hárman jól megvannak együtt. Mit jelez ez?
– Azt, hogy „beállt a rendszer”. Nem kell tovább hazudozni: a feleség megtudta a viszonyt, és úgy döntött, szemet huny felette. Ez stabilizálhatja a kapcsolatot. A feleség már nem akar szexuális életet élni, de azért igényli a gyengédséget, és van kedve gyengéden hozzáérni a férjéhez, amit így gond nélkül megtehet. Mert ha a férfinak van szeretője, felesége közeledése láttán nem gondol rögtön arra, hogy ebből szex lesz. Minden párkapcsolatnak négy lába van: érintés és szexualitás, gondoskodás a közös dolgokról (gyerek), társas lét, megélhetés. Közösen gondoskodnak a gyerekeikről, társas életük rendben van, anyagilag támogatják egymást, és azt mondják: az érintésnek egy kicsi része a szex, és ha nekem nincs igényem rá, de neki van, akkor ebbe belefér egy szerető. És ettől stabilabb lehet a kapcsolat. Mert egyébként, ha a férj nem kapná meg a szexuális kielégülést, akkor feszült lenne, morgós, türelmetlen. Így egyszerű a konstelláció!
A gondok akkor kezdődnek, ha a szerető a szexualitás teréről átlép a többi területre is: ha megpróbálja a párkapcsolatnak a többi dimenzióját is meghódítani.
– Van-e különbség a megcsalás szempontjából, ha valaki egy-két alkalommal lép félre, vagy pedig szeretőt tart?
– A magyar nyelv találó a megnevezésekben. Elkülöníti a félrelépést attól, mikor valaki más utakon jár. A félrelépés azt jelenti, hogy megyek egy úton, megbotlom – de utána folytatom tovább az utam. A félrelépéstől nem lehet megvédeni a párkapcsolatot, a legegyenesebb úton is megtörténhet, hogy kifordul a lábam. Ennek nincs jelentősége. Ha például egy külföldi úton történik valami, jobb ezzel nem mérgezni a párkapcsolatot. Mert ha elmondom, akkor a páromra pakolom a terhet: én meggyóntam bűneimet, te meg kezdjél vele valamit. Minek elmondani, ha nem volt fontos? Egyszer megtörtént a dolog, ám örülök, hogy hozzád jöttem haza, és nem rakom rád ezt a terhet. Megbotlottam útközben, de továbbmentem. Szerintem ez belefér a kapcsolatba. Ám ha valaki tévutakon, más utakon jár, amikor úgy tűnik, hogy megy a közösön, de közben mellékútjai vannak: ez már szeretői viszony! És a szeretőnek jelentősége van: ha nincs hiány, nincs rés a pajzson, akkor meg lehet védeni a kapcsolatot. Ha pedig felbukkan, és kiderül a dolog, ebből is ki lehet jönni úgy, hogy az erősítse a kapcsolatot.
– Ejtsünk szót az örökös női sirámról is: „pedig én mindent megtettem...”.
– A „mindent” általában arra mondják a nők vagy a férfiak, hogy felvonultatták mindazt, ami az eszükbe jutott, ami az ő eszköztáruk része. De amikor rákérdezünk, akkor kiderül, hogy erősen túloznak. Nem a világ összes dolgát próbálták ki, hanem azt, amiről úgy gondolták, hogy belefér. És sokszor van, hogy lehet ezen tágítani. Mi például együtt dolgozunk egy stylisttal: feleségeket küldünk hozzá, és közösen kitalálnak egy újabb figurát. Mert általában az történik, hogy a párkapcsolatban beszűkül az öltözködés, és ezzel a szereprepertoár meg a viselkedésmód is. A stylisttal pedig megtapasztalják, hogy felvesznek egy más típusú ruhát és cipőt, általában olyat, amihez az üzletben hozzá sem nyúlnának – és egyszeriben másként kezdenek el mozogni. Bemennek aztán egy üzletbe, és másként kezdenek el viselkedni velük az emberek. És ez annyira átütő élmény – ami egyébként az élményterápia része –, hogy kinyílnak. Megtapasztalják, hogy nőként kell viselkedni, és akkor a férfiak is férfiként viselkednek. Ez visszahat a párkapcsolatra, a házasságra, az intim együttlétekre is. Akik tehát azt mondják, hogy ők mindent megtettek, azok jöjjenek el hozzám, és én megmutatom, hogy mit tehetnek még!
– Köszönöm a beszélgetést!
Bernád Emese
