A jó idő, a nyár megérkezése egyre többször csalogat ki mindenkit a természetbe, az erdőkbe, de különösen a gyermekes családokat. A kicsik számára felejthetetlen élmény lehet az erdei állatok, például egy róka megpillantása. E találkozás azonban végzetes is lehet! Hogy miért? Nos, erre adunk az alábbiakban választ.
Szinte hihetetlen, de ma is létezik olyan fertőző nyavalya, amely gyógyíthatatlan – tehát a halálozása százszázalékos. Ez a veszettség, hivatalos nevén a lyssa vagy rabies (szlovákul: besnota). Az előbbi görög, az utóbbi latin eredetű szó, mindkettő dühöt, dühösséget jelent. Használatos még a „víziszony” (hidrofóbia) név is, utalva a betegség másik jellemző tünetére.
(© Iryna Veklich / Getty Images)
A veszettség ún. antropozoonózis, azaz olyan kór, amely lényegében állatbetegség (zoonózis); átterjedhet azonban az emberre is (erre utal az ember görög elnevezéséből származó előtag). Kórokozója egy parányi vírus, amely a testbe bekerülve alattomos módon fejti ki hatását. A veszett állat harapása által támadt sebből a vírus az idegek mentén eljut az agyvelőbe, és súlyos, halálos kimenetelű agygyulladást idéz elő.
A fejfájás, hányinger mellett hamarosan jelentkezik a betegség egyik jellemző tünete, a már említett víziszony: már a víznek látványa, csordogálásának hangja fájdalmas görcsöket okoz az állkapocs-, torok-, illetve légzőizmokban.
A másik jellegzetes tünet a „veszettség”: érzékcsalódások, hallucinációk jelentkeznek; a beteg nagyon nyugtalan, harap és köpköd.
A pár napos szenvedés a bénulás, teljes kimerültség, mély eszméletlenség (kóma) állapotában ér véget – a kivédhetetlen halállal. Mivel e betegség még ma sem gyógyítható, rendkívül fontos a fertőzés megelőzése vagy – ha bekövetkezett – azonnali kezelése. A vírus korábbi terjesztői a kóbor és/vagy a veszettség ellen nem oltott kutyák voltak, ma azonban a veszélyt a rókák okozzák. (Újabban ezeket is próbálják oltani, vakcinát tartalmazó csalétekkel.)
Fontos tudatosítani, hogy a veszett rókának megváltozik a viselkedése. „Szelíddé” válik, nem fél az ember közelségétől, szinte „hagyná magát” megsimogatni. De bármikor haraphat – és a harapása által okozott sebbe kerülő, a veszettség vírusát tartalmazó nyála megfertőzi a gyermeket. Ne engedjük tehát gyermekünknek, hogy idegen kutya, „szelíd” róka közelébe kerüljön, simogassa!
Ha mégis megtörténik a harapás, karmolás, elsősegélyként a sebet alaposan mossuk ki forró, szappanos vagy mosóporos vízzel (de ha ez nincs, legalább tiszta vízzel). Ha a harapott sebet 1-2 órán belül forró, szappanos vízzel ki tudtuk mosni, és a harapás kicsi volt, vagy vastag, nyálat felfogó ruha volt a testrészen, a fertőzés veszélye már csekély. A megharapott személyt mindenképpen mutassuk meg (gyermek)orvosnak, aki dönt a további teendőkről.
A híres francia tudós, Pasteur ideje óta létezik hatékony védőoltás a veszettséggel való fertőzés végzetes betegséggé változása ellen, amely azonban csak kórházi körülmények között alkalmazható. Minden más fertőzéshez hasonlóan azonban ez esetben is fokozottan érvényes: jobb megelőzni a bajt, mint megpróbálkozni a gyógyításával!
