A szexuális életben igen fontos szerep jut a sémáknak. Ezek szabják meg, hogy mi az, ami számunkra elfogadható, illetve nélkülözhetetlen az együttlét során. Egyesek például az előjátékot elengedhetetlennek vagy lényegtelennek tarthatják. S vannak olyanok is, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy külön szobában aludjanak. Másokat ez egyáltalán nem zavar. Azok élnek igazán felszabadult és könnyed szexuális életet, akik NEM RAGASZKODNAK túl mereven a sémákhoz és a sematikus forgatókönyvekhez. Ők azok, akik készek a helyzetnek megfelelően átírni a szeretkezési forgatókönyvet. 
 
Tévhit: a teljesítmény számít
Teljesítményorientált világban élünk, ahol még a szexuális kapcsolatokban is felütötte fejét a sikerre törekvés. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy a testi együttlét értékét valamiféle teljesítménytől (például az orgazmus vagy a behatolás sikerétől) teszik függővé. Emiatt korunk szexuális sémái elsősorban a teljesítménnyel állnak összefüggésben. Kultúránk domináns szexuális sémája orgazmus-, behatolás-, ezáltal merevedéscentrikus is. Minél többet, minél többször! Pedig ez tévhit: a jó szex nem mindig a teljesítménytől függ. Itt is, mint az élet számos más terepén, fontosabb az élménycentrikusság. Akkor érzem jól magam, ha az együttlétünk élményszerű volt! Azonkívül mindenkinek más a tempója és az „étvágya”. Az egyiknek a havi egy is sok, a másiknak a kétnapi egy is kevés.
 
Tévhit: kötelező forgatókönyv
Egy másik jelentős séma, hogy a szex csak akkor igazi, ha az előjátéktól az orgazmusig minden szépen sorban megtörténik. Ez sokat elvesz a szeretkezés élvezeti értékéből. Sokkal GAZDAGABB a párok szexuális élete, ha hagyják, hogy a szeretkezés az aktuális hangulatuknak megfelelően alakuljon (mindig más legyen, vagy legalább néha változzon az együttlét hossza, intenzitása, vagy variálódjanak az esetleges elemek). És bizony, akkor is átélhetik a testi együttlét örömét, ha például nem történik behatolás.
szexsemak1.jpg
 
Tévhit: a nők hüvelyi orgazmusa a cél
Napjainkban már nemcsak „opcióként” (hogy egy divatos szóval éljünk), hanem sokak részéről TITKOS elvárásként is megfogalmazódik a női orgazmus elérése – minden nemi aktus során. Ráadásul azokban a nőkben is félelem van, akik az orgazmust csak nem hüvelyi úton tudják elérni. Fontos tény, hogy a nők jelentős része nem képes hüvelyi úton eljutni az orgazmusig, mert a női test orgazmusért felelős szerve a csikló. Korunk egyik legjelentősebb sémája tehát nem valós alapokon nyugszik. Ha egy párnak vagy a pár egyik tagjának az a merev sémája van a szexről, hogy a hüvelyi szeretkezés során kell elérni az orgazmust, akkor kudarcként fogják megélni ennek elmaradását. Ugyanebben a helyzetben egy olyan pár, amelynek rugalmasabbak a sémái, örömteli és harmonikus együttléteket élhet át azáltal, hogy a nő a hüvelyi út helyett vagy mellett más módon éri el az orgazmust. Ez persze a férfi részéről is odafigyelést igényel.
 
Tévhit: nagy pénisz, nagy öröm
A külsőségek előtérbe kerülésének egyik jele a nemi jegyek és a pénisz méretének „túlhangsúlyozása” az együttlét során. A férfiak jelentős része elégedetlen nemi szervének méretével. Sokaknál jellemző, hogy a valós mérettől függetlenül az átlagnál kisebbnek érzik péniszüket, és ez frusztrációt okoz számukra. Rendszeresen megfogalmazzák azt a félelmüket, hogy kicsinek vélt méretük miatt nem tudják kielégíteni párjukat. Ezzel szemben a felmérések rendre azt az eredményt hozzák, hogy a női orgazmus és a szexszel való elégedettség nem mutat összefüggést a férfiak méreteivel. Sokkal jobban befolyásolja a nők élvezetét és elégedettségét az előjátékra, az összehangolódásra fordított idő, a gyengédség és az odafigyelés. Érdemes figyelembe venni, hogy a nők jelentős többsége számára a csikló ingerlése a kulcs az orgazmus eléréséhez, és ez semmilyen összefüggésben nem áll a férfi intim tagjának „méretével”.
 
Tévhit: az egyidejű orgazmus az igazi
Az ehhez kapcsolódó séma szerint a két félnek az orgazmust a hüvelyi szeretkezés során KÖZÖSEN, egy időben kell elérnie. Ha ez a forgatókönyvnek fontos eleme, akkor a szex elveszíti a spontaneitását és a lazaságát. A szex könnyed és felszabadult lehet azáltal, hogy tudatosítjuk: fontos az orgazmus, de az együttléthez nem kell ötéves tervet írni (mint a szocializmusban). Ha nincs orgazmus ma, akkor majd lesz holnap. Ma gyöngédség van!
 
Tévhit: a nő passzív, a férfi domináns
Az egyenjogúság ellenére gyakran tetten érhető még az a séma, hogy a nő passzívan és ALÁRENDELTEN viselkedjen az ágyban. A kutatási eredmények szerint: ha valaki elfogadja a „jó kislány” szerepet, tehát minél inkább önalávető és passzív, annál kisebb esélye van arra, hogy átélje az orgazmust a szeretkezései során. Ezzel szemben igaz, hogy minél inkább egyenrangú félként vesznek részt a felek a szexben, annál spontánabb és örömtelibb lesz az együttlét. Az a nő, aki mer kezdeményezni, irányítani, illetve KIFEJEZI a szexuális igényeit, sokkal könnyebben találja meg az örömöt, és alakítja ki az együttléteknek azt a formáját, amely nem csupán neki vagy a párjának kellemes. És persze harmonikus. Ezzel együtt a férfiak gyakran úgy vélik, hogy dominánsan kell viselkedniük – a szexben is. Ha a felülhelyezkedés az egész szexuális életre kiterjed, akkor könnyen gátjává válik annak, hogy a férfi igazán át tudja adni magát a szeretkezés élményének. Ez abban is akadályozhatja a férfit, hogy reagáljon a nő igényeire (hiszen mindig csak irányítani akar, ezért nincs ideje a nőre is figyelni). Itt is érvényes a szabály, hogy „fifti-fifti”, avagy egyszer lent, másszor fent. Szabad a választás, ahogy tetszik.
 
Összeállította: varga