Több évtizede tudjuk, hogy nem ajánlatos ételeinket nagyon sózni. A magas (konyha)sófogyasztás számos civilizációs betegség (magas vérnyomás, érelmeszesedés) kockázati tényezője. Az Amerikai Szív Szövetség napi másfél gramm, az engedékenyebb Egészségügyi Világszervezet (WHO) napi két gramm só fogyasztását ajánlja. (Ezzel szemben világszerte naponta négy, ill. több gramm sót fogyasztunk.) Az említett ajánlások betartása azért is fontos lenne, mert a legújabb kutatások igazolták az addig csak állatkísérletben megfigyelt tényt: az ember bőre is képes a só (pontosabban egyik alkotóeleme, a nátrium) raktározására. Ezt bizonyítják azon vizsgálatok, melyek az ún. sószenzitív (sóra érzékeny) hipertóniások bőrében magasabb nátriumkoncentrációt találtak. Ez várható volt, ami viszont meglepte a kutatókat: „sósabb” bőr mutatható ki az ún. autoimmun betegségben szenvedőknél is. E váratlan lelet új megvilágításba helyezi a nátrium (só) szerepét az emberi testben. Egyre több adat utal arra, hogy a nátrium nemcsak az éren belüli folyadékmennyiség egyik szabályozója (ha nő e volumen, nő az érfalra irányuló nyomás, azaz a vérnyomás is), hanem képes „modulálni”, azaz változtatni (mérsékelni, fokozni) immunrendszerünk működését is. Kiderült ugyanis, hogy a sóbevitel megnövekedésekor egyrészt megnő a bőrben a kórokozókat bekebelezni tudó falósejtek (makrofágok) száma, másrészt változás történik az immunrendszer katonáit képező különböző nyiroksejtek (limfociták) arányában is. A túlzott sófogyasztás felboríthatja az ún. végrehajtó és a szabályozó sejtek közti arányt. E különböző funkciójú sejtek együttműködése, „normális” aránya szükséges a hatékony, ámde szabályozott keretek közt történő immunreakciókhoz. Ezen arány bármilyen modulálása veszélyezteti ezt az érzékeny egyensúlyt, és ez képes lehet az autoimmun (tehát a test saját sejtjei ellen irányuló) folyamatok beindítására. 

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Az is bizonyosnak tűnik, hogy a túlzott sóbevitel − közvetett módon − a bélflóra módosításával is képes befolyásolni az immunrendszer működését. A bélbe kerülő sok só ugyanis bizonyos ott lakó, érzékeny baktériumokat – pl. a laikusok előtt is ismert Lactobacillusokat (ezek találhatók a probiotikumokban) – kiirthat. Viszont e baktériumok anyagcseretermékeikkel hatással vannak az említett nyiroksejtek bizonyos irányba történő specializálódására. Vagyis ismét veszélybe kerül az egyensúly a végrehajtó és szabályozó immunsejtek között, és az eredmény egy autoimmun kórfolyamat beindulása lehet. A részletek tisztázása, a nátrium (só) valódi, pontos szerepének feltárása testünk immunrendszerének modulálásában még a jövő zenéje. Egy azonban már ma biztos: nemcsak a magas vérnyomásban szenvedőknek, hanem mindenkinek érdemes mérsékelni a napi sóbevitelt. Ehhez néha elég egy kis női furfang: a megterített asztalra ne tegyünk sótartót! Sokan ugyanis még az étel megkóstolása előtt, automatikusan bőségesen megsózzák levesüket, ételüket. Márpedig „sóból is megárt a sok” – ráadásul ma még nem tudjuk megjósolni, hogy a túlzott sózás milyen egyéb rizikófaktorok (dohányzás!) mellett és kinél (gének!) okoz majd magas vérnyomást és/vagy autoimmun betegséget.

Dr. Kiss László 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg

Új Nő csapata