Mi, emberek (de főleg mi, nők) rendkívül függünk a hajunktól. Elég egy „rossz haj”-nap, és jókedvünk a kukában landol. Egy rosszul sikerült hajvágás hónapokra képes elrontani a kedvünket.
A húszas években a bubifrizura szinte teljesen elárasztotta a világot. Ennek szelídebb változata jött most divatba, a trendi nők végre megválnak egyenhosszúságú hajuktól: s bájosabbak, mint valaha bármikor.
A kopaszodó férfiak legalább annyira elkeseredettek, mint a ráncaiktól szenvedő nők! Csakhogy míg a nők esetében a társadalom valamennyire megengedő az esztétikai beavatkozásokkal szemben, addig a férfiaknál ez máig tabunak számít...
A hajbeültetés Mekkája Isztambulban van, ahol több mint 300 szakklinika verseng a tarságuktól szenvedő, főként németországi férfiak kegyeiért. Jelszavaik: kedvező ár és dús sörény...
Az egyszerűbb, hidratálókkal átitatott tapaszok már a drogériákban is kaphatóak. Valóban eltűnnek az öregedés első jelei? Mi a különbség a szilikonos és a drogériás tapaszolás között?
Ma mindenki rohan. Pedig a vízpárás fürdő megérdemli a ráfordított időt. A forró gőzfelhőben mélyeket lélegezve a bőr észrevétlenül változni kezd – a pórusok kitágulnak, a szürkeség eltűnik az arcunkról.
A szóbeszéd szerint elég néhány éjszakára felragasztani a tapaszokat, és a ráncok nem mélyülnek tovább, a hajszálvékonyak pedig felszívódnak. Valóban eltűnnek az öregedés első jelei a szilikonos tapaszolástól?
