MÚLT

A Duna mentén élő ember az idők során megtanult együtt lüktetni a természettel. Nem félt a víztől, számolt azzal, hogy a folyó év közben többször is kilép a medréből. A víz azonban az évek során nemcsak adott, de el is vette a jussát az embertől.

Ma azt tartjuk, hogy mindegy mit tudunk a felmenőinkről, ők akkor is jelen vannak az életünkben.

,,Istenkém, olyan buta voltál!" Minek mentél férjhez olyan fiatalon? Ezt Lívi mondta Esztinek, aki ott ült mellette a konyhaszéken, összetörve, kócosan, nyugtatóval a gyomrában.