A boldog párok nem azt várják egymástól, hogy a másik teljesítse minden álmukat, hanem úgy próbálnak együtt élni, hogy a legjobbat hozzák ki egymásból.
Az elején meseszép volt minden. Pillangók röpködtek az égen, a térdünk remegett, a szívünk hangosan dobogott…. Csupa-csupa romantika volt az élet… Aztán ahelyett, hogy elégedetten sütkéreztünk volna, mint két szerelmes gyíkocska a forró sziklákon – mindent elmostak a hétköznapok.
Sokat vitatkoztunk már azon, hogy az internet áldás-e vagy átok. Viszont nemigen gondolkodunk rajta, milyen hatással van ránk és a szerelmünkre. Még az sem tűnik fel, hogy a laptopunkkal fekszünk ágyba, nem pedig a kedvesünkkel.
Nem tudjuk, mi vonz bennünket egy kefehajú pasihoz, aki olyan rossz tulajdonságokkal van megáldva, amelyekért a gyerekeink pofont szoktak kapni. A szerelemben nincs semmi ésszerű.
Elmosolyodom, ahogy visszalapozom tinikorom naplóját. A fényképről Ő néz vissza rám. Ő, akit mindenemnek hittem. Azt hittem, életem tündérmeséjét írom a lapokra.
Bitritto. Lénának fogalma sem volt arról, hogy létezik ilyen város, amikor jelentkezett egy angoltanárnői állásra. Persze a szerelem is bekopogtatott egy olasz fiú képében...