Barátnőm az egész szülői örökségét elverte luxusutazásokra, ruhákra és cipőkre. A végén már nem merte hazavinni a legújabb szerzeményeit, kedvenc üzletében hagyta, hogy raktározzák egy darabig...

Hétköznapi addikciók
Majdnem mindegyikünk függ valamitől. Nem, nem kell rögtön az alkoholra, a cigarettára és a játékautomatákra gondolnunk, ugyanis a hétköznapi életünkben is számtalan addikció létezik, melyről nem gondolnánk, hogy káros lehet. Túl sok szex, étel, sport, Facebook, sorozatmánia – csak hogy néhányat említsünk. Sok minden, amiről azt hisszük, hogy csak egy ártatlan szenvedély, függőséget válthat ki.
A szakemberek szerint kétféle addikció létezik: a kémiai és a viselkedési. A kémiai függőség alatt a pszichoaktív szerek használatát értjük, ilyen a drog, az alkohol és a nikotin. A viselkedési addikció pedig azt jelenti, hogy egy fura viselkedési norma veszi át az uralmat az életünk felett. Ide tartozik a játékszenvedély, a munkamánia, a táplálkozási zavarok, az internetfüggés: ezek ugyanúgy képesek befolyásolni testi és lelki egészségünket, mint például az alkohol. Szenvedély vagy már függőség? A szenvedély akkor válik függőséggé, amikor az ember már nem képes lemondani arról, ami árt neki – pedig tudja, hogy szenvedélye pokolra viszi. Miért is mondanánk le arról, amitől gyorsan és könnyen boldogok leszünk? – kérdezzük. És máris elköteleződünk egy szenvedély mellett... 

Káros, és mi mégis élvezzük
A legtöbb szenvedélybeteg azért nem ismeri fel a betegségét, mert úgy van vele, hogy az, ami örömöt okoz, az biztosan nem lehet rossz. Másrészt sok addiktív szer vagy viselkedés olyannyira jelen van az életünkben, hogy nem is tudunk elszakadni tőle, ezért aztán elvonási tüneteket sem tapasztalunk. Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire hozzászokunk az okostelefonunkhoz vagy az internethez. S ha véletlenül fél napig nincs wifi a szállodában, vagy napközben lemerül a telefonunk, megáll bennünk az ütő: Itt a világvége! Most mi lesz? Pánikba esünk, de a pánik nem tart sokáig, mert az internet újra működni kezd, vagy előkerül egy másik töltő. A vásárlási kényszerrel küzdő ember sem tudja megállni, hogy ne bűnözzön. Hiszen minden nap leugrik az üzletbe...

Vagy ott vannak a sorozatok!
Az ember sorozatot néz, hogy kiszakadjon a mindennapi valóságból, és elfelejtse a gondjait. A Netflixszel egy olyan álomvilágba kerülünk, ahol bárkik lehetünk, még sztárok is, mert a szereplőkkel könnyű azonosulni. Az is lehet, hogy az a napi pár óra olyan nagy izgalmat és katarzist nyújt, mint a való élet sohasem, ezért még többet akarunk belőle.

cipo-lobutin-01.jpg

Merjük felismerni függőségeinket!
Abban az esetben beszélhetünk függőségről, amikor egy viselkedési minta uralkodóvá válik az ember életében. Vagy rabjává válik ártalmas szereknek, illetve szenvedélyei fölött képtelen kontrollt gyakorolni. Az eszközből cél lesz: az egyén a szenvedélyét problémamegoldásként alkalmazza, és nem látja be, hogy függősége kárt okoz. Például az alkoholproblémákkal küzdő nő a szomorúságát és a magányát akarja csillapítani a búfelejtő borocskával, ám helyette csak depresszióba zuhan. A szerencsejátékos pénzt remél a félkarú rablótól, ám csak eladósodik. Az okostelefonját nyomogató huszonéves társaságra vágyik, mégis egyedül üldögél a szobájában, és nem a való világban, hanem csak a virtuális valóságban él meg jókedvet.

A vásárlásmániás
A nőket a „puha” addikciók közül a ruhamánia, pontosabban a boltkórosság fenyegeti a leginkább. De miért van szüksége egy nőnek ennyi ruhára? – tesszük fel méltán a kérdést, mikor a keresztlányunk a mi címünkre rendeli a ruháit. (Hogy anyu, apu ne morogjon...) Kevesen tudják, hogy az online vásárlás is komoly függőségbe csaphat át. Ez a függőség a boltkórosság, amit angolul frappánsan a „shopaholic” jelzővel illetnek. Biztosan emlékszünk még az Egy boltkóros naplója című filmre: a csinos Rebecca Bloomwood adósságot adósságra halmoz, mert állandó kényszert érez arra, hogy megvegye az újabb áhított ruhát.
A vásárlási kényszerben szenvedő nő képtelen ellenállni a kirakatok szirénhangjának... Ami nem véletlen, hiszen elsősorban a nők függenek szinte kényszeresen a kinézetüktől (a nők értékét még mindig a külsejükből vonatkoztatják le).
A vásárlási kényszerrel küzdő embernek ugyanúgy szüksége van a napi adagjára, mint az alkoholistának vagy a nikotinfüggőnek. Boldoggá teszi őt, ha egy rossz nap után betérhet a közeli plázába. Vigasz a szívének, balzsam a lelkének. Rengetegen az internetről rendelnek maguknak „csacskaságokat”, és a szomorú hétfők és keddek rögtön napfényessé válnak, mikor a zizegő selyempapírok közül kibontják a házhoz rendelt puha matériát... Apró örömök ezek, melyek előbb szokássá, majd kényszeressé válnak. Egy biztos: az összes függő ember tudja magáról, hogy létezik valami, amivel kezelni tudja kilengéseit vagy hangulatingadozásait. 

Végszó
„Puha” addikció ide vagy oda, azért nagyon nem mindegy, minek leszünk a rabjai. A sorozatfüggőség például nem kerül pénzbe, ám a vásárlási mánia bizony leapasztja pénztárcánkat. 
 –derzsi, nagyvendégi–