Karácsonyi dekorálás! Beszélgetés Baán Szabó Ilona virágkötő szaktanárral. Díszeihez már év közben gyűjti a hozzávalókat az erdőben. „Meglátunk valami szépet, hú, de jó, mindjárt egyedi lesz tőle a dekorációnk, nem tömegtermék. Ezt a módszert követtem egész életemben, és a diákjaimnak is ezt tanítom. Példát mutatok!” – mondja Ilona, aki évtizedek óta oktat virágkötészetet a karvai középiskolában. „Megtanulni nyitott szemmel járni, és meglátni a növényben a különlegest: ez az út ahhoz, hogy ne a boltban szerezzük be a sokszor gagyi műanyag díszeket.” Hogyan s miként? Ez itt a kérdés.
Sokan arra hivatkoznak, hogy nincs kézügyességük, nem tudják, hogyan fogjanak hozzá... Nem a bonyolultság irányában kell elindulni. Ma már rengeteg videó van fent az interneten arról, hogy szinte a semmiből is tudunk csodát teremteni. Veszek egy darab deszkát, rögzítem hozzá a tűzőhabot, beleszúrom a fenyőágakat, a bogyókat, a terméseket. A költségvetésünk szinte nulla, csupán a gyertyát és a tűzőhabot kell hozzá megvenni. Sőt, a ragasztópisztoly sem alapvetés, azt sem kell minden esetben használni.
– Pályám kezdetén még tűzőhab sem volt – kezdi Ilona. – Gombócba gyúrt csirkedrótba szúrtuk a növényeket; persze, kitűnőek a mostani technikák, megkönnyítik a munkát. Csak ne essünk át a ló másik oldalára. Például a lehető legkevesebb ragasztót használjuk, a tobozt és a termést drótozhatjuk, az ágakat meg egyszerűen beleszúrhatjuk a habba. Aki még ennél is puritánabbul szeretné megoldani, annak elég az összegyűjtött ágakat, növényeket egy vázába helyezni, s úgy feldíszíteni őket. (Mosolyog.)
– A saját kezűleg gyűjtött növényeken, terméseken kívül még mit használhatunk fel, ha követni szeretnénk a természetes vonalat?
– Kedveltek a zsákanyagok: bevonhatunk velük egy papírdobozt, köthetünk belőlük masnit, de ezerféle módja van még a felhasználásuknak. Kenderkóc szalagot is lehet kapni különféle vastagságban, de a natúr színű rafia szintén tökéletes kiegészítő. A toboz széleit befesthetjük fehérre, esetleg az ágakat befújhatjuk fehér festékkel, amivel zúzmarás hatást érhetünk el. Ne feledkezzünk el azokról a dekorációs elemekről sem, melyeket régen is használtak a karácsonyfa díszítésénél. Ilyen az alma, a mézeskalács-figura, a kiszárított tojásfehérjéből készült habcsók. Ezek mind-mind részei lehetnek az asztali díszünknek vagy az ajtó feletti girlandnak – ez utóbbit összeállíthatjuk fenyőből, tujából, hamisciprusból. A pattogatott kukorica pedig füzérként felfűzve kerülhet fel a karácsonyfára. Tökmagból is fantasztikus alkotások születhetnek.
Tény, hogy a kreatívkodás mindig időigényes, de a végeredmény nagyon mutatós, sőt kombinálhatjuk is az alapanyagokat. A szalmadíszek szépen mutatnak, viszont ahhoz már kell némi kézügyesség. Igazság szerint már a kínai boltban is lehet kapni különféle szalmadíszeket...
– Ma mindenki siet, ezért neki sem fogunk az ilyen hosszadalmas, pepecselő munkáknak. Sokakat elrémiszt a tengernyi ráfordított idő.
– Akinek nincs ideje, karikázzon fel egy almát vagy egy narancsot, és rakja a radiátorra: fantasztikus illatot teremt a lakásban. Mutatós ajtódíszt készíthetünk felfűzött száraz gyümölcskarikákból, esetleg drótkarikára erősíthetjük a hozzávalókat, s az egészet feldobhatjuk egy piros masnival. Nem kell napokig dolgozni a díszítésen, hiszen így is rengeteg a tennivaló karácsony előtt. Ha a család minden tagja kiveszi a részét az előkészületekből, borítékolható az ünnepi hangulat.
– A boltokban annyi műanyag dísz van, hogy szinte az emberre dől, mikor bemegy a polcok közé. S vannak valóban szép, esztétikus darabok is… Szükség van egyáltalán még kézi munkára?
– A környezettudatosság – tehát hogy nem termelünk műanyag szemetet, alacsony az ökolábnyomunk – csak az egyik oldal. Az is fontos, hogy beleteszem a lelkemet, hiszen én gyűjtöttem, én láttam meg benne a szépet, és örömmel készítek belőle valami tetszetős dekorációt. Bármilyen környékbeli termést fel tudunk használni kézműves díszeinkhez, legyen szó tobozról, makkról, gesztenyéről. Egy mohás fakéreg vagy faág is különleges lehet. Két egyforma dísz sosem készül, tehát egyedi lesz az alkotásunk. Nem baj, ha néha bolti hozzávalókat is beépítünk az alkotásunkba, viszont az a tapasztalatom, hogy aki átáll a természetes anyagokra, már nem igényli a művit. Tanítványaimat rendre sikerült megfertőznöm a gyűjtögetésmániámmal, ma már ők sem mozdulnak ki otthonról metszőolló nélkül. (Mosolyog.)
– A karácsonyfára sokféle dísz felkerül, főleg akkor, ha előtte évekig gyűjtögető életmódot folytattunk. Sokan még a tízéves só-liszt gyurmából készült díszt is felrakják a fára, amit a gyerekek készítettek kiskorukban.
– És ez így a szép! A „kézműves” fának hangulata van, még ha nem is követ semmilyen divatirányzatot. Ám a termesztett fenyő sosem tökéletes, ezért ma formára vágják, és az aktuális divatszín és -stílus szerint feldíszítve árulják. S bizony van, aki így, készen veszi meg a karácsonyfáját. Bizonyára illik a mai modern lakások hangulatához – ámde a kézműves fenyő is illeszkedik a mai trendekhez!
A karácsonyi díszítés a szertartás része, összeköti a családtagokat: a gyerek kötözi a szaloncukrot, apa befaragja a fenyőt a tartóba, anyu készíti az asztaldíszt. Ez már sajnos ritka jelenet, nagyot fordult a világ kereke. Rohanunk – viszont a természetben járva lelassulhatunk. S még egy szempont. A műanyag fának nincs illata. Vagy nagyon is van, valami kellemetlen művi szag. Ki tudja, milyen anyagokból gyártják az olcsó műanyag tucattermékeket...
– Ha nem készülünk egész évben a karácsonyi dekorálásra, pár nappal karácsony előtt még gyűjtögethetünk hozzávalókat a helyi kiserdőben?
– Mindig van mit gyűjteni, ha csak a növényzetet nem lepi be a vastag hóréteg. A vadrépa kis ernyős virága is nagyon szép ilyenkor, de a megszáradt útszéli növények is varázslatosak lehetnek. A bogyós termések, a moha, a mohás ág is megtalálható az erdőben: fenyőággal, tobozokkal kiegészítve ideális alapanyag a karácsonyi dekorációnkhoz. Felhasználhatjuk az otthon tartott diót, dióhéjat, a fűszerek közül a csillagánizst, fahéjat. Gyakorlatilag kifogyhatatlan a tárházunk, csak kis fantázia szükségeltetik hozzá.
– Egész életedben a virágkötészettel és kertrendezéssel foglalkoztál. Nálad milyen a karácsonyi dekoráció?
– Bár csak az utóbbi időben terjedt el, én is megszerettem a bejárat dekorálását. A hangulat már ott elkezdődik... Kék színben pompázik a térkompozícióm – és az ajtódíszem is kék. Mellette lámpás világít, hiszen az ünnep része a fény megérkezése, mely a hazavárást szimbolizálja. Régen is úgy tartották, hogy abba a házba kell bekopogtatni, ahol füstöl a kémény és világos van. Viszont a karácsonyfám – bár van saját fenyőfaültetvényem – picike, díszítésnél pedig a klasszikus karácsonyi színpáros, a piros és az arany dominál. Angyalkáim minden évben vannak, de a színes, villogó fényfüzéreknek már nem vagyok híve. Sokan szeretik a harsány kivilágítást az udvaron, a házban: én a meghittet szeretem. Az én jelszavam a természetesség, hisz karácsony éjjel angyalok szállnak... Az angyalok pedig a béke és a szeretet követei.
