Sorozatunkban reális nőket mutatunk be. Más utakon járnak mint anyáik nemzedéke, de mégis a hétköznapok életét élik. Nem csillogó celebnők vagy véleményvezérek, akik egy területen domborítanak nagyot – a mi reális nőink az élet minden területén helyt állnak. Egyszerre dolgozó nők, anyák, feleségek, akik néha estélyi ruhában veszik meg a sárgarépát a vasárnapi húslevesbe... Provokatív kérdéseinkkel őket faggattunk: ugyanazokat a kérdéseket tettük fel minden nőnek, hogy felszínre hozzuk a szív rejtekén rejtőző gyémántot.

suli-kinga-5-gyerekkel.jpg

Süll Kinga (39, Komárom) ötgyermekes édesanya. Nem szokványos leosztás az övé. Kinga gyönyörű nő, feleség, édesanya, egyházzenész, kórusvezető, egyetemi tanár és ringatós.

– Nincs hiányérzetem, mert a gyerekek érkezése előtt rengeteget dolgoztam. Nagyon elkötelezetten mentem ki egyházzenét tanulni Németországba – meséli. – A férjem lelkész és párkapcsolati tanácsadó, ő is Németországban tanult. Már az elején szerettünk volna gyermeket, de az csak nem jött, így aztán a munkámnak éltem. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban tevékenykedtem az egyházi zenei életben, emellett a Selye János Egyetemen teológusoknak tanítottam és tanítok ma is egyházi éneket, vagyis himnológiát. Nagyon szeretek tanítani, idén már az óvodapedagógusoknál is viszek órákat.

– Már az elején mondta, hogy sosem volt otthon ülő anyuka, a gyerekek mellett is dolgozott. Hogyan lehet ezt bírni? 

– Hét éve voltunk házasok, mikor sorra jöttek a gyerekek. Nagy volt az elhivatottság bennem utána is, ezért a férjemmel jól összedolgoztunk: kéznél volt, ha nekem futni kellett. Amikor megszületett a harmadik gyermek, akkor azt mondtam: na, most egy időre mindent elengedek. Három gyerek már nem gyerekjáték! 

– A Ringatóval is felhagyott?

– Na, az pont akkor jött képbe. Volt egy vesztésem – és a kisbabánk halála vezetett el a Ringatóhoz. Addig nem gondoltam, hogy bármilyen feladatom lenne mások gyermekével. A Ringató zenei foglalkozás a gyermekeknek a születéstől kezdve, a kodályi elvek alapján. Ebben nagyon megtaláltam magam. 

– A családjukban vannak örökbe fogadott gyerekek is. Ez sokaknál tabutémának számít. Mesélne erről?

– A legelső fiunkat örökbe fogadtuk! Már hét éve voltunk házasok, és nem akartunk tovább várni. Orvosilag minden rendben volt, de nem jött a baba. Találgattuk, hogy az örökbefogadás lesz a mi utunk... Miután Dömötör Sámuel hozzánk került, pár hónapra rá terhes maradtam. Egy évre rá megszületett a lányunk. Három év múlva megszületett Benedek fiunk, majd két évre rá Klára, akit eltemettünk. Összetörtségünkben újból az örökbefogadás mellett döntöttünk. A várólistán voltunk, amikor újra állapotos lettem. Ám nemsokára szóltak, hogy mehetünk megnézni egy kislányt. Eldöntöttük, hogy nem hagyjuk ott: ő volt a három hónapos Eszter. Amikor hazavittük, már szépen gömbölyödtem. Pár hónapra rá megszületett Hajnalka. Ez a mi családunk története. 

web-bannerek-hirlevel-02_0.jpg

– Egy nő szép család mellett is kiteljesedhet. Ön ezt az eszmét vallja... 

– Az anyaság mellé kell mindig valami, egy másik forrás, ahonnan energiát nyerhetünk. Én tudom, hogy nekem az állandó otthonlét nem tesz jót. Az vált be, hogy kis időre kimegyek, majd új lendülettel visszatérek a fészekbe. Néha annak az árán, hogy igénybe vesszük a bölcsődét, vagy bébiszittert fogadunk. 

– Ezzel összefüggésben hogyan látja, mi egy nő feladata az életben?

– A nő feladata, hogy a férfi keze alá dolgozzon. A férfi egy vezető, pásztor, aki védelmet ad. A férfi adja a bázist, felhúzza a falakat, a nő pedig megteremti az otthont. A nőnek fontos feladata, hogy anya legyen, és gyermekeket neveljen – még ha nem adatik is meg mindenkinek. Annak ellenére mondom ezt, hogy az anyaság mellett még száz másik dolgot végzek. 

– Milyen a tökéletes férfi? 

– Olyan, mint a férjem! Csinos, művelt, nagyon szereti a gyerekeket, okos, bölcs és érzéki. A szakácskodásban azért még fejlődnie kell… Ha a munkám hétvégén elszólít, olyankor ő főz. 

– Milyen az abszolút okos nő?

– Okosan beosztja az idejét, rendezi a családját. A férjét és a férje önérzetét tiszteli és okosan tudja vezetni. Érvényes a mondás: a férfi a fej, a nő a nyak… 

– Mi a véleménye az apasági szabadságról?

– Pártolom. Mi kezdettől fogva megosztozunk a feladatokon. Amikor az első gyerek, Dömötör három hónapos volt, egy konferenciára voltam hivatalos. Kisfiunk az édesapjával töltött öt napot. A férjem a mai napig emlegeti, mennyire megerősödött a gyermek iránti felelősségében.

– A mai nők miért vállalnak később gyereket?

– Már a nőknek is van elképzelésük arról, hogy mit szeretnének elérni az életben. Ez pedig mind időbe telik. A kapcsolatok is később stabilizálódnak. Én is 27 voltam az első gyermeknél. Mindig fiatal anyuka akartam lenni, de nem így alakult. 

– Hozzámenne a világ leggazdagabb emberéhez?

– Ha azt érezném, hogy ő a nagy Ő, az én szerelmem, akkor igen. 

– Van kedvenc időtöltése?

– Örömmel alakítgatom a lakásunkat, bútort festek. A síelés és a futás is kikapcsol. Vannak kórusaim is. Az egyik a Fiatal Reformátusok Szövetségének kórusa, amellyel önkéntesként dolgozom, de csak negyedévente találkozunk. Márciusban pedig alapítottam egy improvizációs kórust (After Day). Kórusvezetőként megadom az irányt, de az énekesek alkotnak. Nyugaton ennek nagy hagyománya van, onnan lestem el. 

 

„Mindig kell másik forrás, amiből a nő a gyerekek mellett táplálkozhat. Nekem ez a forrás a zene és a kórusaim. Imádom a munkámat"

 

– Mi lenne álmai munkája?

– Szívesen lennék egy nagy szimfonikus zenekar karmestere. Az egyetem alatt belekóstoltam, de itt erre, főleg nőként, nincs mód. Belsőépítészettel is szívesen foglalkoznék – a húgomnak ez a szakmája. 

– Hisz a női barátságban?

– Biztosan van ilyen, ám ehhez is idő kell. A húgommal – bár 14 év korkülönbség van köztünk, és Németországban él – szoros a kapcsolatunk. 

– Ki fizessen a randin: a nő a magáét, vagy a férfi mindkettőjük számláját?

– Az lenne a fura, ha mindenki a magáét fizetné, mint a németek. Jólesik egy nőnek, ha a férfi meghívja, de nem mindig esik jól a férfinak, ha a nő hívja meg. 

– Van példaképe?

– Nekünk volt időnk más családokat megfigyelni. Volt időnk lefektetni az elveket. Például a mai napig nincs tévénk, mert láttunk más családokat, ahol ez működött. A gyermek nem alszik a házastársi ágyban. Az illető bizonyára tapasztalatból mondta: ha a gyermek időben kikerül a hálószobából, akkor a pár közötti intimitás megmarad. 

– Mi tetszik önnek a mai lányokban? Mi kevésbé?

– Nyugaton a lányok eléggé elférfiasodtak. Minél keletebbre nézünk, annál jobban adnak magukra a nők. A nyugati nők trampli cipőt és trampli pólót hordanak, és nem festik magukat. A fiúk pont az ellenkezője: cicomázzák magukat. Itthon a lányok ápoltan jelennek meg a reggeli óráimon is. Szeretem, ha hagyják, hogy meghódítsák őket a fiúk. Tartás, tartás! – ez legyen a jelszó.

– Mi fontos az életben? Siker, szerelem, munka vagy egy szép hobbi?

– Mind egyben. Én hívő keresztyén vagyok, és meg vagyok győződve arról, hogy az életünk a halálunk után is folytatódik. Ez erőt ad a mindennapi küzdelmekhez. Kudarcok érhetnek, elronthatok valamit, elveszíthetem a gyermekem, ám ez itt nem ér véget.

– Milyen az okés nő, aki rendben van. Milyen legyen?

– Mer szeretni és szeretve lenni. Mer újat lépni. Tiszta kívül és belül. Egy nőnek fontos, hogy szép legyen. Ez fontos eszköze a csábításnak, hogy párt találjon. Tudja, hogy nem kell mindenkinek megfelelni, mert nem is lehet. Az ember hasra esik, bemocskolódik, de meg tud tisztulni kívül, belül. 

Ando Krisztina

web-bannerek-hirlevel-01_3.jpg