Hogyan kezdődött a turizmus? A kerékkel bizonyosan. Az ember gyorsabb menetre tudta kapcsolni magát. A felfedezés vágya örök, az utazásé szintúgy. S mióta...
Az idegenvezetőknek ma nem könnyű a helyzetük, hiszen támogatás híján a tartalékokból élnek. Brogyányi Mihályt (aki az Új Nő-körutazások idegenvezetője) és buszos kísérőinket kérdeztük a jövőről.
Ahogy velem szemben ülve a kávéját kevergeti, ugyanazt a zavart látom rajta, mint Komárom főterén, ahol az emberek büszkén várták a világjáró vándort, aki kerékpárral vágott neki a nagyvilágnak. Harmincöt éves, Szeder Lászlónak hívják, geográfus, és időnként hónapokra eltűnik a biciklijével.
Kalocsa, Pécs, Harkány, Mohács, Villány, Siklós, Székesfehérvár Nincs színesebb, érdekesebb része Magyarországnak, mint a gazdag történelmű Dunántúl, az...
Felszabadultan nézzük, ahogy versenyt futnak velünk a kilométerkövek, míg meg nem látunk egy koszorút az út mellett, ami mementóként hirdeti: itt egykor valakinek végzetté vált a sorsa. Vajon miről árulkodnak az út menti keresztek?
Nagyvendégi Éva Az ember nem csak arra termett, hogy horgonyt eresszen valahol, és belakja a tájat. Utazásra is termett, természete a kíváncsiság, mely arra...
Egy jól megválasztott utazás akár az év fénypontja is lehet. A nyaralás megtervezésének örömébe azonban az utóbbi időben félelem is vegyül: sokan az utolsó...
Az Új Nő ismét Loire menti kastélytúrát tervez. Nem csupán a csodaszép kastélyokat, hanem a csodaszép kastélykerteket is végigjárjuk. A gyöngyszem Villandry...
Hogyan jutnak ide a menekültek vagy migránsok? Kik azok, akik szeretik őket, s kik azok, akik nem szeretik? Hogyan látnak bennünket? Miért gondolják azt, hogy Németország mennyország? Összeállításunkban ezeket a kérdéseket járjuk körül.
Az egyik ember otthon ülő, a másik örök utazó. Alex az a fajta világjáró, aki a nyarat és Hollywoodot szereti. S úgy képzeli, hogy két életünk van: a nyugalmas, konszolidált életet megelőzheti egy másik, amelyikben kicsavaroghatjuk magunkat.
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."