Mészáros Magdolna szociológussal beszélgettünk a válások gyakoriságáról.

– A témával nálunk jelenleg két szociológuscsoport foglalkozik. A konzervatív irányzat képviselői Jozef Matulník professzor körül csoportosulnak. Véleményük szerint a válás a működésképtelen társadalom végterméke. Hangsúlyozzák: mint a család egységét megbontó jelenség, egyéni szinten megoldhatatlan. A másik csoport a Munka- és Családkutató Központ égisze alatt dolgozik. Véleményük szerint a válással a felek lehetőséget kapnak arra, hogy újra kezdjék az életüket. Természetes, hogy a változó világgal változik a házasság is. A hagyományos házasságmodell mellett új együttélési formák jönnek létre, melyek jobban megfelelnek a kor kihívásainak.

valasi-korkep-kezdo.jpg

– Viszont a felmérések szerint Szlovákiában a fiatalok zöme konzervatív, tiszteli a tradíciókat, és nem újfajta modellre (együttélés, szingliség) vágyik, hanem klasszikus családban gondolkodik. Persze, nálunk is terjed a „két karrierista” családmodell, ahol a nő ugyanúgy építi a karrierjét, mint a férfi. A nagyvárosi nő sok esetbenki sem próbálja a kizárólagosan „feleség–gondoskodó anya” szerepet, és aválást sem tekinti negatív jelenségnek.

– Szlovákiában növekszik a válások száma. Ez mit jelent?

– A rendszerváltásig a válások száma azonos volt, míg a rendszerváltás óta évről évre nő. Hirtelen emelkedés ’96-ban, a válási törvény módosítatása után következett be, majd ettől kezdve, ha nem is drasztikusan, de folyamatosan nőtt a válások száma, egészen 2006-ig, amikor is elérte az abszolút maximumot. Hogy mi az oka ennek a „csúcsnak” – arra nincs konkrét magyarázat. A 2007-es évtől kezdve Szlovákiára a válások mérsékelt növekedése a jellemző.

– Mely régiókban nagyobb a válási kedv?

– Eddig a 2008-as év adatai vannak feldolgozva. Ebben az évben – kikerekítve – 13 000 válást mondtak ki Szlovákiában. A legtöbb válás a Kassai, a Pozsonyi, és a Nagyszombati kerületekben volt. Érdekes még, hogy a válási ráta a magyarlakta járásokban a legnagyobb.

Az első helyen Dunaszerdahelyi járás szerepel. De mivel a válásokat nemzetiségi lebontásban még nem kutatták, a háttér nincs feltárva.

– Az esetek többségében a nők adják be a válókeresetet. Miért?

– 2008-ban például a keresetek 65%-át nők adták be volt. Az asszonyok köténye már nem takar el mindent, és ha baj van, nem tűrnek a végsőkig fogcsikorgatva, méltóbb életet akarnak. Sok esetben azonban éppen azok nem mernek válni, akik igazán nehéz helyzetben vannak (alkoholista férj mellett élnek, erőszak áldozatai, ütik-verik őket, lelkileg terrorizálják). És ne gondoljuk, hogy csak a szegények képtelenek lépni, hanem azok a nők is, akik képesek lennének az önfenntartásra. Jellemző még, hogy a nők válási kedve a korral csökken, maradnak a rossz házasságban, mert félnek, hogy nem találnak társat.

– Mennyire gyakori, hogy a gyerek az apánál marad?

– A hazai joggyakorlatban az esetek több mint 90%-ban az anyánál marad a szülői felügyelet joga, az apa ettől kezdve jobb esetben csak hetente egyszer láthatja a gyerekét. Szociológusként azt gondolom, hogy azok az apák, akik imádják a gyermekeiket, sok esetben azért nem adják be a keresetet, mert nem akarják elveszíteni gyermekeiket.

– Melyik korosztály válik inkább?

– Nálunk egyre idősebb generációk válnak. A statisztikai adatok szerint a válással végződő házasságok átlagban 14,2 évig tartanak. Tehát nem a friss házasságok bomlanak fel, hanem a tartós kapcsolatok válnak az évek során működésképtelenné. Ezt a tényt a szociológusok sokszor azzal magyarázzák, hogy sok család megvárja, amíg a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek. Egyébként az összes, válással végződött házasság 65,3% -ában neveltek még kiskorú gyermeket a szülők.

valasi-korkep-meszaros-magdolna.jpg
Mészáros Magdolna, szociológus

– Melyek a leggyakoribb válóokok?

– A válás leggyakoribb oka (61%-ban) a két fél véleménykülönbsége, vagyis bizonyos kérdésekben képtelenek megegyezni. Második helyen a házastárs alkoholizmusa van, a harmadik helyen pedig a hűtlenség szerepel. Az adatok szerint kétszer annyi házasság romlott meg a férfi félrelépése miatt (12%), mint a nő hűtlenkedéséért.

– Pedig a nők leggyakrabban attól tartana, hogy a párjuk idővel egy szebb, fiatalabb társra cseréli le őket.

– Sokszor a szépségkultusz, a fizikai attraktivitás túl, illetve alul van értékelve. A nők ebből fakadóan rendszerint két hibába esnek. Vagy azt gondolják, hogy a férfiaknak csak a külső a fontos, és folyamatosan önmagukkal vannak elfoglalva, vagy a házasság után már megfeledkeznek a külsejükről. Miközben nem ez az egyetlen dolog, amivel egy férfi megtartható. Egy svéd–finn kutatás során a megkérdezett férfiak jelentős többsége nem azt mondta, hogy azért hagyta el a feleségét, mert már nem látta szépnek, vagy mert az új partner szebb, hanem mert az felnéz rájuk. Ez összefügg azzal, hogy a nemek közti különbségek már törlődnek, és a nők túlzottan önállók.

A férfiak gyakran feleslegesnek érzik magukat. Persze, ehhez hozzátenném, hogy egy férjnek is tennie kell azért, hogy a feleségnek legyen oka felnézni rá.

– Milyen ma az emberek hozzáállása a váláshoz?

– Kutatásaim során még olyan új keletű okokra is felfigyeltem, melyek a szocializmusban még ismeretlenek voltak. Az emberek extrém végletekben gondolkodnak: egyik részük valami szörnyűségnek, semmihez sem mérhető kudarcnak tartja a házasság felbontását, és igyekszik mindenáron elkerülni; a másik véglet a válás bagatellizálása. Vannak, akik a legkisebb nézeteltérésnél, konfliktusnál is egy könnyű vállrántással azt mondják: nem baj, akkor elválunk. Ez arra az alapvető problémára vezethető vissza, hogy Szlovákiában az emberek nincsenek megtanítva arra, hogy egy párkapcsolatot hogyan is kell építeni. Nem dolgoznak a kapcsolataikon, felélik a kezdeti érzelmi tőkéjüket, és ha problémák adódnak, akkor nem megoldani próbálják, hanem kimenekülnek a kapcsolatból.

elofizetes_uj_no_361.png

– A mi társadalmunk még nem nyitott az önsegítési módszerekre, az iskolákban nem tanítanak konfliktuskezelést, a fiatalok nincsenek arra nevelve, hogy családterapeuta tanácsát kérjék, ha gondjaik vannak. Szerintem minden középiskolában be kellene vezetni a kommunikációs oktatást, mert gyakran az futtatja zátonyra a kapcsolatokat, hogy a házastársak képtelenek egymással érdemben kommunikálni. Megemlítenék itt még egy érdekes dolgot, ami Magyarországon a jelenlegi szociológiai kutatások egyik kedvelt témája. Ez pedig a kapcsolatban lévő boldogtalanság egyik specifikus formája, mely szerint a házastársak azért boldogtalanok, mert nincs annyi gyerekük, amennyit szeretnének.

– Valójában a meg nem született gyerekek miatt boldogtalanok, ami frusztrációhoz is vezethet. A demográfiai adatok szerint egyre kevesebb gyermek születik, miközben a felmérésekből egyöntetűen kiderül, hogy a legtöbb ember több gyermeket szeretne. De különböző okok miatt nem mernek több gyermeket vállalni. Viszont gondolataikban ez a lemondás folyamatosan ott motoszkál, és ez kapcsolati boldogtalansághoz vezet, hosszú távon pedig váláshoz vezet. Ez a válásmagyarázat mindenképpen elgondolkodtató Szlovákiára nézve is.

Janković Nóra
Cookies