Mindenki által jól érzékelhető, hogy a most zajló COVID-19 világjárvány mennyire megváltoztatja mindennapi szokásainkat, életvitelünket.

Azt viszont csak a szakemberek, orvosok, egészségügyi dolgozók látják, hogy a koronavírus átértékelést, újragondolást követel az orvostudomány szinte minden területén – nem csak a járványügy (epidemiológia) vagy a fertőzőbetegségekkel foglalkozó ágazat (infektológia) működésében.

karacsonyi-orvosi-tanacsok_0.jpg

Az egyik ilyen paradigmaváltás a véradás és az erre épülő, vérrel gyógyítás területén jött létre. Az internetnek, okostelefonoknak köszönhetően a laikusokhoz is eljutott a híre, hogy a COVID-19 fertőzésből lábadozó (rekonvaleszcens) beteg vérplazmája – az ún. konvaleszcens plazma – sikerrel alkalmazható a koronavírus-fertőzés gyógyítására. Fontosabb hír azonban, hogy a világjárvány következtében új irányelvek érvényesülnek a vérátömlesztéssel (transzfúzióval) való gyógyításban.

A már régóta ismert szlogen: „Aki vért ad, életet ment” kiegészül egy új jelszóval: „Aki vért ment, életet ment.” Évekkel ezelőtt Ausztráliából indult útjára a Patient Blood Management (PBM) nevű irányzat, melyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2011-ben tett magáévá, ill. általánosan elfogadottá. Már megszületett a magyar neve is: Nemzeti Véradó és Vérmentő Program, röviden vérmentés. Miért kell, és hogyan lehet a vért menteni? A „kell”-re íme egy elgondolkoztató adat: az Európai Unió országaiban évente kb. 5 millió beteg kap vérátömlesztést. Ugyanakkor egyre csökken a véradási kedv, a véradók (donorok) száma. Ha e tendencia nem változik, 2050-re a helyzet kritikussá válhat.

Tudatosítanunk kell, hogy a vér olyan „gyógyszer”, ami nem pótolható külső forrásból, behozatallal. Ezért a vérmentés alapgondolata: „A vér nemzeti kincs!”

Erre utal a PBM magyar változatában a „nemzeti” szó. De hát lehet-e menteni a vért? Lehet! Amikor ugyanis elemezni kezdték a vérátömlesztéssel gyógyított betegek eseteit, kiderült, hogy számos alkalommal egyéb lehetőség is lett volna a vérveszteség, vérszegénység – ezek a fő javallatai a transzfúziónak – gyógyítására, megelőzésére. Vagyis a vérmentés nem azt jelenti, hogy a rászoruló beteg ne kapjon vért, ha más mód nincs a gyógyítására. A vérmentés a vérfelhasználás észszerűsítését és a beteg állapotából kifolyólag nem indokolt transzfúziók mennyiségének csökkentését kívánja elérni.

hirlevel_web_banner_2_92.jpg

Ismét, egy a laikus által érthető példa: divatba jött a császármetszés, holott köztudott, hogy a természetes úton történő szüléskor lényegesen kisebb, ritkább a transzfúziót igénylő vérveszteség. A véradás (vérdonáció) a világjárvány idején még tovább csökken az ismert járványügyi korlátozások miatt is. Ezzel párhuzamosan nő a vérmentés iránti igény. Járuljunk hozzá mi is e nemzeti kincs mentéséhez felelősségteljes, ésszerű életvitellel, amely csökkenti a vérveszteséggel járó balesetek, sérülések rizikóját, és így a transzfúziós kezelés igényét. Az így megmentett vér valóban mások életet menti majd meg.

Dr. Kiss László
Kapcsolódó írásunk