A terhesség nem betegség, de mégiscsak „más” állapot, mint az egészség. Az anya testében a fogamzás után több olyan változás indul be, melyeknek fő célja az egészséges, érett magzat kihordása.
Egyik ilyen változás a véralvadási hajlam fokozódása. Ennek eredetileg az a feladata, hogy a terhesség alatt bekövetkező esetleges, ill. a szüléskor elkerülhetetlen sérülés minél kevesebb vérveszteséggel járjon. Előfordulhat azonban, hogy e hasznos élettani változás túllő a célon, és a vér akkor és ott is megalvad, ahol ez nem szükséges.
(© Arek Socha / Pixabay)
Például az alsó végtag vagy a kismedence visszereiben. Az így keletkezett vérrög (trombusz), ill. a belőle leszakadó és az éren belül tovasodródó véralvadék eltömítheti a tüdőereket. Így jön létre az orvosi nyelven embóliának nevezett súlyos, életveszélyes állapot.
A fejlett országokban a terhességgel kapcsolatos anyai elhalálozás egyik vezető oka éppen a most említett tromboembóliás betegség. Ha a mélyvénás trombózist időben nem ismerik fel – s ezért nem is kezelik –, a benne szenvedők egynegyedénél alakul ki a nemritkán halálos végű tüdőembólia.
Viszont a vérrögösödés felismerésével, kezelésével szinte minden esetben megelőzhető a tüdőszövődmény.
Mivel megelőzhető szövődményről van szó, fontos már a terhesség kezdetén feltárni azokat a veszélyeztető tényezőket, melyek a már említett fokozott véralvadási hajlamot felerősítve, megteremtik a trombózis veszélyét. Ilyen tényező lehet egy, már korábban átvészelt mélyvénás trombózis és/vagy a trombofíliának nevezett veleszületett véralvadási rendellenesség. A terhesség alatt, ill. a gyermekágyas időszakban észlelt trombózisok 20-50 százalékának hátterében mutatták ki a trombofíliát.
Véralvadást fokozó tényezőnek tekinthető a 35 éven felüli életkor, a többszöri szülés utáni állapot, az elhízás és a dohányzás (különösen, ha a terhesség alatt is folytatódik!). A nagymértékű hányás, ill. az elhúzódó szülés alatti folyadékveszteség szintén fokozza a vérrögösödés veszélyét. A szülés alatt bekövetkező érsérülések, ill. a szülés utáni passzív fekvés újabb rizikót jelent. Ennek „köszönhetően” a szülés utáni első héten a vérrögösödés rizikója akár százszorosan is meghaladja a nem terhesek kockázatát. Szerencsére ez a rizikó gyorsan csökken, de még a gyermekágy végén is jelentős lehet.
A szakszerű terhesgondozásnak ma már szerves része a fokozott véralvadási hajlam időbeni felismerése és – ha kell – akár gyógyszeres kezelése is. Ezért ajánlatos, hogy azok a nők, akiknél az említett rizikófaktorok jelen vannak, már a terhesség gyanújakor forduljanak orvoshoz.
A kezelés a szakember, a hematológus kezébe való, hiszen terhesség alatt csak bizonyos véralvadásgátlók, ma leginkább az ún. kis molekulatömegű heparinok adhatók. Ezek nem jutnak át a méhlepényen (azaz nem veszélyeztetik a magzatot), és biztonságosak a szoptatás ideje alatt is. Hátrányuk, hogy csak bőr alá adandó injekció formájában hatékonyak. Általában elég a napi egyszeri szúrás. További előnyük, hogy a kezelés alatt nincs szükség laboratóriumi ellenőrzésre (vérvételre).
