Vért adunk

Azt mondják, hogy felemelő érzés. Azt mondják, hogy rá lehet szokni. Mi hát az igazság? Tényleg olyan jó dolog vért adni?

A vér semmi mással nem pótolható. A vérre szoruló betegek ellátása ezért a véradókon múlik. Odaadni magunkat, segíteni egy másik emberen: igazán nagyszerű dolog. Adni talán azért is olyan könnyű, mert ez egy kiváltságos szerep. Úgy érzi az ember, hogy az ő kezében van a karmesteri pálca, most tőle függ a másik.

Úgy gondoljuk, végre valami hasznosat teszünk, s akkor talán majd jobban értékelnek. A rendszeres véradóktól azt halljuk, hogy „szeretik”, ha a vérüket megcsapolják. Mert felfrissülnek tőle, jót tesz a szívüknek és a lelküknek. Egyszóval: sokféle magyarázat létezik arra, miért ad valaki rendszeresen vért. A legfontosabb, hogy a „túladás” – ez esetben a véradás – embertársaink segítője és megmentője. Bizonyára mindenkinek vannak olyan férfi vagy nő ismerősei, akik vérüket („életüket”) adják másokért. Akik a vérükkel néha életet mentenek. A véradás életadás.

Tudta, hogy...?

• Nem kevesebb, mint heti 800 000 embernek kellene vért adnia ahhoz, hogy egy tömegszerencsétlenség esetén életeket mentsünk.
• Ha valaki súlyos balesetet szenved, rákbeteg, máj- és szívátültetésre szorul, annak 80 ember vérére van szüksége. Egy vérzékeny beteg foghúzásához pedig 120 donorra, melyből az orvosok a szükséges plazmák kivonásával infúziót tudnak készíteni a páciensnek.
• A vér pótolhatatlan. Az orvostudomány eddig még nem tudott létrehozni olyan szintetikus anyagot, mellyel pótolni tudná a vérhiányt. Csak az ember tud embertársain segíteni.
• A vérátömlesztés a véradónak is segít. Kutatások szerint alacsonyabb a rákbetegségek száma azok körében, akik rendszeres véradók. A férfi véradók között pedig csökkent a máj-, tüdő- és egyéb gyomorfertőzések aránya.

Egy osztrák biológus-orvosnak, Karl Landsteinernek köszönhetjük a vércsoportok felfedezését. 1900 körül kezdte vizsgálni a vérátömlesztés hatékony felhasználását, s akkor döbbent rá, hogy egyes donor a beteg életét mentheti, más viszont a beteg életét veheti. Ekkor fedezte fel és alkotta meg az ABO vércsoportrendszert, melyért 1930-ban Nobel-díjat is kapott.

Riportalanyunk rendszeres véradó, aki rengetegszer adott vért. „Sok ember testében csörgedezik már a vérem” – mondja a rimaszombati Imrecze József, aki megközelítőleg több mint 20 liter vért adott szerte a „világban”.

– Hogyan lesz valakiből rendszeres véradó?

– 1981-ben adtam először vért. Mikor berukkoltam katonának, még kevés volt az önkéntes. Én gondolkodás nélkül jelentkeztem, és felutaztam Besztercebányára, mert akkor még nem volt minden városban transzfúziós központ. Egyszer Besztercebányára, másszor pedig Nyustyára utaztam fel vért adni. Édesapám is rendszeres véradó volt. Ő 60-szor adott vért, amit az Országos Vérellátó Központ Pozsonyban gyémántplakettel és elismerő oklevéllel köszönt meg. Motivált az önzetlensége, felnéztem rá. Tulajdonképpen édesapám nyomdokaiba léptem. Tizennyolc éves koromtól rendszeresen járok vért adni, évente kétszer-háromszor. Észre sem vettem, hogy elértem a 10-szeres, a 20-szoros, majd a 40-szeres bűvös határt. A véradást az orvosok mindig megköszönik. A 10.-nél bronz-, a 20.-nál ezüst-, a 40.-nél aranyplakettel jutalmaztak. Jó érzés ránézni ezekre a jelvényekre. Ilyenkor eszembe jutnak azok a betegek, akiknek pont az én véremre volt szükségük ahhoz, hogy meggyógyuljanak.

Imrecze József

– Milyen a vércsoportod?

– B RH+ a vércsoportom. B-s vércsoportú donor csak a B pozitívon segíthet. Rajta pedig ugyanúgy a B RH+ segíthet a vérellátó központok szerint (lásd táblázatunkat). A magyarok vércsoport-megoszlása kb.: A 40%; B20%; 0 30%; AB 10%; ezen belül az Rh pozitív 90%, az Rh negatív 10%. Ritka vércsoport a B: ezért is szántam magam a véradásra. A rendszerváltás után a rimaszombati transzfúziós központ rendszeres véradója lettem. Míg Nyustyára jártam vért adni, már az első alkalomkor feltűnt, hogy nem „elvtársnak” szólítottak, hanem „Pán Imreczének”. Talán azért, mert ők is tudták, hogy az életmentésnél, vagy mikor az ember a rászoruló betegen próbál segíteni, nincs szerepe a politikai meggyőződésnek. Én soha nem kérdeztem meg, ki kapja a véremet. A rászorulók kapják! Lehetőség van persze irányított véradásra is, mikor a donor „dedikáltan” adja le a vérét, és az a rokon, barát kapja, akinek szánja.

– Voltál olyan helyzetben, hogy rokonon vagy baráton kellett segítened?

– Igen. Kétszer is voltam olyan helyzetben, hogy közeli ismerőseim kapták a véremet. Először felkértek a véradásra, másodszor önszántamból mentem el. A „dedikáltan” leadott vér azokhoz került, akiknek szántam. Rákbetegeken segítettem. Egyébként mindig megkérdezik, kinek vagy melyik osztályra szeretném a véremet küldeni. Én általában a nyustyai gyermekosztályt jelölöm meg. Kiskoromban sokat betegeskedtem, többször feküdtem a nyustyai kórházban, s láttam, hogy mennyi a beteg gyermek. Nem tudtam még, hogy milyen betegségben szenvednek, mert kicsi voltam, de sajnáltam őket. Folyamatos vérátömlesztésen estek át. Sokszor beálltam segíteni a nővérkéknek a pelenkahajtogatásban. Kisgyermekként ennyit tudtam értük tenni. Sokat köszönhetek a kórháznak, mert meggyógyítottak. Hálám jeléül úgy döntöttem, hogy visszaadom nekik azt, amit tőlük kaptam.

– Volt már úgy, hogy pont a te vércsoportodra volt szükség, és behívtak?

– Többször behívtak. Autóbaleseteknél, mikor az áldozat súlyosan megsérült, és sok vért vesztett, vagy egyéb nagyobb betegségek esetén. Többnyire este telefonáltak, hogy jó lenne, ha reggel be tudnék menni. S én mindig bementem. Azt gondoltam, hogy velem vagy bármelyik közeli családtagommal is történhet baleset, s akkor majd mi szorulunk vérre.

– Mekkora az a véradag, amit levesznek tőled?

– Eleinte 300 ml-t vettek le, aztán fokozatosan többet. Mikor már megszokta a szervezetem, akkor felemelték 500 ml-re, azaz fél literre az adagot.

– Most is annyit adsz?

– Pár éve komoly műtéten estem át, szívbillentyűre operáltak. A műtét hétórás volt. A rosszul záró billentyűimet egy titánötvözetből készült implantátummal öltötték össze. Azóta a billentyűk újra jól zárnak. Az a sok „adok” a műtét során megtérült.

Mára elmondhatom, hogy van egy aranyplakettem, melyet azért kaptam, mert több száz emberen segítettem. És ez az önzetlenségem megtérült, mert cserébe új esélyt kapott a „jó szívem”.

– Példád hatott a környezetedre is?

– Igen, a családtagjaim között is vannak véradók. A kollégáim, de még a volt diákjaim is rendszeres véradók. 1989-ben kerültem az iskolaügybe, s azóta is az egyik rimaszombati szakközépiskola szakmai és műszaki szakoktatója vagyok. Az egyik kedves kollégám ugyanolyan rendszeres véradó, mint én. Neki is megvan már a bronz és az ezüst fokozata. Most az aranyat szeretné megszerezni. A véradás néha apáról fiúra száll. Engem is az édesapám motivált, a gyermekeim pedig engem követtek. A legtöbben akkor csatlakoznak, mikor egy közeli hozzátartozójuk súlyos beteg, vagy megsérül. Sokan úgy gondolják, hogy más úgyis ad, én minek adjak. Ez nem jó hozzáállás. Szerintem az önzetlenség kifizetődik.

Mit kell tudni a véradásról?

• Véradó lehet az, aki egészséges, és betöltötte a 18. életévét, de még nincs 65 éves, és testsúlya meghaladja az 50 kg-ot.
• Nem lehet vért adni nátha, torokgyulladás, herpesz, alacsony hemoglobinszint esetén, kis és nagy műtétek után, HIV-fertőzés és egyéb, vérrel átvihető fertőzések kockázata esetén, vérképzőszervi betegségek vagy kezeletlen magasvérnyomás-betegség mellett.
• A nők évente háromszor, a férfiak pedig évente ötször adhatnak vért. Két véradás között pedig minimum 56 napnak kell eltelnie.
• A véradás alkalmával 4,5 deciliter teljes vért vesznek le, és egy keveset a vizsgálathoz mintacsövekbe.
• Egyetlen véradásból három betegen lehet segíteni.

Pitnya Réka (Helemba) ha tehetné, havonta meglátogatna egy véradó helyet.

Pitnya Réka

– 18 éves voltam, amikor életemben először vért adtam. Akkor azért vállalkoztam rá, mert szerettem volna megtudni, milyen a vércsoportom. Úgy érzem, hogy ha egy kicsit is tudok segíteni, már megérte. A véradást minden alkalommal kötelező jellegű orvosi vizsgálatok előzik meg, elvégzik a betegségek, fertőzések alapos szűrését, és az orvos tájékozódik a donor egészségi állapotáról. Fontos a sok zöldség, gyümölcs és hal bevitele, mert ezzel elkerülhető a vashiányos állapot. Előfordult már, hogy az alacsony vasszintem miatt nem adhattam vért, azóta erre különösen odafigyelek.

Réka mindenkit arra biztat, hogy menjen el a hozzá legközelebbi véradó állomásra, hiszen jó ügy érdekében cselekszik, hasznos orvosi vizsgálatokon vehet részt, és a vércsoportjáról is tájékozódhat.