Vigyázat, energiavámpír!

Elég, ha csak a testünk jeleire hallgatunk, és azon nyomban felismerjük őket. Ha a közelünkben vannak, elkezd fájni a fejünk, felfordul a gyomrunk, a legszívesebben elmenekülnénk a teremből. A legfontosabb, hogy ne kezdjünk el velük beszélgetni, mert az energiavámpírt lehetetlen meggyőzni.

Nem fogadja el, hogy másnak is lehet igaza, nemcsak neki, sőt azt sem viseli túl jól, ha nem ő van a központban. Egyébként az energiavámpírnak mindig és mindenben igaza van, minden csak úgy lehet igaz, ahogyan ő tudja, és a Föld sem a Nap körül forog, hanem őtökéletessége körül!

(Kép forrása: pinterest.com)

Hát hasat be, mellet ki, tessék kiegyenesedni, a fejünket felemelni és egy lélegzetvételnyi előnyre szert tenni ővámpírsága előtt. Lehetőleg összeszedni minden épkézláb gondolatunkat, mert ha megszólal, ő lesz, aki mindent visz. Úgy söpör át felettünk, akár az orkán, és lehetetlen vele bármiben is egyezségre jutni, mert olyasmi, hogy kompromisszum, a vérszívó életében nem létezik. Mindig az a legfontosabb dolog a világon, ami vele történik, vagy amire neki van szüksége.

Tévedhetetlen, és ha valami rosszul sül el, sosem ő a hibás, mindig talál bűnbakokat és rejtélyes okokat, amelyek ki akarják őt billenteni az egyensúlyából, de ő nem hisz ezeknek a méltatlan ellenfeleknek. Miért is hinne? Teljesen biztos abban, hogy hibátlan, páratlan és tökéletes. Na, és egyáltalán nem tud várakozni, minden kell neki, mégpedig azonnal. Amit akar, azt azonnal megszerzi, vagy irtózatosan nagy patáliát csap, ha nem kapja meg – persze, ő soha nem hibás.

Nem elég hogy ellenszenvesek, de nagyon veszélyesek is

A pszichológusok szerint azok az emberek, akik az őrületbe tudják magukat kergetni, vagy neurotikusok, vagy valamilyen pszichózisban szenvednek. Azok az emberek viszont, akik másokat szeretnek az őrületbe kergetni, személyiségzavarosak! Az energiavámpír, aki életenergiánkat szívja, valójából belőlünk töltekezik, és nem más, mint egy személyiségzavaros ember. Lehet, hogy legbelül titokban szorong, retteg valami megmagyarázhatatlan félelemtől, vagy csupán attól, hogy nincs benne semmi különleges. (Ugyan ki szeretne átlagember lenni?!)

Disszociális zavara van, képtelen beilleszkedni a társaságba, és nem is akar. Vagy egész egyszerűen csak narcisztikus (önimádó) személyiség.

Ez nem hangzik jól, és nem is szívesen gondolunk betegségre, pedig fontos lenne. Aki személyiségzavarban szenved, az másként észleli a világ dolgait, mint a környezete. Zavara kiterjed a gondolkodás és az érzékelés területeire is. Ez azt jelenti, hogy az energiavámpírt soha és senki sem értheti meg igazán, mert másként érez, gondolkodik, és teljesen másképpen látja a világ dolgait, mint a többség. Azt még be lehet gyakorolni, hogyan lehet egészen egyszerűen kijönni vele. A legjobb, ha mégis inkább jó messzire eliszkolunk az ilyen vérszívó udvarlása elől.

Érzelmeinkkel fizetünk nekik

Az ilyen embernek aztán mindenért alaposan meg kell fizetni. Elsősorban az érzelmeinket fogadja el fizetőeszközként. Ha haragszunk vagy csalódottak vagyunk, ha elkeseredünk vagy kétségbeesünk, az ő energiatartalékait töltögetjük fel, miközben nem sejtjük, hogy magunknak miért van olyan kevés energiánk. Olyanok, mint a tudatlan kisgyerekek, akik mindig a figyelem középpontjában akarnak állni. A többi ember azért van a világon, hogy kielégítse szükségleteiket. Mindig akarnak valamit, és azt a valamit lehetőleg azonnal akarják.

Számukra nem létezik olyan, hogy magántulajdon, nincs enyém és tied – minden az övék, már a létezésük jogán. Nem tudnak korlátokat szabni önmaguknak, ellenben másokat annál szívesebben korlátoznak. Mi több, ők soha nem hibáznak, csak mások támadásainak áldozatai, méghozzá irigységből és méltatlanul. És van itt még egy igencsak biztos jel, amiről könnyen felismerhetőek: betegesen irtóznak a felnőttélet természetes velejáróitól, úgymint az unalomtól, a bizonytalanságtól és a felelősségérzettől. Csak kapni szeretnek, nehezükre esik adni, sosem adnak semmit önzetlenül.

Ellenállhatatlan csomagolás

Az energiavámpírok sármosak és intelligensek, nehéz nekik ellenállni. Számos ismert ember, csillogó sztár kerül ki soraikból. Ezek a messziről csodált ikonok közelről elviselhetetlen emberek, akikkel nem lehet együtt élni. Egoisták, visszaélnek a helyzetükkel. Rendszerint igen jó a kommunikációs képességük, könnyen a társaság kedvelt központjává válnak. Erősségük leginkább az állásinterjúkon mutatkozik meg. Itt aztán olyan ügyesen csevegnek, hogy mindenki elhiszi nekik, hogy sokkal rátermettebbek, izgalmasabbak, készségesebbek és tehetségesebbek, mint bárki más.

Mit vehetünk figyelmeztető jelzésnek?

Az állásinterjút a személyzetis irányítja, ő tartja kezében a karmesteri pálcát. Ha energiavámpírral van dolga, a szörnyeteg bizony nem hagyja szóhoz jutni. Ugyanez a helyzet, ha egy bálon vagy társasági összejövetelen találkozunk vele. Ha a találkozás nagyon más, mint az eddig megszokottak, ideje, hogy elgondolkodjunk azon, vajon mivel lopta be magát ez a tökidegen krapek a bizalmunkba. Az biztos, hogy az energiavámpír magas intelligenciája révén könnyen fog úgy beszélni, hogy nekünk tetsszen, mert kipuhatolja, hogy mit szeretnénk hallani. Ha pedig egy koccintás után már úgy beszél velünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, ez csak azért van így, mert hamar rájött, mit mondjon nekünk, és arra is, hogy jólesik, hogy figyel ránk...

Pedig vigyázat, ezt az odaadó figyelmet csak tetteti! Neki csak az energiánk kell. Ha eddig senki idegennek nem adtuk meg a telefonszámunkat, akkor most se tegyük! Ha eddig senkit sem alkalmaztunk ajánlások nélkül, akkor most se tegyük!

Ne döntsünk azonnal, a pillanatnyi hévben, mert drágán megfizethetjük az árát! Halasszuk el a döntést másnapra, amikor majd csak az eszünkre hallgatunk.

Önvédelem vámpírok ellen

A fokhagymakoszorú itt nem segít. Ha energiavámpír van a környezetünkben, csakis a józan ész jöhet számításba. Tegyük félre érzelmeinket, és döntsünk racionálisan, méghozzá még idejében, de ne elhamarkodottan. Mondjuk ki a véleményünket határozottan. Indokolni nem kell, mert az energiavámpír addig csűri-csavarja a szót, hogy vesztesen kerülünk ki a helyzetből. Ne higgyünk a szép szavaknak, csak a tettekre figyeljünk. Ha energiavámpírunk megérdemli, dicsérjük meg, de oda se hallgassunk a nyafogásaira és a kifogásaira. A vérszívók az érzelmi zsarolás mesterei. Hallgassuk meg őket, de ne próbáljunk állást foglalni, sem együtt érezni velük. Higgyük el: csak az energiáinkra hajtanak!

Eszünkbe ne jusson a kívánságaik szerint cselekedni! Ha kritizálnak – ez a másik kedvenc fegyverük! –, sose vegyük haragjukat a szívünkre, mert az az egész világnak szól. Megint csak az lesz a legjobb, ha kihúzzuk magunkat, és veszünk egy mély lélegzetet. Próbáljuk meg érzelmi viszontválasz nélkül fogadni a jogtalan támadásokat. Az energiavámpír ugyanis sokkal szerencsétlenebb teremtmény, mint amilyennek látszik. Neki napi huszonnégy órában együtt kell élnie a benne lakozó szörnnyel, nekünk viszont van választási lehetőségünk: élhetünk vele vagy nélküle.

Vámpírstratégiák, avagy a mondatok, amelyekre jobb lesz vigyázni!

• Fogadd el ezt a kis figyelmességet
  Bármit is kínál nekünk az energiavámpír, előbb kérdezzünk rá, mibe fog ez nekünk kerülni. Ha valamiféle ellenszolgáltatást, szívességet kér, azt semmi esetre se fogadjuk el, és ne is kínáljuk fel. Ha tárgyat ajándékoz, tárggyal viszonozzuk. Ebédmeghívásra válaszoljunk ebédmeghívással, ha könyvet kaptunk tőle, adjunk neki mi is könyvet. De sose ígérjünk neki semmi mást, mert csak veszítenénk rajta.

(Kép forrása: pinterest.com)

• Te egy igazi megértő barát vagy
  Az energiavámpírok áldozatai azok az emberek, akik bíznak bennük. Könnyű dolguk van, hiszen a hiszékenyeket ügyesen a kontrolljuk alatt tarthatják, és kihasználhatják anélkül, hogy azok a szerencsétlenek ezt észrevennék. Erre jó a szívbéli jó barátság álarca.
• Vagy megteszed nekem ezt, vagy....!
  Tökéletes zsarolás. Akkor már válasszuk inkább a másik megoldást. Vagy mit fog csinálni? Hisztizik, őrjöng? Beadja a felmondását, és többé szóba sem áll velünk? Akkor csak menjen!

Ha a kedvesünk ad nekünk ilyen ultimátumot, őt is engedjük csak bátran az útjára. Ha nem talál másik bolondot, úgyis visszatér hozzánk (már ha visszafogadjuk).

• Higgy nekem!
  Ez is egy borzalmas mondat! Akár egy szappanoperában. Miért van, hogy ezt rendszerint csak azok a személyek ejtik ki a szájukon, akik simán lehazudják a csillagokat is az égről? Ez a mondat is az energiavámpír érdekeit szolgálja. Ne gondolkodjunk, csináljuk azt, amit ő mond. Ne is legyen saját akaratunk. Ez azonban fatális tévedés: igenis jogunk van a szabad akarathoz!
• Ne higgy nekik!
  Az energiavámpír gondosan izolálja áldozatát a környezetétől. Először a barátok és ismerősök akadnak fenn kényes rostáján, azután lépésenként a legközelebbi rokonok is. Áldozata így teljesen kiszolgáltatottá válik, hiszen rajta kívül nem maradnak barátai. Ha a vámpír csak a környezetünkben garázdálkodik, nem pedig a kedvesünk, akkor is jókora romboló hatást tud kifejteni. Megkérdőjelezhet minden értéket, amit eddig valósnak éreztünk, fenekestül felfordíthatja életünket. Ne hagyjuk magunkat! Amit az életben eddig megtapasztaltunk, az a miénk, valódi, belső tudásunk. Forduljunk ilyenkor segítségért bátran az idősebb, tapasztaltabb barátainkhoz, és az energiavámpírt egészen egyszerűen pattintsuk le!