Sosem jártam azelőtt Tallóson, amelyet a szlovákok ismeretlen okokból neveztek el Tomášikovónak. Most saját szememmel győződhettem meg arról a festői tájról, melyről egy-két ismerősöm nagy rajongással beszélt.
Manapság a farsang a szórakozás ideje. Kevesen tudják, hogy a farsang a régi paraszti világban – még 70-100 évvel ezelőtt is – jóval színesebb ünnepsorozatot jelentett.
A Kecső község kataszterébe tartozó Domicai-cseppkőbarlangot 1995-ben választotta az UNESCO a Világörökség részévé. Mérete, valamint a cseppkőalakzatok kivételes sokfélesége és gazdagsága sorolja a barlangot a világ legszebbjei közé.
Ottjártamkor az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Ennyire összetartó, kedves és tevékeny emberekkel már régen nem találkoztam. A gömöri köves Kecső egy meleg fészek.
Mikor az ember Komáromból Kassa felé autózik, nem sokkal Nagykürtös előtt megakad a szeme Csáb községen. Az útról nyelvszerűen elnyúló, barnás-pirosas háztetőket láthatunk – békésen pihennek a dombok között. Vajon milyen falu lehet?
Az Új Nő kirándulócsapata szeptember végén Bajorországba készül. Bajorország kecses kastélyait keressük fel, melyek titokzatos ködbe burkolózva trónolnak az Alpok domborulatain.
Az Új Nő Erdélybe készül október elején. – Miért olyan divatos manapság a falusi turizmus? – kérdezzük Brogyányi Mihálytól, aki elkísér bennünket első erdélyi utunkra, melyet a falusi vendéglátás jellemez majd.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."