Romantika ide vagy oda – egyáltalán nem irigylem a Jane Austen regények hősnőit. Szerintem anno halálra unták magukat gyönyörű kastélyaikban. Fodros ruhakölteményeikben, csipkekendőikben hónapokig várhattak egy-egy szerelmes levélre.
Ősztől tavaszig az utak járatlanok voltak, minden szökőévben ha bekukkantott hozzájuk egy-egy udvarló... Az idő nem csordogált, hanem álldogált – a hősnők meg hervadoztak, míg el nem hervadtak. Jane Austen nagyot nézne, ha betévedne a 21. századba. Régimódi szemléletével elájulna, ha látná, hogy ma – minden illemszabálynak fittyet hányva – a nő keres társat..
(© lylechanxx)
Merthogy nincs neki. Elvált, elhagyták vagy egyáltalán nem is ment férjhez. Elege van a magányból, a problémákból, és abból, hogy a végkimerülésig rohangál valahova, mégsem jut sehova. Csoda, ha egy kis romantikára vágyik? Szeretné Nőnek érezni magát (legalább pár órára, utána úgyis átválthat mosónőbe, anyába, szakácsnőbe és a többi), szeretne szerelmes leveleket kapni, szabadon flörtölni. Rövid kis séta után szerintem Jane Austen is tollat ragadna – akarom mondani billentyűzetet –, és csatlakozna az Tinder „romantikus írónői klubjába”. Jobb helyet az anyaggyűjtésre úgysem találna.
Mára teljesen megváltozott a férfi-női kapcsolatteremtés. Vége az utcai sétafikáknak, a munkahelyi pasizásnak, a bárban flörtölgetésnek – a Ma Lánya a neten vadászik. A különböző internetes portálok nagyszerű ismerkedési lehetőséget nyújtanak. Fiatalnak, elváltnak, negyvenesnek, magányosnak és idősnek egyaránt. Mert ugye: egyedül nem megy el az ember színházba, vagy ül be egy moziba. Szűk környezetünkben pedig harmincon túl kevés a partiképes férfi.
Bezzeg a neten: csak úgy hemzsegnek az önként ajánlkozók! Hála mindazoknak, akik kitalálták a világhálót. Elég feltenni rá a legelőnyösebb fotónkat, felturbózva némi szexi szöveggel – és máris indulhat a kalandtúra.
Ági 40 éves, és amikor csak tud, a Tinderen lóg. Az anyja rosszallóan néz rá, és kamasz fia is furán figyeli. Azt mondják, olyan, mint egy tini... Ez azonban cseppet sem zavarja Ágit, aki egyébként három éve elvált. Azóta kivirult, tele van szexepillel. Hogy ez így van, abban nagy szerepe van az internetnek.
– Végre kiélem magam! – mondja mosolyogva. – Túl korán mentem férjhez, a lehető legrosszabbul. A középsuliban nem tartoztam a menő csajok közé... Most bezzeg! A pasik lihegnek utánam – mármint az interneten. Szerelmes levelekkel bombáznak, flörtölnek velem, és én is velük. Aki nem tetszik, egy gombnyomással „letiltom”. Sokkal „élőben” is találkozunk, aztán vagy kialakul valami, vagy nem. Nincsenek illúzióim – nem várok a hercegre fehér lovon. A találkáktól és levelektől vonzónak érzem magam. Nő vagyok, akivel még bármi megtörténhet!
Akik nem szoktak az internet előtt ücsörögni – ami azt jelenti, hogy nincs szükségük rá, mert teljes az életük –, szóval, ezek a szerencsés emberek azt gondolhatják, hogy az internetes kapcsolatok csak virtuálisak. Ez azonban tévedés: a világhálón szövődött érzelmek valóságosak. Meg lehet gyűlölni a vitapartnert, vagy meg lehet szeretni egy ismeretlent...
Élő példa erre Beáta (34), akinek minden komolyabb kapcsolata az interneten alakult ki. Először jött Tamás 26 évesen, később Gábor 28 évesen. Most egy német férfi, Udo a párja. A kapcsolat már három éve tart. Beáta sohasem (csak) szexpartnert, hanem vitapartnert is keresett. Imádja a színházat és a mozit, s kedveseivel a közös „téma” hozza össze.
– Udo operatőr, és hazájában elismert filmrendezőkkel dolgozik – mondja. – Imádom őt. Találkozni csak havonta tudunk. Addig is csetelek. Vagy vele, vagy mással. Rengeteg ismerősöm van a neten, sokan csak az álnevemen ismernek.
Igen, a neten közösségi életet élhetünk – anélkül, hogy kitennénk a lábunkat az ajtón. Vannak, akik rég nem látott ismerőseikkel veszik fel újra a kapcsolatot. Örülnek, hogy egy futó beszélgetés erejéig felidézhetik a régi szép napokat. Mások szeretik megmutatni, mire jutottak: most férjhez mentem, most kirándultam, így néz ki a gyerekem, itt és itt dolgozom. Az internet ezenkívül – hiányt pótol! Könnyen elérhető mindazok számára, akiknek valami – és ez lehet bármi, szex vagy tartalmas beszélgetés – hiányzik az életéből.
Unatkozó kismamák, munkanélküliek, barátokat nem találó fiatalok, szerelemre vágyó nők és férfiak – vagy éppen fura hajlamaikat kiélő excentrikusok össznépi keresője. Vannak, akik blogokat írogatnak: úgy érzik, fontos mondanivalójuk van a világ számára. Mások politikai csoportokkal veszik fel a kapcsolatot. Ismét mások erotikus képeket tesznek fel magukról – vagy ellenségükről.
Klári (28) barátnőmet például egy szép napon idegen férfiak kezdték el hívogatni. Kiderült, hogy Anna szúrt ki vele, mivel Klári „lenyúlta” a férjét. Lehúzott róla egy képet, majd összevágta egy pornósztár testével. Az így kapott fotót – Klári telefonszámával egyetemben – felrakta egy partnerkereső oldalra... Mert bizony a világháló kellemetlenségeket is okozhat. Vannak, akik olyannyira hozzászoktak a virtuális világhoz, hogy képtelenek a valódi barátságra és szerelemre. Nekik valami nagy bajuk van az életükkel, és a problémáikat nem megoldani akarják, csak eltussolni. S erre a legjobb terep a net!
Így van ezzel Sándor is (45). Sándornak mindene megvan, amiről más álmodik: szép kis vagyonka, feleség, gyerekek. Sándor azonban mégsem boldog. Egész életében másra vágyott: kalandokra, utazásokra. A felesége soha nem értette meg... Mivel szívében egy nyúl, és nincs bátorsága, hogy kilépjen megszokott életéből, marad a virtuális világ. Amikor csak teheti, a gép előtt ül. Azokat a helyeket keresi, ahol vitatkozni, piszkálódni lehet. Érezni akarja, hogy él, hogy valakit érdekel az, amit mond. Csak egy a probléma: amikor valaki találkozni akar vele – fejvesztve elmenekül. Sándor nem valódi kapcsolatokat akar, valódi életet... Csak virtuálisat!
