Vannak betegségek, melyek már nevükkel aggodalmat keltenek. Már az ókorban ismert volt a tuberkulózisnak (tébécének) a bőrt megtámadó formája, amely nemcsak nagy vörös foltokat okozott a bőrön, hanem annak a farkas harapására emlékeztető kifekélyesedését is. Ezért kapta a „lupusz”, azaz (bőr)farkas nevet.
Nos, napjainkra és tájainkon e betegség már nem fordul elő, a „farkas” azonban továbbra is itt maradt közöttünk. Csak a jelzője változott a „vulgárisról” (közönségesről) az „eritematózusra”, azaz vörösre.
(© Shutterstock)
Teljes nevén „szisztémás lupusz eritematózus” – ebből származik a betegek körében is ismert SLE rövidítés. Az SLE vagy „vörös farkas”, mint neve is mutatja, több szervrendszert (szisztémát) megtámadó gyulladásos betegség. Korábban – a kötőszövet érintettsége miatt – kötőszöveti rendszerbetegségnek (kollagenózisnak) tartották, és az ún. reumás betegségek közé sorolták.
Ma már tudjuk, hogy az SLE autoimmun betegség, azaz a test immunrendszerének olyan kóros működése, amikor az általa termelt ellenanyagok nem valamilyen baktérium, hanem a saját sejtek ellen fordulnak.
Az egyik leggyakrabban érintett szerv a bőr, ahol régebben az előrehaladott kór a tébécés betegek bőrtüneteihez hasonló elváltozásokat produkált. Ezért lett e betegség neve is „lupusz”.
A vörös jelző viszont a legjellegzetesebb bőrtünetre utal: az arcon, az orrháton, ill. a járomcsontokat fedő bőrön pillangó alakú, összefolyó bőrpír alakul ki. A többi szervrendszer érintettsége szeszélyes kombinációkat alakít ki. Gyakoriak az ízületi „reumás” fájdalmak, a vese- és májgyulladás. A gyulladás nem kíméli a szívet sem, és egyrészt a szívizom, ill. a szívbelhártya gyulladását okozza, másrészt sietteti a koszorúerek elmeszesedését is. Ez utóbbi miatt az SLE-ben szenvedő középkorú nők esetében a szívinfarktus 50-szer gyakoribb, mint az általános népességben.
Sajnos, az SLE azon betegségek közé tartozik, melyeknél egyértelműen kimutatható a nemhez kötött gyakoriság. A betegség elsősorban fiatal nőkön fordul elő. Általában lázzal, „reumás” fájdalmakkal, étvágytalansággal, fogyással és a napfénynek kitett területeken bőrpírral – az arcon a már említett „pillangóval” –, kiütésekkel jelentkezik. A diagnózis felállításához vérvételre is szükség van – így mutathatók ki a már említett speciális ellenanyagok. Sajnos, a betegség egy életre szóló, lefolyása kiszámíthatatlan: a rossz, lázas és fájdalmas időszakot enyhébb, szinte tünetmenetes szakasz válthatja.
A beteg, még a tünetmentes időszakban is, állandó orvosi felügyeletre, gondozásra (diszpenzarizációra) szorul, melynek irányítója általában a reumatológus szakorvos.
Annak ellenére, hogy a betegség tüneti kezelésére az utóbb évtizedben számos új gyógyszer jelent meg, a „vörös farkas” továbbra is bizonytalan kimenetelű, súlyos kórnak számít. Mivel a terhesség alatt a lappangó, gyógyszerekkel kordában tartott betegség fellángolhat, életveszélyessé válhat, a teherbe esés elleni megbízható védekezés kötelező.
