Sir Alexander Fleming skót orvosnak 1945-ben Nobel-díjjal jutalmazott felfedezése, a Penicillium nevű penész által termelt és innen „penicillin”-nek elnevezett antibiotikum – és az azt követő antibiotikumok sorozata – fontos fordulópontot jelentett az élő kórokozók (baktériumok) elleni küzdelemben.
A 20. század második felét ezért az antibiotikumok korának is nevezik. Nem véletlen tehát, hogy egy hasonló horderejű gyógyszercsoport felfedezését a média az antibiotikumok rangjára emelte.
A párhuzamba állítás annál inkább is érthető, mert ezen új gyógyszercsoport felfedezése szintén kapcsolatban áll a „penésszel”. 1976-ban japán kutatók – egy másik Penicillium penész hatóanyagait vizsgálva – fedezték fel azt a tényt, hogy e penészgomba terméke képes csökkenteni a koleszterin vérszintjét.
E felismerés a lehető legjobbkor született meg, hiszen az „átkos-áldott koleszterin”, a sejthártya alkotóeleme és számos életbevágóan fontos hormon szintézisének alapanyaga – ezért áldott – ekkor került a köztudatba mint az érelmeszedés (artérioszklerózis) egyik leggyakoribb veszélyeztető tényezője.
A japán kutatók által felfedezett terméket rövidesen újabbak követték, és megszületett az új „család” neve is: sztatin. A további vizsgálatok fényt derítettek a sztatinok hatásmechanizmusára: képesek gátolni annak az enzimnek a működését, amely a koleszterinszintézis egyik első lépését gyorsítja (katalizálja).
Vagyis a sztatin hatására kevesebb koleszterin képződik, csökken annak vérszintje, ami végső soron az érelmeszesedés folyamatának lassulásához vezethet. Egy amerikai szívgyógyászprofesszor már 1996-ban kijelentette: „A sztatinok azt jelentik az érelmeszesedés elleni küzdelemben, amit az antibiotikumok megjelenése jelentett a fertőző betegségek ellen.”
Ma kétségkívül a sztatin az egyik leggyakrabban felírt gyógyszer. Ezt nemcsak az érelmeszesedés okozta szív- és érrendszeri bajban szenvedők nagy száma indokolja, hanem egy újabb felismerés is. Szaporodnak az adatok annak megerősítésére, hogy a sztatinok nemcsak a koleszterinszintre hatnak, hanem számos más, ún. pleiotróp (sokoldalú) hatással is rendelkeznek. Javítják az érbelsőhártya, az endotel funkcióját – e helyütt kezdődik az érelmeszesedés folyamata –, valamint gyulladásellenes és a vérlemezkék összecsapódását gátló hatásuk is van.
Mivel a mai modern felfogás szerint az érelmeszesedés lényegében egy elhúzódó, krónikus érfalgyulladás, a sztatinok – úgy tűnik – e gyulladás erősségét tudják csökkenteni. Ezért a modern orvosi felfogás már akkor is indokoltnak látja a sztatin bevetését az érelmeszesedés elleni harcba, amikor a koleszterinszint még nem is emelkedett.
Mielőtt elbíznánk magunkat, felhívjuk a figyelmet, hogy a sztatinok sem csodaszerek. Egyrészt mint ahogy penicillint sem kaphat mindenki – az allergiás reakció veszélye miatt –, úgy a sztatinnak is lehet nemkívánatos mellékhatása (izomfájdalom), másrészt ha a többi kockázati tényező (dohányzás, elhízás) változatlan marad, ez a sztatin hatását is csökkenti.
