Gál Veronikát mutatjuk be, akinek a komáromi színház minden jelmezében benne van a szíve, tűje, cérnája! A koronaszörny megbénította a színházi életet, a próbák kurtán-furcsán félbemaradtak, a nagyjelmez azóta is jelenésre vár, a varrógéptű pedig beletört a finom kelmébe...
A sikeres nőket a külvilág erősnek és bátornak tartja: olyasvalakiknek, akiknek tán félelmeik nincsenek is. A valóság azonban sokszor ellentmond annak, amit látunk vagy éppen látni akarunk.
Lovasterápiával állították lábra a lebénult sportolót, lóval gyógyulnak a sérült gyerekek... Ilyen hírek látnak napvilágot. Azt is tudjuk, hogy a drogfüggőknek jót tesz a lovasterápia. Igaz ez? A szakembert kérdeztük.
Vladimír Krčméry orvosprofesszor nevét főleg azok ismerik, akik érdeklődnek a járványok iránt. Sokat gyógyított a fejlődő országokban, ezért jól ismeri a fehérjetüskés koronához hasonló vírusszörnyek természetét.
A helyi az igazi, az egészséges! Nem véletlen, hogy ma a nagyvárosokban közösségi piacokat szerveznek, ahova meghívják a kistermelőket. Egyre sürgetőbb a kérés az illetékesekhez: Hagyjátok működni a helyi kispiacokat!
A világnak és az embereknek szükségük van nővérekre. Ez a mai helyzet legnagyobb bizonyossága. Milyenek a nővér mindennapjai járvány idején? Milyen megpróbáltatásokkal kell szembesülnie? Hogyan tudja megvédeni szeretteit?
Alt úr történelmet írt: ő alapította meg Szlovákia első gyógyszerészeti gyűjteményét. Alt Ernő megélte a gyógyszerészet huszadik századi összes újítását, igazi ezermester volt, aki a modern korban sem veszett el.
Fotós kollégámmal gyanútlanul azt hittük, hogy majd lesznek csillagok, csillagközi utazások… Ma négyórányi hangfelvétellel a tarsolyomban, könnybe lábadt szemmel azt mondom: a csillagászat gyönyörű!
A 98 éves lévai Alt Ernő köztiszteletben álló személyiség a városban. De Alt Ernőnek túl kelle élnie a II. világháborút. Sokszor a szerencsén és az égieken múlott az élete.
Magyar idők a Felvidéken címen látott napvilágot Simon Attila történész könyve, amelyben arra keresi a választ, hogyan illeszkedett vissza a felvidéki magyarság a korabeli Magyarország viszonyai közé.
"A karácsony boldogsága a remény, szelleme a béke és szíve a szeretet. Nem pediglen folytonos fogyasztás, amikor az ez évi ajándokokat a jövő évi pénzből megvesszük."