A bokréta virágokból álló köteg. A középkori hölgyek fejdísze volt, sokszor adták a lovagjaiknak, akik a sisakjukra aggatták a bokrétát.
• Fotó: Dömötör Ede. • Háttér: Toile de Jouy vászon.
Talán nincs kert, amelyet ne festene lilára a levendula. A legtöbb fajta júniusban kezd virágozni, ami egészen júliusig, augusztusig tart. Díszíthetjük vele otthonunkat, nyugtató hatása bokrétába fogva még jobban érvényesül, aromás illata körbelengi az asztalt.
Képeinken főszerepben Sztruhár Anita (Dunaszerdahely) levenduladíszei. Anita gyerekkori emlékeit elevenítette fel a babáival. A végeredmény egyszerre szívmelengető, nosztalgikus és elegáns.
Sztruhár Anita
A levendula igencsak hasznos gyógynövény és fűszernövény (virága ehető). Felhasználási területe rendkívül szerteágazó. Illóolajok, teák, szappanok készítésére, esetleg illatosító gyanánt használják. Mivel ehető, készíthetünk belőle például szörpöt is.
A levendula különlegessége, hogy sokáig megtartja jellegzetes, kellemes illatát, s kiszárítva hónapokig eláll, ékesíti asztalainkat, bútorainkat.
Dekoratőrünk, Sztruhár Anita francia intermedia levenduláthasznált a csokraihoz, amely szürkészöld levélzetű, sötétkék vagy lila színű, jó vízáteresztő képességű, nagy fényigényű növény. (Az alapanyagot a várkonyi Château Amade kastélykertjében szedte.)
Levendulabokréta, középen cipruskavirággal.
Amennyiben dekorációs elemként szeretnénk használni a virágot:
- Sohase szakítsuk le szálanként a növényről a szükséges mennyiséget, hanem marékba fogva, metszőollóval vágjuk el a kötegünket alul (egyenes vágással).
- A levendulacsokor-kötés nem egyszerű feladat. Az első és legfontosabb, hogy az egyforma hosszúságú virágokat kössünk jó szorosan egymáshoz.
- Fontos, hogy a levendula megfelelő szárításon essen át. A szárításra szánt csokrokat ne szalaggal kössük át, hanem vékony dróttal vagy madzaggal tekerjük körbe – nagyjából a szár közepénél. A szalag alatt ugyanis a növények nem képesek kipárologtatni a bennük lévő nedvességet, így megpenészesednek. (Ez személyes tapasztalat.)
- Fejjel lefelé lógassuk fel a csokrokat. (Anita szárítókötélre kötözte őket egy vékony dekordróttal: így egyenletesen tudtak száradni.) S valóban jó szorosan kössük össze a kötegeket, mert száradás közben a szárak zsugorodnak, meglazul a kötés. A kiszáradáshoz 5-7 nap szükséges.
- Száradás után erősen körbe kell tekerni a csokrokat szintén egy vékonyka dekordróttal, másképpen a selyemszalag nem fogja tudni őket egyben tartani. Így valóban tartani fognak, és képesek lesznek egyedül, támaszték nélkül megállni. Ezután jön képbe a csokorkötő kreativitása, aki – ha ügyes – valóban kézműves szépségeket alkot. (Miként Anita is.)
Anita inspirációit a Pinterestről, az Instagramról és TikTok-videókból gyűjti. Ha meglát valami szépet, már azon agyal, hogyan tudná kivitelezni. Elmondása szerint a kézművesség remek kikapcsolódás a napi stresszből.
Makramébabák
Feltörekvő divatelem a makramébaba. Ezek a kis kézműves csecsebecskék egykor beszédes díszei voltak a háznak, és a háziasszony kézügyességéről árulkodtak. Sokszor anya és lánya együtt ügyködtek, majd a makramédíszt ajtódísznek, kopogtatónak, komóddísznek használták.
A makramébabák különböző csomózási technikával készülhetnek. Az arc mindig egy fagyöngy (ezeket használják nyakláncfűzésre is).
Erre kerül a fonalkötegből készült haj, amelyet aztán kefével kifésülnek, hogy a szálak kötései kioldódjanak, és dús hajkoronát formázzanak. A törzs egy egyszerű, vastagabb fapálca, amelyre felerősítik a vastagabb és hosszabb fonalrétegeket. Ez lesz a baba ruhája. A derekat madzaggal jelzik (átkötik), miáltal törzset formáznak, az alsó részt pedig – ahogy a hajat is – szépen kifésülik. Ez lesz a szoknya.
Bár rendkívül egyszerűnek tűnik, a munkafolyamat hosszadalmas. Igazi pepecselős munka. A fonalak csúszkálnak, nehéz fogást találni rajtuk, a szálak pedig könnyen kihúzódnak. A végeredményért viszont megéri beáldozni a hosszú órákat.
A levendulához különösképp illik a Toile de Jouy. Ez egyfrancia eredetű vászon, melyen a nyomatok vidéki jeleneteket ábrázolnak. A 18. században Jouy-en-Josas városában készültek, innen kapta a nevét. A toile pedig vásznat jelent. (Rendelhető: dekoria.sk.)
