A bőr sosem megy ki a divatból, csak stílust vált. Elég egy remekbe szabott, jól eltalált kiegészítő, egy piros pénztárca, szemüvegtok vagy kulcstartó, s máris trendik vagyunk. A dunaszerdahelyi Soós Lacát a legtöbben esküvői fotósként ismerik, holott van egy másik szenvedélye: minőségi bőrből használati tárgyakat készít.
A kis műhelyszobába lépve letisztult rend fogad: a szerszámok katonás rendben sorakoznak a munkaasztal mellett, sehol egy kósza rojt vagy bőrcafat, de még egy cérnaszál sem. Csak a bőr jellegzetes, diszkréten férfias illata jelzi, hogy a fal mellett sorakozó, feltekercselt alapanyagok valamelyikét ma megtiszteltetés éri: vendéglátónk gondos kezei között egy okostelefon trendi tokjává alakul át.
– A bőr régi szerelem: lenyűgöz a tartóssága, ahogy a viselőjével együtt él, miközben felveszi viselője tulajdonságait. Először csak az igényesen kidolgozott kiegészítőket, mint a pénztárca vagy az öv, kerestem. Három éve telefontok után kutakodtam, de elvette a kedvemet a magas ár, így arra jutottam: megpróbálom elkészíteni a saját tokomat – mesél Laca, és a falon lévő keretre mutat.
Nemrégiben került bele az első tok, amit készített és a közelmúltig használt is. A marhabőr strapabírását igazolja, hogy a sokat látott eszköz még kopottnak sem látszik.
Beszélgetés közben munkához lát: szépen kidolgozott marhabőrt terít szét a padlón. Ezek a bőrök 2-3 négyzetméteres táblákban érkeznek, és két darabot egymás mellé téve kirajzolódnak előttünk az állat testének körvonalai.
– Az első és állandó nehézséget a minőségi bőr beszerzése jelenti. Nekem fontos, hogy jó minőségű és vastag bőrrel dolgozzak. A marhabőrt szeretem a leginkább, ez rendelkezik a legszebben kidolgozott felülettel, ráadásul strapabíró is. Nem mindegy, hogy a bőr melyik részét használom: a legjobb minőségű bőr a marha hátának közepén található, a hasánál lévő azonban nyúlós. A táblának húsz-huszonöt százaléka megy nálam pocsékba. Disznóbőrrel is dolgozom, de annak a felülete nem olyan szép, mert látni lehet a szőrszálak helyét. Többek közt van kecske- és szarvasbőröm is, amelyek azonban finom, vékony bőrök, kézzel nem lehet szépen megvarrni azokat.
– Ami pedig a szerszámokat illeti, ugyanazokat használom, mint egy cipész. Csak éppen ez is kihalófélben lévő szakma, így az eszközöket sem volt könnyű beszerezni.
– Maradt az internet: az eBay-en vagy Franciaországból rendeltem – meséli vendéglátónk, miközben a sablon segítségével kivágott bőrdarabot egy gyapjúpamaccsal tetszetős pirosra festi. Mivel a festék nagyon gyorsan szárad, a következő munkafázis a bőr széleinek lekerekítése, majd a széleket ún. szélfestékkel körbefesti. Ez egyrészt védi az elkészült tárgyat, hiszen a szélei vannak kitéve a legtöbb behatásnak, másrészt a fekete festék díszítőelemnek sem utolsó.
A bőrtáblából sablon segítségével megfelelő méretű darabot vágok ki.
– A letisztult, kortárs dizájn fog meg. A marhabőrt nagyon jól lehet festeni, és a festék nem kopik meg, és nem is enged. Minden első darabot én hordok egy ideig, hogy kitapasztaljam, nincs-e szükség alakításra. Egyre jobban szeretem, ha valaki a saját kútfőből származó ötlettel keres meg, így nem unalmas a munka.
Egy gyapjúpamaccsal vízbázisú festéket viszek fel a nyers színű bőrre.
– A marhabőrt a festésen kívül – akárcsak az emberi bőrt – tetoválni is lehet. Így igazán személyre szabott tárgyak készülhetnek. Én kivitelezem a bőrtárgyat, és egy szerdahelyi tetoválóművész belevarrja a kívánt képet. Így készült már színes madárral és Törpillával díszített pénztárca is.
Közben Laca épp a logóját préseli bele a készülő tok előlapjába: 5005 Leather, vagyis Soós bőr. Ha ugyanis az 5005-öt fejjel lefelé olvassuk, a márkanév gazdájának vezetéknevét, azaz a Soós szót kapjuk.
Ezután jön az aprólékos, nagy precizitást igénylő munka. Laca először kijelöli a lyukak helyét, hogy azok egyenes vonal mentén helyezkedjenek el, majd a vonal mentén egy jelölő segítségével apró pöttyöket ejt, amelyeket pedig egy árral 45 fokos szögben lyukakká szélesít, és kezdődhet a varrás.
– A lyukasztás és a varrás a leghosszadalmasabb munkafázis, de én ezt is élvezem. Az egyik asztalos barátommal már varrócsikót is készíttettem hozzá. Ebbe befogatom az összeillesztett darabokat, így azok varrás közben nem mozdulnak el egymás mellől. Többféle cérnát használok, van 100% gyapjúból és lenből készült is – az anyagán nem múlik, a lényeg, hogy természetes legyen. Varrás előtt a cérnát méhviasszal kenem be, így jobban tapad a bőrhöz, sőt még ápolja is. Az otthon használt varrási technikával ellentétben én a cérna mindkét végét egy-egy, az átlagosnál kicsit rugalmasabb és tompább tűbe fűzöm. A két tűvel egymással szemközt haladok. Oda-vissza dolgozom, és mindkettőt átbújtatom ugyanazon a lyukon, így ha az egyik cérna a használat során elszakadna, a másik még összetartja a tokot – magyarázza Laca a varrócsikó fölött.
A széleket ún. szélezővel kerekítem le.
A varrás tényleg egy kicsit hosszadalmas, így van időm, hogy jobban körülnézzek a szobában. A szemem megakad egy gombostűkkel jelzett világtérképen. Mint kiderül, a tűk azokat a helyeket jelzik, ahonnan Laca termékeire rendelés érkezett. Munkái az európai államokon kívül Amerikába és Ausztráliába is eljutottak. Hol, kitől tanulta meg a szakmát?
– A fortélyokat az internetről lestem el, vagy a magam kárán tanultam – kapom meg a választ. – Én azt gondolom, hogy autodidakta módon bármit meg lehet tanulni. Biztos, hogy jobb lett volna, ha van egy mesterem, aki megtanít a fogásokra. Viszont én inkább egyedül szeretek tanulni. Fotózni is magamtól tanultam. – Elkészült a varrás, már csak az utolsó simítások vannak hátra: egy kis kozmetikai csiszolás és színtelen ápolóbalzsam, melyet Laca lószőrkefével dolgoz szét. – A tok úgy egyhetes hordás után veszi fel a telefon formáját – hangzik még búcsúzóul a jó tanács. Mert a most elkészült divatos telefontok olvasóink közt talál majd gazdára!
A lekerekített szélekre fekete szélfesték kerül.
Megcsiszolom a lefestett széleket.
A tok előlapjába belenyomom a logómat.
5005, azaz SOOS
Kijelölöm a lyukak helyét, hogy azok egyenes vonal mentén helyezkedjenek el.
Majd egy jelölővel a lyukak pontos helyét is megjelölöm.
A jelölésnél ejtett pöttyöket ár segítségével lyukakká szélesítem.
Az összeállított tokot a varráshoz ún. varrócsikóba fogatom be. Varrás előtt a cérnát méhviasszal kenem be, hogy jobban tapadjon.
Két tűvel varrok, hogy a tok erős legyen és tartós.
