Elsőkből utolsók, utolsókból elsők. Különösen igaz ez a mondás a tehetséges, 29 éves bősi fiatalemberre, Béli Tamásra, aki a Szlovák Televízió emberi intelligenciát párbajra hívó vetélkedőjében, a Fenoménban diadalmaskodott.
S hogy miért? Arról meséljen inkább ő.
(© eamesbot)
– Hogy jött az ötlet, hogy jelentkezz a műsorba?
– Az egyik kedves kolléganőm hívta fel rá a figyelmemet. Az első körben egy IQ-tesztet töltöttünk ki, és interneten beküldtük. Már el is feledkeztem róla, mikor értesítettek, hogy bejutottam a második fordulóba. Egy újabb teszt után pedig a televízió következett.
– A vetélkedőnek hála kiderült, hogy jóval átlagon felüli, 156-os IQ-val rendelkezel. Tudtad ezt már annak előtte is?
– Sejtettem, hogy valami „nincs rendjén” velem. Egyszer az egyetemen már kitöltöttem egy, a vizuális intelligenciát mérő tesztet. Nem közölték az eredményt, csak annyit árultak el: nem gondolták volna, hogy valakinek ennyire jól fog sikerülni. Rögtön utána nyelviintelligencia-felmérést készíttettek velünk. Ebben viszont nem voltam annyira meggyőző. Soha nem rokonszenveztem a szöveges feladványokkal. Itt is, a versenyen, mikor eseményeket kellett sorrendbe rakni, nekem az olvasás tovább tartott, mint a többieknek.
Béli Tamás
– Milyen taktikus Béli Tamás?
– Visszahúzódó, kiváró. A sorozat legelső részében, az úgynevezett próbafordulóban túlságosan merész voltam. Emiatt a kieső pozíciójába kerültem. A többi, tétre menő részben már a megfontoltság győzött: nem kockáztattam feleslegesen. Folyamatosan számoltam, észben tartottam az esélyeimet, figyeltem a társaimat. Ha nem voltam biztos a dolgomban, inkább nem válaszoltam.
– Lehet-e készülni egy ilyen összecsapásra?
– Biztosan. Én nem készültem. Azt gondolom, hogy több IQ-teszt megoldása után szert lehet tenni valamilyen fokú rutinra, de ez még nem garantálja a sikert. Úgy érzem, abban, hogy győztem, a tapasztalatnak is szerepe volt. Sok volt ugyanis a nálam fiatalabb, 20-25 éves játékos. Volt azonban egy negyven körüli versenyző, aki viszonylag alacsony intelligenciahányadossal – épp az életkorából adódó tapasztalatoknak köszönhetően – a negyedik helyre verekedte fel magát.
Számomra a nyelvi intelligenciára épülő kérdések voltak a legnehezebbek, mert ebben gyengébb vagyok, hiszen ezek egyfajta szerzett tudást feltételeznek. Másrészt nekem magyarként némi nehézséget jelentett pár ilyen jellegű feladat.
– Matematikusként milyen esélyt adtál magadnak?
– A hetedik hely is megjárja – gondoltam az elején. A próbafordulóban – a mínuszpontjaimat látva – kicsit elbizonytalanodtam: mit keresek én itt?! Időre volt szükségem, míg megszoktam a kamerákat, leküzdöttem a lámpalázat. A többi fordulóban aztán sikerült felzárkóznom. A döntő előtt úgy éreztem: 60 százalékos esélyem van a győzelemre. Azért ennyi, mert az elődöntő győzteseként kétpontos előnnyel indultam. Szerencsém volt, mert nekem fekvő kérdéseket kaptam. Az első kérdéskör végén 11 ponttal vezettem, és felcsillant a remény, hogy nyerhetek. Ettől nyugtalan és figyelmetlen lettem. Így az utolsó kérdés döntött el mindent – szerencsére a javamra.
– A mindennapokban előny vagy inkább hátrány a magas intelligencia?
– Szerintem mindenképpen előny, ami főként a munkámban segít. Úgy érzem, gyorsabban gondolkodom, mint az átlag, hamarabb átlátom az összefüggéseket, így könnyebben megoldom a felmerülő problémákat.
– Miféle ember civilben egy intelligenciabajnok?
– Ugyanolyan, mint a többi. Pozsonyban dolgozom az OTP bankban, rizikókezeléssel foglalkozom. A szabadidőmet szívesen töltöm a keresztgyermekeimmel. Ha tehetem, focizok, ha nem, akkor pedig csak nézem, bár mindenféle sportot szeretek. Újabban a póker érdekel. Az is a logikára épül, és az egész nem más, mint valószínűség-számítás. Már rengeteg könyvet elolvastam róla.
– A sikereden felbuzdulva tervezed-e, hogy más vetélkedőkben is megmérettesd magad?
– Ha egyszer rendeznének a győzteseknek egy szuperfinálét, azon szívesen részt vennék. A hagyományos kvízműsorokban azonban, amelyek főként a szerzett, lexikális tudásra építenek, hamar elvéreznék.
– Mihez kezdesz a főnyereménnyel?
– A fődíj egy 4000 euró értékű, külföldi nyelvtanfolyamra szóló utalvány. Nagyon örülök neki, mert van mit csiszolgatni az angolomon. Remélem viszont, hogy a nyeremény nincs terminushoz kötve, ugyanis az idén nászútra tartalékolom a szabadságomat: májusban – tíz év után – elveszem életem párját, Andit feleségül.
