A keleti jóga feje tetejére állította a nyugati világot – ma mindenki jógázik.
Miért lehet ennyire szeretni? – kérdeztünk három oktatót, akik hosszú utat jártak be, mire megtalálták a jógát.
Hunčík Gabriella (Ashtanga jóga)
– Még egyetemista koromban, a kanadai Ottawában – ahol ez idáig éltem – ismerkedtem meg a jógával. Mint a legtöbb embernek, aki ülőmunkát végez, nekem is makacs hátfájásom volt, és hiába próbáltam bármit, nem segített. Ekkor ajánlotta az egyik barátnőm az ashtanga jógát. Nem igazán hittem, hogy segíteni fog. De tévedtem! Azonban a jógára igazán nagy szükségem akkor lett, amikor elkezdtem szociális tanácsadóként dolgozni, még mindig Kanadában. A munkám rengeteg stresszel járt. Naponta hajléktalanok, alkoholisták, drogosok gondjait-bajait igyekeztem megoldani, és ez lelkileg igencsak leterhelt. A heti egy-két jógaórát már kevésnek éreztem. Elkezdtem napi szinten komolyabban foglalkozni vele. Része lett az életemnek, és ma már tudom: a lelki-testi egyensúlyom függ tőle.
Sokan, akik még nem foglalkoztak a jógával, azt hiszik, hogy ez vallás. Pedig nem az. Filozófia inkább, mely a világ legősibb személyiségfejlesztő rendszerére épül.
– A nagy változás akkor következett be az életemben, amikor négy évvel ezelőtt először mentem el Indiába egy tíznapos csendes visszavonulásra, ahol minden reggel meditáltunk, jógáztunk – és tíz napig nem beszéltünk. Ekkor találkoztam először az ősi jógával, mert mindaz, amit az európai kultúrában jóga néven oktatnak, már kicsit az európai ember igényeihez van igazítva. Mit is akarunk mi itt elérni? Hogy szebbek, fiatalabbak, karcsúbbak legyünk. Persze, ebben is segít a jóga – de nem ez az elsődleges célja és üzenete. Hanem az, hogy megtaláljuk az utat önmagunkhoz, és megteremtsük azt a belső harmóniát, ami nélkül az ember előbb-utóbb megbetegszik.
Hunčík Gabriella
– Hiszen a jóga hatása elsőként a test szintjén megvalósulva az életerő fenntartásában segít. Az ászanák, jógagyakorlatok növelik a csont- és izomrendszer mozgékonyságát, erejét, fejlesztik a test hajlékonyságát, és serkentik a vérkeringést. És közben segítenek a fogyásban is! Nekem is sikerült minden erőfeszítés nélkül leadni a pluszkilóimat. Igaz, áttértem a vegetáriánus táplálkozásra, mivel a jóga az összes élőlény egységének a tudatában elutasítja az állatok megölését és fogyasztását. Idén januárban sikerült ismét visszatérnem Indiába, és megszereztem a jógatanári jogosítványt. Egy életre szóló élmény volt három hónapig Ashramban élni (jóga közösség).
– Egész időn át egy kis szobában laktam, ahol egy ágyon kívül szinte semmi sem volt, és akkor rájöttem, hogy mindenről le lehet mondani, mert a boldogsághoz nem kellenek tárgyak, nem kell tévé, internet. Nem, mert ha az ember megtanulja intenzíven átélni az adott pillanatot – mindig csak a „most”-ra összpontosít –, megtanul örülni az életnek. Remélem, hogy hazatérve sikerül kamatoztatni a tapasztalataimat, és sikerül majd elindítanom egy csoportos jógaoktatást.
A jóga individuális testgyakorlás. Ezért alaposan meg kell gondolni, melyik válfaját választjuk.
Antal Ágota (Iyengar-jóga-oktató)
– Az Iyengar-jóga a fizikai realitást használja arra, hogy megismerjük az elmét és az igazi önvalónk legmélyebb rétegeit. Az anyagtól halad a szellem felé. Régi, rejtegetett gondok lapulnak nehéz, fájdalmas kövületekként az ízületeinkben. Ha van bátorságunk dolgozni velük, sok gyakorlással lassan azok is kilazulnak, és általa a belső, lelki blokkok is oldódnak. A testünk egy keretet biztosít a lelkünknek, a szellemünknek, kutya kötelességünk karbantartani, hogy minél tovább tudjon szolgálni minket. A lépésről, lépésre nehezedő gyakorlatok kitartó gyakorlásával nem csupán fizikai szinten erősítjük magunkat, hanem elérjük, hogy örökösen száguldó gondolataink ne kalandozzanak el, a mostra koncentráljunk. És amikor az ember megtanulja intenzíven átélni a jelent, megtalálja azt a stabil belső harmóniát, amiből az élet nehézségei már nem tudják kibillenteni.
Antal Ágota
– Amikor a tanítvány egy hosszú nap után beesik a jógaórára, az sem tudja, hol a keze, lába. Lehajtott fejjel, előreesett vállakkal elkezdi követni az instrukciókat: állj a sarkadra, emeld ki a mellkasod, nyújtsd a kezed, és a többi. Csak ezekre koncentrál, és talán megtörténik néha, hogy egy kis ideig nem fut a film a fejében (mi van a gyerekkel, munka, párkapcsolat és egyéb agyalások, amiket folyamatosan végzünk). Egy pillanatra jelen lesz a saját életében: megéli az itt és most állapotát!
Megtanul stabilan állni a saját két lábán, megtapasztalja a saját középpontját, szembekerül a félelmeivel, a fájdalmaival. Megismeri a saját határait, és ha netán bátorkodik túllépni azokat, akár találkozhat a lehetőségeivel is.
– Az óra végén mosolygó, csillogó szemekkel néz vissza rám – ebben rejlik a tanítás gyönyörűsége. Nemrégiben egy négyéves oktató-képzés elvégzése után nemzetközi Iyengar-jógaoktató lettem! Számomra ez felelősség is, hogy tovább mélyítsem a tudásomat. Amikor a gyakorlati vizsgára készültem (44 ászanát kellett bemutatni a mesterek előtt), bizony komoly belső harcokat vívtam. Jöttek a kétségek, vajon képes leszek-e rá, csapongtak a gondolataim. Egyik nap kimentem, felültem a lovamra és elkezdtem a hátán jógázni. Na, akkor született meg az élmény, amit a jógában kerestem. Ott ugyanis esély sincs arra, hogy kalandozzanak a gondolatok. Csak és kizárólag a pillanat van, az együtt létezés a lóval, a földanyával. A ló minden egyes mozdulatával harmóniában lenni, egy feltétlen szeretet, bizalom, odaadás, a „legyen, aminek lennie kell” állapota. Olyankor szinte tényleg együtt dobban a szívünk. (Lehet, hogy ilyen lehetett kentaurnak lenni? Imádom!)
– Ott és akkor annyira koncentráltan, olyan éberséggel voltam képes végrehajtani a gyakorlatokat, mint még soha. Mert nem használtam az intellektusomat, nem agyaltam, vajon jó lesz-e így, lehet-e? Persze hogy nem lehet! Ép ésszel biztos nem. Csak nyitott szívvel! Mert ott van az igazi hajtóerőnk, ami hegyeket képes mozgatni. Ott vannak az igaz válaszaink a kérdéseinkre. Csak legyen elég bátorságunk feltenni őket!
Fekete Lívia (Etka-jóga, Komárom)
– A nyolcvanas évek vége felé Vitray Tamásnak volt egy közkedvelt beszélgetős műsora, a „Csak ülök és mesélek”, melyben az egyik vendége az Etka anyóként ismert Kártyikné Benke Etka volt. Akkor már évek óta a rehabilitációs osztályon dolgoztam gyógytornászként. Teljesen lenyűgözött.
Azonnal felvettem Etkával a kapcsolatot, és később tőle tanultam meg az Etka-jóga alapjait. De én ezt nem is nevezném jógának! Inkább gyógytornának, hiszen a gyakorlatoknál fitt labdát, szalagot, különböző tornaeszközöket is használunk. A lényeg (az egyébként velünk született) hasi rekeszizomlégzés megtanulása.
– Ez azért kulcsfontosságú, mert a szervezet csak így jut nagy mennyiségű oxigénhez. (A mai kor emberére jellemző, hogy örökösen rohan – és a legalapvetőbb dologra, a saját légzésére nem figyel oda. A legtöbben tüdőkapacitásuk 70%-át használják csak. Fáradtak, enerváltak, mivel a test nem képes megszabadulni az ártalmas salakanyagoktól.) Ezután jöhet a megfelelő fejtartás elsajátítása (hogy ne alakuljon ki az érszűkület). Az Etka-jóga harmadik fontos pontja az állandóan létrehozható gerincmozgás elsajátítása, aminek a segítségével megerősíthetjük a gerinctartó izmokat. Mellesleg az Etka-jógát én tovább gazdagítottam egy olyan mozgássorral, mely motiválja az agyalapi mirigyet, s ezáltal segít a hormonháztartást egyensúlyba hozni.
– Egyébként annak ellenére, hogy Etka a torna kifejlesztéséhez a jógát vette alapul – mi a jóga filozófiáját nem oktatjuk. Az ősi indiai jógával ellentétben mi például nem utasítjuk el a húsfogyasztást. Nálunk a lényeg, hogy tanuljunk meg bánni a testünkkel, hogy az éltető oxigén mindenhová eljusson. Az Etka-jóga abban segít, hogy szép öregkorunk legyen majd. Élő példa a majd kilencvenéves Etka, aki úgy mozog, gondolkodik, mint egy fiatal ember. De nekem is van egy nyugdíjasokból álló csoportom, amellyel már tizenkilenc éve tornázom együtt, és még számomra is fantasztikus, hogy milyen boldogan élik meg az öregséget. És mindez a rendszeres mozgásnak köszönhető.
– Ma már tudom, hogy én is sok kudarcot, csalódást el tudtam volna kerülni az életemben, ha korábban ismerkedem meg a jógával. Etka arra is megtanított, hogy ha valami rossz is történik velem, annak oka van, és biztosan ez szükséges ahhoz, hogy az életemben tovább tudjak lépni.
