Tisztelt Szerkesztőség! Huszonnyolc évnyi házasság után végre válni szeretnék. A férjem, miután betöltötte az ötvenet, teljesen megváltozott.
Eleinte még örültem annak, hogy jobban odafigyel magára mind az öltözködés, mind a táplálkozás terén, és az is tetszett, hogy elkezdett motorozni. Aztán a szomszéd faluban megörökölte a szülei házát, és hozzáfogtunk a felújításhoz, közben pedig egyre furább ötletekkel állt elő.
Bárpultot akart, diszkófényeket, egyszer nagyon harsány, máskor túl sötét színeket. Ha ellenkeztem, mindennek elmondott. Szerinte azért nem tetszik nekem semmi, mert túl öreg vagyok – pedig nyolc évvel fiatalabb vagyok nála. Miután elkészült a ház, beköltöztünk, a falusi kis panelünket pedig a nagyobbik lányunkra bíztuk. Az együttélés azonban egyre nehezebb lett: a férjemet leszázalékolták, a munkahelyén pedig felmondott.
Az lett a szórakozása, hogy egész nap a nyomomban volt, még a munkahelyemre is naponta többször bejárt. Otthon meg megkritizálta minden mozdulatomat, és elvárta volna, hogy mindennap köszönetet mondjak azért, mert az ő házában lakhatok. Másfél évvel ezelőtt vett egy dobot, és éjjelente azt püfölte. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és visszaköltöztem a régi lakásunkba.
A helyzet azonban semmit se változott. Van egy közös számlánk. Pénz már nincs ugyan rajta, mégsem engedi megszüntetni, a bank pedig az ő belegyezése nélkül nem teszi meg. Fizetni persze nem akar érte.
El akarok válni tőle, de nem tudunk megegyezni. A házzal csináljon, amit akar, de azt szeretném, hogy a régi lakást a két gyermekünk nevére írassuk, ő azonban mindent csak magának akar. A legutóbb azzal jött, hogy majd a bíróság eldönti, hogy a lakáshoz tartozó kert és garázs melyik része lesz az övé, és melyik az enyém.
Sőt, azt is mondta, hogy eladja a szülői házat, és visszaköltözik ebbe a faluba, mert a bíróság majd a falut is felosztja közöttünk. Ezek után már teljesen biztos vagyok benne, hogy a férjem nem normális. Szabadulni szeretnék tőle, de egyre jobban félek. Szerencse, hogy a lányaim mellettem állnak és támogatnak.
Katalin
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
