Egy szívből jövő vallomást olvashatunk. Mikor Krisztinát megismertük, éterien karcsú volt. Egyszer aztán kibökte, hogy ő igazából nem egy sovány lány! Mindig gömbölyű volt, pár éve aztán lefogyott. Akkor vettük észre, hogy a közös ebédeken az étel felét a tányéron hagyja.
Hazakényszerültünk, otthonunkban ragadtunk, csak dolgoztunk, ettünk, aludtunk, és ugyanúgy nem tettünk magunkért semmit, ahogy eddig sem. Aztán egyszer csak, mint a villám, végigfutott rajtunk a megvilágosodás: Ez így nem mehet tovább! Soha nem lesz jobb alkalom az életmódváltásra!
Mi lett volna, ha kedvezőbb genetikával születek, s világéletemben megehettem volna bármit, büntetlenül? Ha soha, egyetlen osztálytársam sem piszkált volna a súlyom miatt? Vajon akkor is ennyire központi szerepet játszana életemben a súlykérdés? Nem tudom, egy dolog viszont biztos: életem legjobb döntése volt, amikor úgy határoztam, szembenézek a démonommal. Magam miatt kezdtem bele!
Így választottam sportruhát. Nekünk, nőknek nem mindegy, hogy mit viselünk. Legyen szó otthoni ruháról vagy éppen egy mezei futásról, mindig szeretünk jól...
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."