Sétára hívjuk olvasóinkat a komáromi erődbe. A fénypark ideiglenes, a falak nem.
Ez a látvány mindent visz, pedig korunkban nehéz az ingerküszöbünket átlépni. Mit látunk a képeken? A fények birodalmát régi falak kulisszái között. A komáromi erődben 83 400 LED-lámpa fényében egy tenger alatti, mesés világ kelt életre. (A fényeket a cseh Decoled cég álmodta ide, második éve bérelte ki a tél csendjében a várparkot.) Egyszerre borzongunk és álmodunk, mert itt semmi sem mindennapi. Főleg nem a helyszín. A helyszín, ahol az idő megállt – annyira megállt, hogy a nagy csendben már elmagyarázni sem tudja, mi veszett oda, mire is szolgálhatnának ma ezek a masszív falak és alagutak. (Fotó: Dömötör Ede)
A legek között Európában
Vajon hányan tudják az országban, hogy a komáromi vár Közép-Európa legnagyobb erődje? Olyan nagy, hogy Szlovákia el is feledkezett róla, ahogy városáról, Komáromról is. (Pedig valamikor a Magyar Királyság ötödik leggazdagabb városának számított.)
1963-ban a komáromi erődöt nemzeti kulturális műemléknek nyilvánították – de ennyi volt csak a ráfordított figyelem. Igazi terv a hasznosítására nem született, s az ország, Szlovákia, ma sem kezeli valódi kultúrkincsként. Mintha nem is az övé lenne... A korábbi kulturális miniszter, amikor itt járt, azt mondta: „Ja igen, én ismerem, mert itt szoktam dublőrködni a történelmi filmekben.”
Szóval, az egykori illetékes innen ismeri a komáromi várat. Szlovákia nagy része viszont még innen sem, az ország vezetőit valahogy sosem érdekelte, hogy a komáromi erődöt a legek között tartják számon a világon. Más helyeken koncepciók születnek az ilyen helyek hasznosítására, a tervekből aztán uniós pályázatokat írnak, mert az ilyen, egykor élettel teli helyek ma is izgalmas kulisszaként hasznosulhatnak.
Példaként megemlíthetjük Franciaországban a Puy du Fou-t, ami egy történelmi élménypark, reneszánsz show-kal és színházi előadásokkal.
Szórakozva ismerhetjük meg itt a történelmet, és maga a helyszín is a színház részét képezi. Látogatottsága mindjárt Disneyland után következik. Régi csatákat játszanak le a falak között, a show-k a francia történelem évszázadait elevenítik fel – de van itt régi piac, cukorkabolt, tanulhatunk mesterségeket is, bekukkanthatunk egy középkori zöldségeskertbe...
Vajha születne valami ilyesmi a mi térfelünkön is, Kelet-Közép-Európában, s egyszer Komáromot is úgy kezelnék az ország urai, mint ami különleges valami, s nem púp a hátukon!
Nec arte, nec marte: Sem csellel, sem erővel!
A komáromi erőd a Duna két partján terül el. NEC ARTE, NEC MARTE, ez az erőd mottója: Sem csellel, sem erővel! Magyarországon a Monostori, az Igmándi, a Csillagerőd, Szlovákiában az Újvár, az Öregvár, a Nádor-vonal és a Központi Erőd tartozik ide. A vár annak idején hatalmas, 200 ezer fős hadsereg befogadására is képes volt.
A 16. században bástyás erődként tett szert jelentőségre, később a napóleoni háborúk után az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legfontosabb erődje lett. A szovjetek idején lőszerraktár volt. Mit nézzünk meg?
A hatos számú bástyában hadtörténeti kiállítás van, az Igmándi Erődben római kőtár kapott helyet, a leglátványosabb pedig a Csillagerődben levő gipszmásolat-gyűjtemény, ahol is a világ leghíresebb műkincseinek másolatait csodálhatjuk meg (iskolásoknak is ajánljuk). A legérdekesebbek viszont a sikítós éjszakai túrák, ahová zseblámpát kell magunkkal vinni. (www.pevnost.komarno.eu)
A magyar oldalon a Csillagerőd a leghíresebb régi szobrok és kulturális emlékek gipszmásolatainak ad otthont. Csodálatos múzeum!
A nyugati bástya falán lévő Kőszűz talapzatán olvasható a vár jelmondata: Nec arte, nec marte, azaz Sem csellel, sem erővel. A Kőszűz állítólag eredetileg fityiszt mutatott az ellenségnek.
