– Az emberi fajban megmaradtak bizonyos elemek a korábbi fejlődési szakaszokból, s ezeket a homo sapiens néha szeretné átmenteni, vagy át is viszi az életébe – mondja dr. Hunčík Péter pszichiáter.
– Gondolok például arra, hogy sok házas embernek vágya, hogy legyen otthon egy megbízható, mosolygós felesége, aki elsősorban anya és háziasszony, mellette pedig legyen egy kedvese, akihez az „izgalmakért” jár. És ő úgy gondolja, hogy ez: normális dolog. Sok férfi „működik” így hosszú-hosszú éveken keresztül.
Péter Hunčík (© Foto – TASR)
– Miért tolerálják a nők a „hárman párban” felállást?
– Egyrészt ezeknek a jelenségeknek társadalmi vetületük is van. Az emberi társadalom az évezredek során elsősorban férfidominanciára épült. A férfinak többet szabad, mint a nőnek – hangzott a kimondatlan szabály. Másrészt a nőknek valószínűleg vannak olyan ösztönkésztetéseik, amelyek toleránsabbá tették őket a hűtlenséggel szemben. Közismert tény, hogy a férfi sokkal nehezebben bocsátja meg a házastársi hűtlenséget, mint a nő. A feleség dühöng, ha megtudja, hogy megcsalta a férje – végül úgy dönt: mégse válik. A férfinak néha a gyanú is elég, vagy a tudat, hogy férfiúi hiúsága és méltósága csorbát szenvedett, és már nem tud megbocsátani.
– E szempontból fontosak a nemek közti biológiai különbségek. A nő az ígéretesebb párkapcsolatot eleve úgy tervezi, hogy ott utódok lesznek. Ugye, az utódot a nő szüli a világra. Már maga a kilenc hónapos terhesség is nagy fizikai és pszichikai igénybevételt jelent. Majd következik a szülés, ami sose gyerekjáték, majd 10-15 éven keresztül a csemete pátyolgatása. A nőt mindeközben az motiválja, hogy a gyereket fel kell nevelni, mégpedig családban! Általában a karrierje is rámegy, le kell mondania a szakmai előrelépésről. A nő van annyira tájékozott, hogy tudja, mit jelent egyedül gyereket nevelni. Itt nem csupán az anyagi terhekre gondolok – a csonka családban felnövő gyerek sok esetben lelkileg sérül. És a nők ezt tudatosítják, a férfiak kevésbé. A nő jobban együtt rezdül a gyerekkel, mint a férfi. A nőnél abban a pillanatban, hogy anyává válik, megváltozik a sorrend. Ha önző volt is előtte, a szülés után sokszor megváltozik.
A harmadik megjelenése kis vagy nagy kudarcélmény az életben, amin szinte mindannyian átesünk. De valahogy el lehet viselni.
– A háromszögtörténetek hallatán sokan rosszallóan csóválják a fejüket: miért kezdett kapcsolatot a nő azzal a férfival, ha tudta, hogy nős.
– A fiatal nők számára egyszerűen vonzó a társadalmi ranglétra csúcsán álló férfival kikezdeni, és az ilyen hímet meghódítani szexuális kapcsolatban. A férfiak sokáig azt hitték, hogy ők a fő vadászok. Pedig a nők ugyanúgy vadászsikerként könyvelik el, ha sikerül elcsábítani egy sikeres hímet. Az effajta kapcsolatok másik mozgatórugója az alapvető emberi kíváncsiság. A nő kíváncsi arra, milyen együtt lenni „azzal” a férfival. Aztán nemegyszer ott van a nő, aki magányos vagy elvált, egyedül neveli a gyerekét, és egész egyszerűen partnert keres. Ebben semmi kivetnivaló nincs – mindaddig, amíg nem nézünk bele a statisztikai adatokba. Ma már minden második házasság válással végződik! Azért házasodunk, hogy elváljunk?!
ÉN ÉS Ő... ÉS AZ EXFELESÉG
Bizony, létezik ilyen háromszög is, nem csupán ama titkos, a megcsalt feleséggel és a letagadott szeretővel... Egyik barátnőm nemrégiben igencsak panaszkodott. Karcsi, a barátja azzal állt elő, hogy elutazik két hétre – az exnejével és a gyerekekkel. Végül az is kiderült, hogy Karcsi a karácsonyt is velük akarja tölteni, bár már öt éve külön élnek. Na, ennek a kapcsolatnak lőttek – gondoltam. Pár évvel ezelőtt én is hasonló cipőben jártam, és a történetem nem végződött happy enddel.
Már túl voltam a harmincon, mikor megismerkedtünk. Gáborban megvolt minden, amit egy férfinál fontosnak tartottam. Kedves volt, udvarias, gyors észjárású, szorgalmas és jó humorú. És főleg szabad! Bár volt egy szépséghibája: volt egy tízéves lánya az előző házasságából. Egy idő után azonban ezt nem mínuszként értékeltem. Azt láttam ugyanis, hogy Gábor komolyan veszi az apaságot, és példásan gondoskodik a gyerekéről. És ez tetszett nekem. Az én apám nem sokat törődött velem a válás után, és minden elvált barátnőm férje is apámhoz hasonlóan viselkedett. Eleinte úgy tettek, mintha nem tudnák elképzelni az életüket a gyerekük nélkül, aztán pedig nagyjából negyedévente egyszer néztek feléjük. Valami viszont zavart.
Hamarosan ugyanis rájöttem, hogy Gábor nem csupán a lányához ragaszkodik, hanem az exnejéhez is. Családi házban laktunk, a felesége pedig a szomszéd utcában – a lakás részleteit Gábor törlesztette. Naponta ő vitte a lányát iskolába és gimnasztikára. Ezenkívül bevásárolt a volt feleségének. Ők nem lennének meg nélküle, hisz a lánya még gyerek, az exe pedig egyszerűen egyedül nem tud elintézni semmit, magyarázta. Ez még nem is nagyon zavart, értettem, hogy biztos akar lenni abban, hogy a gyereke mindent megkap. Arra viszont már nem találtam elfogadható magyarázatot, hogy miért ünnepelte meg az exfeleség szülinapját. Közös kirándulást is tervezett vele, a legnagyobb álma pedig az volt, hogy egyszer majd négyesben megyünk nyaralni: ő, a lánya, az exe és én. Egyszer meghívtam őt egy fantasztikus koncertre. Ahelyett, hogy a végén köszönetet mondott volna a felejthetetlen élményért, kijelentette: Kár, hogy a lányáék nem lehettek ott!
Tovább tűrtem, és harcoltam Gáborért. Elég nehéz volt. Egy nap gyönyörű csokorral lepett meg. Határtalan örömöt éreztem. Akkor még nem sejtettem, hogy még egy ugyanolyan csokor van az autóban. Véletlenül fedeztem fel, amikor kimentem valamiért a garázsba.
Olvass tovább: Én és ő... és az exfeleség
