A házasságban élő párok biztonságra vágynak – de szenvedélyes szexre is. Mindkettő alapvető emberi szükséglet. Csak az a baj, hogy ez a kettő nemigen fér össze – egyiknek semmi köze a másikhoz. Előbb-utóbb minden asszony rájön, hogy a nyugodt, kényelmes házasság nem lehet egyben szenvedélyes és izgalmas is. Minél jobban szeretjük a másikat, annál kevésbé vágyunk rá. Más szóval: a szerelemnek néha kevés köze van a vágyhoz és az erotikához. Nem hiszik?

Szüleinknek könnyebb dolguk volt
Még ötven évvel ezelőtt is másról szólt a házasság, nem szenvedélyes szerelemről. A házasság gazdasági szükségszerűség volt, szerződés két ember között. Szerelemről szó sem volt – idővel vagy megjött, vagy nem. Az, hogy a házasság mennyire működőképes – nem a szerelemtől függött. A férfi is, a nő is máshol kereste az érzelmeket. Pontosabban: más helyen. A férfit férfi társaival összekötötte a munkája és a szórakozás, az asszonyokat más asszonyokkal a gyereknevelés, a főzés és a háztartás.
Ma a párválasztás a felek szabad akaratából történik, a gyűrűcserére szerelemből kerül sor. A szerelem többnyire megvan – legalábbis az esküvő napján. A gazdasági előnyök helyett a bizalom, az intimitás került előtérbe. Ez jó, és évekig megfelelhet...

A jó szex csak vágyálom?
Ila huszonöt éves korában ment férjhez. Mára visszafizette férjével szinte az összes közösen felvett banki hitelt, tervezik az első gyereket, és tesznek is érte. Rendszeresen, hetente kétszer. Amikor a szenvedélyre terelődik a szó, Ila röviden válaszol: „A szenvedély veszélyes dolog, csak kalamajkát okoz az ember életében. Ezért is választottam a férjemet, aki egy nyugodt ember. Én szeretem az egyformaságot, a férjem szintén.” Ila szemléletének van egy óriási előnye: sose hitt az első pillantásra születő szerelemben, és soha semmit nem hagyott a véletlenre. Olyan férjet választott, aki nem okoz meglepetést. Se jó, se rossz értelemben.
Csakhogy ez az élet sok nőnek nem felelne meg… A legtöbb asszony olyan férjre vágyik, aki nappal megbízható, éjjel pedig szenvedélyes. Ez azonban nem megy – legalábbis nem megy könnyen. Dolgozni kell rajta, érte.
Hogy kialakuljon egy viselkedésminta, ahhoz két ember szükséges.
A kialakult minták (jelen esetben az unalmas szex) megváltoztatásához azonban egy ember is elég. S lehet az a feleség is.

1. számú kísérlet
Ne érints meg!

Nóra öt éve szeretett bele a férjébe. Ugyanennyi ideje élnek egy fedél alatt. Melengető, szeretetteli a kapcsolatuk, de nincs benne szex. Kellemes, megbízható a férje, olyan, mint egy flaneling. Csakhogy Nóra érzéki szerelemre, erotikára és meglepetésekre vágyik. Hiszen valamikor csordultig telt vele! A lelke mélyén valószínűleg a férje is erre vágyik, ezért Nóra kétségbeesett kísérletre szánta el magát: egy ideig nem érintette meg a férjét. (Amúgy még a Hypernova polcai között is kézen fogva jártak.) Amikor a férje elment Nóra mellett (aki éppen főzött vagy vasalt), mindig megsimogatta, és ha vendégek voltak náluk esténként, akkor is átkarolta a vállát…
Nos, Nóra most változtatott ezen, mert rájött, hogy ez a sok fizikai kontaktus elnyomja benne a vágyat. A feltétlen szeretet nem feltétlenül szül vágyat. Pár hónap és pár megtartóztatott éjszaka után úgy szerették egymást, mint az első vad éjszakán…

2. számú kísérlet
Ne beszélgess! 

A mai párok már nem szántanak, nem vetnek közösen, hanem beszélgetnek, feltéve, ha nem a laptop, a tablet, a mobil képernyőjét bámulják. A verbális kommunikáció került előtérbe, és naivul azt képzeljük: szavakkal mindent el lehet mondani. Pedig! A sok beszéd a nőket előnyös helyzetbe hozza, a férfiakat viszont lebénítja!!! 
Nóra ma már inkább egy csókkal mond el mindent, régen azonban gyakran nyaggatta a férjét: „Mondd, szeretsz?” A férje azonban inkább beletúrt a hajába, vagy megcsókolta a fülcimpáját. „Miért nem mondasz semmit?!” – háborgott Nóra, és megsértődött. Pedig a férje szólt hozzá, csak nem szavakkal.
A testbeszéd megelőzte a szóbeli kommunikációt, és a legtöbb ember számára ma is a legtermészetesebb kifejezőeszköz. Csak nem figyelünk oda rá. A szenvedélyes szerelem gyilkosa a szó. Nóra ma már sokkal okosabb. „Jössz velem fürödni? És megmasszírozod a hátam?” A férje boldog, és Nóra sem panaszkodik.

hhazasag-02.jpg

3. számú kísérlet
Légy titokzatos!

Nóra nem ostoba, ezért tudta, hogy mindkettőjükben kialudt a vágy. A férjében többek között azért, mert Nóra évekig otthon volt a gyerekekkel. Nem volt már titokzatos, izgató. A férjből meg családfenntartó lett. Nagyon nehéz vágyakozni olyan valaki után, akiről folyton gondoskodnunk kell (s ez vice versa érvényes). Mert Nóra mást se csinált, mint gondoskodott – a férjéről, a gyerekekről, a kutyájukról. A gyerekgondozási szabadság után Nóra elhatározta, hogy leszámol a hálószobai unalommal. Rájött arra is, hogy a szexet és a vágyat más törvényszerűségek működtetik, mint a nyugalmat. Vagy akár az elégedettséget. A szex nem a szerelem gyümölcse, hanem párhuzamosan élnek. Ha összekeverjük a kettőt, a szex nem tud feléledni, mert nincs elég tere. Mindent elönt , ural a szerelem és a – nyugalom. A szex titkokat kíván, kis idegenséget, ködöt.
Nóra külön programokat kezdett szervezni magának, és megengedte, hogy a férje ugyanezt tegye. Nóra hetente háromszor a konyhában sürgölődik esténként, hetente háromszor pedig házon kívül van: úszni megy a kislányával, salsaórákra jár, vagy meglátogatja a barátnőjét. Ez utóbbiról a férje nem tud, a harmadik este mindig titok előtte. A szerelem eltünteti a távolságot az „én” és a „te” között – a vágy azonban a titokzatosságból táplálkozik... Nóra nem hűtlen, de nem mond el mindent a férjének. És ebből mindketten profitálnak. 

4. számú kísérlet
Fütyülj a szólamokra! 
Hiszünk az egyenlőségben, a szerződésekben és a toleranciában. Ezek a fogalmak azonban a politikára, nem pedig a hálószobára érvényesek. Nóra akkor boldog, és akkor érzi vonzónak magát, ha a férje megragadja, és az ágyra dobja. Nem érzi megalázónak, ha kicsit durvábban ragadja meg. Hol itt a kölcsönös tisztelet? 
Nóra rájött, hogy a tiszteletet nappal várja el (a kollégáitól, az eladótól, az orvosától). Éjszaka azonban nem érdeklik a nőpárti jelszavak. Egy kis időre el akar feledkezni „tiszteletre méltó” énjéről, és igenis manipulált, legyőzött és főként: kívánatos! akar lenni. És annak ellenére, hogy megengedi a férjének, hogy bármit megtegyen vele – szabadnak érzi magát. Ugyanis az a szabad ember, aki maga választja meg a szerepeit. Nóra ezt teszi, és a férje még jobban szereti őt ezért.

web-bannerek-instagram.jpg

5. számú kísérlet
Fontos a szex!

Nevetségesen hangzik, de Nóra számára évekbe telt, míg meg tudta fogalmazni ezt a mondatot. És főleg át tudta élni. Mint a legtöbb lányt, őt is kötelességteljesítésre, felelősségtudatra nevelték. Amikor a gyerekei elaludtak, és végre leülhetett, fáradt tekintete a hatalmas halom vasalatlan ruhát és a szanaszét szórt játékokat pásztázta. Kisebb gondja is nagyobb volt a szexnél!
Ha egy nőnek nincs ideje arra, hogy szombat reggel nyugodtan megigyon egy kávét, és elolvassa az újságot, ha soha nincs egy szabad estéje, ha nem feledkezhet bele egy könyvbe, akkor az ágyban se talál örömet. A kisgyermekes anyának és feleségnek is természetadta joga van a pihenésre, a lustálkodásra, majd ebből kifolyólag a szexre és erotikára is!

6. számú kísérlet
A szex nem buta!

A szexben mindent meg szabad szerezni, amire vágyunk. Sajnos, Nóra ezt hosszú ideig nem tudta. Bűntudatot érzett, ha eszébe jutott, hogy jó lenne kipróbálni egy-egy erotikus segédeszközt, vörös fűzőt, vagy ne adj isten! kedve támadt kezdeményezni. Bujának, illetlennek érezte mindezt, félt. Mi lesz, ha a férje elítéli a vágyaiért, és rossz véleménnyel lesz róla? Végül mégis rászánta magát.
A férje boldog volt! S ma már azt is megengedi magának, hogy egy percre (közvetlenül az orgazmus előtt) nem figyel senki másra, csak magára. És reméli, hogy a férje nem fog rá haragudni ezért. Nem fogja a szemére hányni, hogy önző. Eddig még nem szólt. És Nóra egyre szívesebben fekszik le a férjével. És az is vele.

 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg