Talán szokatlan, hogy egy női magazin lapjain olyan betegségről írunk, amely – egyszerű anatómiai okoknál fogva – csak a férfiakat sújthatja. Tesszük ezt mégis tudatosan, annak a ténynek tudatában, hogy éppen a női partner (feleség, élettárs) tehet nagyon sokat e súly kór korai felismeréséért.
Köztudott, hogy a „teremtés koronája”, különösen ha fiatal, meg van győződve egészsége kikezdhetetlenségéről. Ezért hajlamos arra, hogy bizonyos, betegségre utaló jeleket „ne vegyen észre” s ha észre is veszi, hetekig-hónapokig halogatja az orvos meglátogatását. Sajnos, az elmondottak a címben szereplő betegségre különösen érvényesek: a hererák ugyanis a fiatal, életerős férfiak betegsége és csak a korai stádiumban felismerve, van esély a gyógyulásra.
Sajnos, a hererák kezdeti jelei nem riasztóak: általában nincs fájdalom, nincs láz – tehát hiányoznak azok a tünetek, melyek az emberek többségét az orvoshoz juttatják. A leggyakoribb tünet a fájdalmatlan csomó, a megnagyobbodott here kitapintása zuhanyozás, fürdés stb, közben.
A férfiak többsége azonban e fontos jelnek nem tanúsít figyelmet: elbagatellizálja, gyakran még partnere előtt is eltitkolja. Pedig csak a még áttéteket nem adó, tehát csak a herére lokalizált daganat gyógyítása kecsegtet sikerrel.
S itt léphet a képbe a feleség, az élettárs: ha a partner ilyen jellegű panaszt említ, az ő feladata rávenni a férfit, hogy azonnal forduljon orvoshoz. Az első lépés ilyenkor általában a here ultrahang-vizsgálata az urológus szakorvos rendelőjében.
Ez a vizsgálat fájdalmatlan és bármikor megismételhető. Ha az ultrahang a here megnagyobbodását mutatja ki, további segítséget nyújthatnak az ún. tumormarkerek. Ezek olyan fehérjék, melyeket a daganatos sejtek fokozottan termelnek és így a vérben megemelkedik a szintjük. Ha e vizsgálatok nem vezetnek pontos diagnózishoz, a daganatos heréből mintát vesznek (biopszia) a daganat szövettani típusának megállapításához.
Sokan azért halogatják az orvos felkeresését, mert sejtik, hogy a megbetegedett herét el kell távolítani. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell leszögeznünk: egyrészt a hereeltávolítás ez esetben életmentő beavatkozás, a gyógyulás legfőbb feltétele, másrészt a helyén maradt egészséges here teljes mértékben biztosítja a „férfiasság” folytonosságát: magyarán az egyheréjű férfi nemcsak teljes értékű szexuális életre, de utódnemzésre is képes marad.
Sajnos, mint a legtöbb rosszindulatú daganat esetében, így a hererák esetében sem tudjuk mi okozza a kóros sejtburjánzást. Ezért a megelőzésre nincs mód, csupán a korai felismerésre. Ennek módja – a nők körében már ismert, az emlőrák felismerést szolgáló rendszeres – önvizsgálat.
Az okos nő rá tudja venni partnerét, hogy legalább havonta egyszer – pl. zuhanyozáskor – tapintsa át herezacskójának tartalmát, hasonlítsa össze a két here nagyságát. (Megtehető ez az szerelmi előjáték során is!) Amennyiben a két here közt különbség tapintható, a férfi rövid időn belül keresse fel az urológust – a halogatás, a struccpolitika életébe kerülhet.
