Hogyan születik a hűtlenség?
Miként lehet, hogy az ember, akit úgy ismerünk, mint a tenyerünket, egyszeriben idegen lesz? A megcsalt nő mindig ezt kérdi: Miért döfte a hátamba a kést?
Mindegy, mi lesz a kiváltó ok, mindegy, hogy a házaspár melyik tagja figyel fel a szomszéd irodában dolgozó kollégára, melyikük talál megértő levelezőtársat a Facebookon...
„Hogy miért csalunk? Mára megváltozott a férfiak és a nők közti viszony, megváltoztak az elvárások, változott a házasság és a hűtlenség fogalma is. Régen a monogámia, ugye, azt jelentette, hogy egy nővel vagy férfival éljük le az életünket. Egyetlen kapcsolatunk van egy életen át – ma pedig azt jelenti, hogy egy időben egy kapcsolatunk van. Ez ám azért más. Monogám vagyok minden kapcsolatomban – mondják a mai pasik. Ez ellentmondásnak hangzik, de csak a mai viszonyokat tükrözi. Régen az emberek azért házasodtak, hogy legyen otthon valaki, akivel szexelhetnek. A mai házasság azt jelenti, hogy házon kívül nem szexelnek. Igen, ez az igazság. Ahogy megváltozott a szexhez való viszonyunk, úgy megváltozott a hűséghez való viszonyunk is.”
„Pardon-pardon, bocsánat, hogy élek, hogy égek olthatatlanul”
„Régen különbséget tettek a férfi- és a női hűtlenség között. Azt tartották, hogy a férfi a természete miatt hűtlenkedik. A nők azért, mert magányosak, és emberi közelségre vágynak. A férfihűtlenséget nem büntették olyan szigorúan, mint a nő hűtlenségét.
Olvass tovább: Hogyan születik a hűtlenség?
Tudnod kéne, mi kell nekem!
„Nem szeretsz, mert ha szeretnél, akkor tudnád, hogy mi kell nekem.” Mert a párunknak igenis tudnia kellene, hogy mi mit gondolunk. De mi van, ha ő is ugyanezt gondolja?
Éveken keresztül rakódik le emlékezetünkben az otthoni minta, ahogyan szüleink viselkedtek egymással szemben. A szüleinktől tudjuk, hogyan kell nevelni a gyereket, hogyan kell kezelni a családi kasszát. Tőlük tanuljuk meg, hogyan fejezzük ki szeretetünket, vagy hogy hogyan folyjon le egy családi perpatvar (Olyanok leszünk, mint egy olasz család, vagy majd inkább szótlanul kerülgetjük egymást?).
Vannak, akik elvetik a szülői mintát, és teljesen másképp akarnak élni. Ennek sem szokott jó vége lenni. (Mert nem úgy élnek, ahogy szeretnének, mert mindig csak arra vigyáznak, NEHOGY úgy éljenek, mint a szüleik.)
Akkor most mi legyen? Egy napon azt vesszük észre, hogy betelik a pohár, és kapcsolatunk szép lassan tönkremegy. A „kaptam” rubrika szinte üres. És eljön a nap, amikor úgy érezzük, hogy egy kedves facebookos haver (vagy a szexi kollegina) jobban meg tudná tölteni ikszekkel, mint a párunk. No, de azért adunk még egy esélyt neki. Aztán: vége.
Pedig ha jobban odafigyeltünk volna egymásra, talán kialakult volna a saját mintánk.
Az elején még annyit beszélgettünk. Ám a sok stressz és a gyereknevelés hercehurcái közepette lassan leszoktunk róla. És elfelejtettük, hogy „csak kettőnkön múlik”. S ma már nincs erőnk összebújni az ágyban, és sírva-nevetve végighancúrozni az éjszakát. (Pedig közben sok probléma napvilágra kerülne és megoldódna.) Ma már csak üvöltünk, hogy a másiknak igenis tudni kellene, hogy mi mit gondolunk. És a párunk is ugyanezt üvölti. De egyikük sem mondja ki már évek óta, hogy mi az, ami igazán fontos.
Olvass tovább: Tudnod kéne, mi kell nekem!
Boldog párok
A mesében a királyfi legyőzi a sárkányt, és jutalmul megkapja a királylány kezét. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nekik miért sikerül, nekünk meg nem.
Miben leljük fel azt a gyönyört, amely vezet valahová, ami tetszik nekünk, ami boldoggá tesz? Most kell visszanyúlnunk Maslow hierarchiájához, a piramis legfelső szintjéhez, az önmegvalósításhoz. Maslow ezen a bennünk levő lehetőségek kiteljesedését érti. A gyakorlatban ez annyit tesz, mint együtt – de akár külön-külön is – utazni, új dolgokat tanulni, vagy olyan valamivel foglalkozni, aminek értelme van.
A hosszú távú kapcsolat mindig az „én”-ről szól, mert az „én”-nek nem szabad szenvednie benne!
A boldogság legmagasabb szintje a transzcendencia szükséglete. Mások hozzásegítése ahhoz, hogy kiaknázzák a bennük és környezetükben rejlő lehetőségeket, továbbá az empátia és az együttérzés. A hosszú távú szerelem ezeket a transzcendens szükségleteket tudja legjobban kielégíteni – főleg akkor, ha gyerekek is születnek belőle. Csakhogy az ide vezető út hosszú.
Ez rejtőzik abban a mondatban, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. De hogy így legyen, ahhoz az „én”-nek meg kell érnie. Tehát minden tőlünk függ. Párosan haladva az út sokkal könnyebb.
Olvass tovább: Boldog párok
