Sokarcú szörny a hűtlenség, és nem csak az ágyban vagy a szívben leselkedik ránk.

Sok nő egy fillér nélkül marad a válás után. Olyankor aztán eszébe jut: jobban járt volna, ha félrerak valamit egy saját számlára. Vajon ez a bölcs döntés? Vagy egy nő legyen becsületes, de vesztes? Írja meg a véleményét!

hutlen-bankszamlak-kezdo.jpg
(© Tanaka Tatsuya)

Nincs rá egyértelmű válasz, mert mindenki máshol húzza meg a határt. A nagy többség inkább csak azt tartja hűtlenségnek, ha a társa megcsalja. A férj külön számlát nyit a feleség tudta nélkül – vagy vice versa. Ma ez pénzügyi hűtlenségnek számít. Kollégám, Pali rendre elverte és elgépezte a pénzét, de párja, Zsuzsa mégsem mondta, hogy Pali hűtlen lett hozzá. Inkább sorscsapásnak fogta fel élettársa vargabetűit. A „pénzügyi hűtlenség” fogalma csak nemrég került be a köztudatba. Amerikában léptek először: nyilvánosságra hozták a Financial Shades of Grey kutatásának eredményeit. Ebből kiderült, hogy az amerikaiak 42 százaléka már megélte, hogy a párja titkolózott, vagy eldugta előle a pénzt. Nálunk sem jobb a helyzet. A pénzügyi hazugságok ma már válóokként szerepelnek. Pontosabban: nemcsak a testi hűtlenség miatt válunk, hanem azért is, mert párunk nem bánik tisztességesen a pénzzel. A mi pénzünkkel, az ő keresetével vagy épp a mi örökségünkkel...

Tiszta vizet a pohárba!

Lehet akár nyolc saját bankszámlánk is, és ez nem kell hogy azt jelentse, hogy hűtlenkedünk. A lényeg, hogy a párunknak szóljunk a számláinkról, vagyis fontos, hogy mindegyik számlánkról tudjon. Hűtlenségnek az számít, amikor eltitkoljuk, hogy mennyit raktunk félre, vagy hogy igazából mennyit keresünk, és mi a tervünk az extra bevételünkkel. A házasság ugyanis a közös teherviselésről szól. Lia barátnőm a dugipénzéből cipőket és trendi cuccokat vásárol. Fösvény férje néha rászól („Még nem láttam ezt az új pink csizmát!”).

 Lia tagad, mint a jégeső: „Ah, nem új darab, csak már elfelejtetted.” Tizenkilenc éves lánya követi anyja példáját: már ő is stikában vásárol, s bizonyára később sem köt majd mindent a pasija orrára.

Panna sikeres ingatlanos, és igazi ösztönlény, aki azt tartja: ami az enyém, az nem másé, s gondolni kell a szűkösebb időkre is. Férjét, Zolit nemigen avatja be a pénzügyeibe. Újabb és újabb tranzakcióival nagy gondot okoz közös banktisztviselő ismerősüknek, akinél új és titkos számláit rendre megnyitja. A hölgy éjjeleket nem alszik, mert nem tudja, mit tegyen: most szóljon róluk Zolinak, vagy ne? Hiszen ha ez így folytatódik, akkor Panka tisztes kis magánvagyonkát halmoz fel nála. Hogy tisztán lássunk: férjének rendre arról panaszkodik, hogy nem megy az ingatlanüzlet, és saját bevételei mellé újabb és újabb költőpénzt sír ki tőle. Később ezek is a saját számláit hizlalják.

Milyenek vagyunk: titkolódzóak vagy nyíltak?

Tegyünk fel magunknak pár kérdést. Eltitkoltuk-e férjünk előtt, ha új ruhát vásároltunk? Teszünk-e félre titokban kisebb vagy nagyobb összeget? Van olyan hitelkártyánk, amiről a férjünk nem tud? Vettünk-e ki pénzt a közös számláról a tudta nélkül? Vajon tudja-e, hogy momentán kinek tartozunk? Mennyibe került az új Michael Kors cipőnk? Megmondjuk mindig pontosan, hogy mennyi a bevételünk?

Bolhából elefántot csinálunk?

Lehet. Ám a hűtlenség mindig kicsiségekkel kezdődik. Aztán belegabalyodunk a titkolózásba, a ferdítésekbe, a füllentésekbe... Arra is figyelni kell, ha hozzánk hasonló „madárral” élünk, vagyis a társunk is eltitkolja a bevételét. Nem szól például arról, hogy adóssága van, és nem mondja meg, hogy mennyi pénzt kölcsönzött a barátjának. Vagy „elfelejti” közölni, hogy emelték a fizetését. Az se éppen ildomos, ha a saját szakállára seftel, például öreg kocsikat vásárol, hogy haszonnal továbbadja azokat... És az is pénzügyi hűtlenségnek számíthat, ha a feleségnek csak bicikli jut, de magának Audi dukál. A pénzügyi hűtlenség ugyanolyan veszélyes, mint amikor érzelmileg máshol kötődünk le. Ez is hazugság, az is hazugság.

elofizetes_uj_no_0.png

Ne hallgassunk, beszéljünk

Nem minden elhallgatás számít hűtlenségnek. Nincs vész, ha a párunk szülinapi ajándékra spórol. Vagy ha a tudtunk nélkül pár huszoneurót a hobbijára költ (mert úgy gondolja, hogy bennünket ez a legújabb spéci horog úgysem fog érdekelni). Ám mi van, ha eladja a gyerekkori játékautó-gyűjteményét, és arról is elfelejt szólni. Ez semmiképp nem számít hűtlenségnek: a bevétel a férj magánvagyona. Miheztartás végett: jó, ha előre megegyezünk, hogy a privát költekezésünkben meddig mehetünk el, és azon túl már nem. Például: ha a költségek túllépik a száz eurót, akkor már ildomos szólni róla. Gyanúra adhat okot, ha párunk dugdossa a csekkeket, és nem mutat hajlandóságot, hogy beszéljen a kölcsöneiről. Vagy ha a szülei folyton veszekedtek, mert az apja rettenetesen fösvény volt, és az anyja soha nem jött ki a pénzből, amit az apja adott neki. A szülői mintát gyakran utánozzuk. Ezért is fontos, hogy beszéljünk a pénzről.

Vegyünk egy tipikus fiatal házaspárt. A költségek háromnegyedét a férj fizeti, a maradék negyedet az asszony a gyermekgondozási segélyből. Ez rendben is van, míg a nő fel nem fedez egy csoda trendi táskát az interneten. Megrendeli, és kifizeti a kosztpénzből. Beüt a krach! A táskát hordani szeretné, de nem szeretné bevallani, hogy mennyit adott érte. Inkább azt mondja, hogy a táska hibás volt, ezért leárazták. És megszületik a hazugság. Az első után jön a többi. A nő nem mondja meg, hogy mennyibe kerül egy rendes fodrász, milyen gyakran megy kozmetikushoz – és egy idő után rájár a férj pénztárcájára...

Jobb mindent megbeszélni. Nem jó, ha mindig azon kell törni a fejünket, hogy a másik igazat mond-e. Nem jó mindig attól félni, hogyan fog reagálni, ha elmondjuk az igazat. Nem érezzük biztonságban magunkat a bőrünkben, ha mindig titkolódzni kell. A jó kapcsolat alapja a bizalom. Erre kell törekedni.

Mit tegyünk, ha a férj hazudik?

A nő feleség, szerető – és nem anyapótlék, aki kézen fogva vezeti a fiacskáját, és megtanítja neki, hogy hazudni csúnya dolog. Persze, más ügyekben sem viselkedhetünk úgy, mint egy anya: Hol voltál? Kivel voltál? Mikor jössz haza? Mennyit költöttél? Ha mindig ilyeneket kérdezünk, hazugságba hajszoljuk a másikat. Inkább próbáljuk megkeresni az okát, hogy a párunk mit miért tesz úgy, ahogy tesz. Nyeljük le a mérgünket, és igyekezzünk megmagyarázni neki, miért zavar bennünket, ha titokban félrerakja a pénzt. Hiszen egész tavasszal azon tipródunk, egyáltalán lesz-e pénzünk elmenni szabadságra.

Miért hazudunk?

Sok oka lehet annak, ha a párunknak nem mondunk igazat. Például: a pénz hatalom. Mikor a családban csak az egyik fél kezeli a pénzt, ő fizeti a számlákat, a másik fellázadhat az elosztás ellen. Vagy vásárol magának valamit, aminek titokban örül – mert nem kis örömet szerez, ha győzelmet aratunk egy erős férfi felett. Gyakran előfordul, hogy a feleség több pénzt visz haza, mint a férj. A férfi nem örül ennek, sőt, komplexusa támad, ezért megjutalmazza magát egy horgászbottal, amit az árcédulával berak a kamrába. Ezzel lázad, hogy neki a pénz nem számít.

De inkább mondja meg hangosan! Kiabálja ki. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Néha azért hazudunk, mert szégyelljük magunkat valami miatt. Nehéz kimondani egy férjnek: „Mókuska, ezt most nem engedhetjük meg magunknak!” A férfi inkább mínuszba megy a számláján, hogy ne kelljen nemet mondani. Aztán meg a lelke mélyén neheztelni kezd a nőre... Vagy: hazudik, mert nem szereti a veszekedést.

hutlen-bankszamlak-beslo.jpg
(© Tanaka Tatsuya)

Sok nő egy fillér nélkül marad a válás után

Olyankor aztán eszébe jut: jobban járt volna, ha félrerak valamit a szűkösebb időkre. Mert a férj bezzeg megtette! Jó meghagyni egy kiskaput: ma az a szlogen, hogy senkinek sem lehet hinni. Hiába szeretnénk hinni a párunknak, nem megy... És mi sem terítjük ki teljesen a kártyáinkat. Minek kössem az orrára, hogy eldugom a pénzt, én kerestem meg! – mondja a nő keményen. Kit érdekel, mit gondol a feleségem – mondja a férfi (és az év végi részesedését az utolsó fillérig elkölti egy elektromos biciklire). A pokolba, vagyis a váláshoz vagy a tönkremenéshez vezető út pontosan ilyenfajta hitetlenségekkel van kikövezve...

A mai fiatal párok lazábban kezelik a kérdést. Legfeljebb elválunk, ha zűr van... S ha mindenre jut pénz, akkor nemigen törődnek vele, hogy a másik esetleg különutas módszerekhez nyúl... Pedig a pénzről beszélni kell! Mindjárt az elején. Pénzről beszélni nem kellemes, de muszáj. És még az együttélés előtt tudnunk kell, hogy a párunk spórolós-e, vagy éppen szeret kiköltekezni. Vagy közösen akar takarékoskodni, mert van egy közös célunk... Ha mindketten szeretjük a szabadságot, állapodjunk meg, hogy mekkora összeggel rendelkezhetünk szabadon. Persze csak azután, hogy az összes számlát kiegyenlítették. Kasszánk legyen nyitott, hogy valódi örömet érezhessünk, ha megzördül a zárban a kulcs. Ne kelljen rejtegetni az új cipőt az ágy alatt a fizetésig. Igaza van annak, aki azt mondja. „A titkolózás eltávolítja egymástól a férfit és a nőt, s ez a távolság az idők folyamán csak növekszik.”

Varga Klára
Cookies