Mit tegyünk, ha gyermekünket kiközösítik az osztálytársai? Ha alantas pletykákat terjesztenek róla, ha rendszeresen bezárják a szekrénybe, ha minden nap elveszik a tízóraiját, ha rendszeresen megrugdossák...

Ha titokban előnytelen fotót készítenek róla, és azon röhög a fél osztály? Hol a határ az ártatlan gyerekcsíny és a zaklatás között?

iskolai-zaklatas-kezdo.jpg
Illusztráció: Aron Wiesenfeld német festő festményei

Stop Bullying – No Bullying címen a közelmúltban készült egy felmérés, amelynek az volt a célja, hogy feltárja az iskolai zaklatások mértékét és milyenségét a felvidéki magyar iskolák körében. A felmérés európai uniós, határon átnyúló projekt keretén belül készült el, két szlovákiai (Innovatív Oktatásért Intézet és Tandem), valamint egy magyarországi szervezet összefogásával. A felmérésben hét felvidéki, és hat magyarországi alapiskola felső tagozata vett részt, külön kérdőívekkel a gyerekek, a szülők és a pedagógusok részére.

– Minden általunk vizsgált iskolában előfordul a zaklatás valamilyen formája – mondja Berta Tünde, a projekt fő koordinátora (Innovatív Oktatásért Intézet). – A zaklatások nem olyan súlyosak, mint mondjuk a nyugati országokban, de azért jelen vannak. A szülők tudnak róla, de nem mindig kezelik jól a jelenséget, sok esetben azt sem tudják, mit kéne tenni. A zaklatással egyre több szlovák fórumon is foglalkoznak, viszont ezek kevésbé elérhetők a magyar közösségek számára. Éppen ezért projektünk hiánypótló. A későbbiekben szeretnénk konkrét segítséget nyújtani az iskoláknak, emellett könyvet is tervezünk megjelentetni a témáról.

Mi mozgatja a gyűlöletet? A másik jobb, mint te, vagy rosszabb, esetleg csak más, s ezért haragszol rá... A diákközösségek dinamikája, indító és gátló erőinek rendszere nagyon érdekes.

A bullying kifejezés iskolai, kortárs zaklatást jelent. Az angol szó jelentése szélesebb tartalommal bír, ezért használják gyakran a magyarban. A bullying azonos korúak között zajlik, mindig van egy kiszemelt áldozat, ismétlődően fordul elő és szándékos. A gyerekek nincsenek egyforma hatalmi pozícióban a csoporton belül, azaz az áldozat nem tudja megvédeni magát. Nem bullying, ha rosszul elsült viccelődés folyik, és felcserélődhetnek a szerepek. Ha a gyerekek egymással viccelődnek és nem egymáson. Ha csak egyszer fordul elő. Ha az egyik gyereknek indulatkezelési problémái vannak, időnként robban, és emiatt bárkibe beleköt.

Kérdéseinket Nagy Annamária (Szentpéter) pszichológusnak tettük fel.

– Milyen jellegű zaklatások jellemzők iskoláinkban?

– Zaklatás mindenhol előfordul. A leggyakoribb a verbális bántalmazás. Ide tartozik, amikor valakit levegőnek néznek, kiközösítenek, bosszantanak, amikor pletykákat terjesztenek róla, amikor sértő megjegyzéseket tesznek a külsejére, s ezzel megkeserítik az életét. Jellemző a fizikai bántalmazás is – a gyereket rendszeresen megverik, rugdossák, elgáncsolják, de ide sorolható az is, mikor valakitől elveszik a tízóraiját, vagy bezárják valahova. Ez a legkönnyebben észrevehető bántalmazás, mert ennek látható nyomai maradnak – kék aláfutások, karcolások, szakadt holmik. És ami most a legjellemzőbb: a „cyber bullying”. Itt online térben folyik a zaklatás, a diákok bántó üzeneteket küldözgetnek egymásnak, esetleg egymás FB-posztjai alá írnak megalázó dolgokat, vagy pornográf tartalmú képekre photoshoppolják a másik arcát, és azt köröztetik a neten. A lehetőségek tárháza végtelen. Végül, de nem utolsósorban szexuális visszaélések is történhetnek. A fogdosáson kívül találkoztam olyan esetekkel is, amikor alapiskolások meztelen képeket kértek egymástól, illetve arra kényszerítették a másikat, hogy ilyesmit készítsen magáról, ami aztán felkerült az internetre. Nem gyakori, de előfordul.

hirlevel_web_banner_2_264.jpg

– A gyerekek ebben a korban már nem mesélnek el mindent az anyukájuknak. Hogyan ismerheti fel a szülő, hogy a gyereke zaklatás áldozata? Milyen jelekre figyeljen?

– Igyekezzünk minél többet beszélgetni a gyermekkel, hallgassuk végig, hogy mi történik vele az iskolában. Ha felmerül a zaklatás gyanúja, a következő kérdéseket tegyük fel neki: Van-e olyan gyerek az osztályban, aki agresszív, aki bántja a többieket? Olyankor mit szoktak csinálni? Ez a gyerek mindig ugyanazokat bántja? Előfordult, hogy téged is bántott? Vagy nincs kiszemelt áldozata? Figyelmeztető jel, ha megváltoznak a gyermek szokásai: nem tud aludni, vagy túl sokat alszik; sokat fáj a hasa, rágja a körmét. Esetleg fura dolgok történnek vele: mindig elveszíti a tízóraiját; eltünedeznek a dolgai, elszakad a ruhája; fizikai sérülések vannak rajta, és nem tud magyarázatot adni a miértekre. Ezek mind-mind vészcsengők.

– Mit tehetünk szülőként? Egyik ismerősöm kisgyerekként kisebb növésű volt a társainál. A fiúk mindig megverték, egészen addig, amíg le nem kevert egy akkora pofont a főtútornak, hogy az elesett. A mi időnkben még nem mentek be a szülők az iskolába, hogy megvédjék a gyereket. Egy fiú soha nem tudott volna tiszteletet kivívni a kortársai között, ha az anyukája tesz helyette rendet. A kérdés az, hogy hol a határ? Mikor lépjen a szülő?

– A fenti eset egyértelmű zaklatás. A fiú visszaütött: összeszedte és megvédte magát. Csakhogy ő a fehér holló. A bántalmazott gyerekek többsége nem tudja megvédeni magát. Az a véleményem, hogy nem kell megvárni, míg a gyerek lép. Ki tudja, addig még hányszor traumatizálódik?

Igen, a mai szülők nem így gondolkodnak. Kamaszkorunkban a fiúk a tinédzser lányokat beszorították a sarokba, és jól végigtapogatták őket. A világ változik, éppen ideje, hogy a molesztálás is feketelistás legyen.

– A gyermekkorban elszenvedett iskolai zaklatás traumáit évekig, akár évtizedekig is hordozhatjuk magunkban. Mit kezdhetünk az érzéssel?

– Éppen ezért veszélyes a bullying, ezért kell foglalkozni vele. Sajnos, a fájó emlékek mélyen belénk vésődnek, 40–50 éves emberek is hajszálpontosan vissza tudják idézni, mit tettek velük a többiek. A személyiség tinédzserkorban még képlékeny. Minden behatás, aminek az az üzenete, hogy te nem vagy eléggé szerethető, vagy téged nem lehet elfogadni, befogadni, annak súlyos következményei lehetnek. Később akár depresszió, szociális fóbia is kialakulhat belőle. Előfordulhat, hogy leromlanak a gyerek tanulmányi eredményei, vagy élvezeti szerhez nyúl: dohányozni, inni, drogozni kezd. Szélsőséges esetben a gyerek annyira magába fordulhat, hogy önsértést próbál elkövetni: vagdossa magát, öngyilkosságot kísérel meg.

– Milyen lépéseket tegyünk, ha gyermekünk kortársai zaklatásának áldozata?

– Ha egyértelműen felismertük a bullying jeleit, kérjünk segítséget a többi szülőtől, az osztályfőnöktől. Az iskolai zaklatás nemcsak egy-két család, hanem az egész közösség problémája is. Ugyanis az egész osztály benne van! A gyerekek egy része a bántalmazó klikkjéhez tartozik, és segítik őt. Mások csak szemlélők, nevetnek a durva tréfákon; ámde az is lehet, hogy már nagyon elegük van. És akadnak olyanok is, akik igyekeznek szót emelni a bántalmazott érdekében. Tehát az iskolai zaklatás nem magánügy, mindenkit érint! Megoldásába bele kell vonni a gyerekeket, a szülőket és a tanári kart is. A gyerekeknek pedig meg kell mondani, hogy tévesztésben vannak: ők nem árulkodnak, hanem éppen segítenek.

kisgyerek-zaklatas.jpg

– Előfordulhat, hogy mindent megteszünk, a helyzet mégsem javult. Megoldást jelenthet, ha ilyenkor kiemeljük a gyermekünket a közösségből, és átíratjuk más iskolába?

– Van, hogy megoldást jelent – mégsem ezt ajánlom. Ilyenkor ugyanis nem meggyógyítjuk a sebet, csak sebtapaszt teszünk rá. Amerikában történt, hogy egy kislányt elvittek másik államba, ahol új életet kezdhetett. A volt iskolatársai interneten folytatták a zaklatást... Igaz, hogy ez egy amerikai példa, azonban ne felejtsük el: gyerekünk számtalanszor össze fog futni a volt osztálytársaival. És az új iskolában is lehetnek gondok. Egy ilyen gyermek sérült, és ha nem kapott segítséget (például gyermekpszichológustól), az új helyen még félősebb és érzékenyebb lesz. Már kevesebb is elég ahhoz, hogy gödörbe kerüljön. Sebezhető lesz, gyönge, és az új osztályban is lehetnek olyanok, akik úgymond rászállnak.

– Mit tegyen az osztályfőnök, ha rájön, hogy az osztályában zaklatás folyik?

– Ugyanazt tudom mondani, mint a szülők esetében: venni kell egy nagy levegőt, és fel kell venni a telefont. Minden érintettet értesíteni kell. Nem könnyű, de meg kell tenni! Lehet, hogy össze kell hívni egy szülői értekezletet, akár a tantestületet is, és közösen átbeszélni a helyzetet.

Ha pedig a tanárok úgy érzik, hogy eszköztelenek, mert már mindent megpróbáltak, akkor külső segítséget kell kérni. Iskolapszichológushoz, fejlesztő pedagógushoz vagy akár szociális munkáshoz kell fordulni.

– Előfordulhat, hogy a mi gyerekünkről derül ki, hogy ő a bántalmazó. Mit tegyünk ilyenkor, hogy ne vétsünk, és okosan cselekedjünk?

– Mindenképpen el kell beszélgetni a gyerekünkkel, méghozzá azzal a biztonsággal, hogy ez az én gyerekem, szeretem őt, jóra akarom nevelni. El tudom fogadni, amit művelt, de most leülünk, és megbeszéljük, mik a szabályok, a határok, mit szabad és mit nem... Azt kell közvetíteni felé, hogy szeretjük őt akkor is, ha rosszat tett, és mindent megteszünk azért, hogy az ügy megoldódjon. Ilyenkor nem érünk el semmit a büntetéssel, például szobafogsággal, veréssel, vagy telefoneltiltással, sőt. Ez ugyanaz lesz, amit ő is csinál másokkal, illetve ezzel sunyiságra tanítjuk: legközelebb majd úgy csinálja, hogy ne vegyük észre... Ellenben nem tudta meg, hogy miért rossz az, amit csinált. Inkább ébresszük fel benne az empátiát, és adjunk neki lehetőséget, hogy jóvátegye, amit elkövetett. Mindez nem könnyű, hiszen indulatosak vagyunk. Azt érezzük, hogy mindenki szeme rajtunk van. Az intézmény is sokat segíthet: fontos az összefogás, empátiával kell kezelni a helyzetet, nem szabad ráruházni a felelősséget csak egyetlen szülőre.

– Hogy mit tegyenek a felnőttek (legyünk bátrak és őszinték, és vigyük a csoport elé az ügyet), azt már elmondtuk. A bántalmazott gyereknek azonban még nem adtunk tanácsot. Mit tehetnek a saját érdekükben?

– Kérjenek segítséget! Találjanak valakit, valamelyik szülőt, pedagógust, idősebb testvért, aki tényleg a szívén viseli a sorsukat. És ha szükség van rá, forduljanak pszichológushoz. Nagy segítség lehet az is, ha valaki több közösségnek a tagja, és egy másik csoportban igenis szeretik. Akiket zaklatás ér, sokszor elzárkóznak, mert félnek az újabb csalódástól. Megint ugyanaz történik velem?! Az a jó, ha a bántalmazott felvértezi magát, és bizalmat szavaz egy másik társaságnak. Az a jó, ha a gyerek érzi, hogy nincs többé egyedül, és tudja, hogy a többiek igaztalan vádakat vetnek a szemére. Igenis értékes, nagyszerű gyerek ő, aki képes arra, hogy igaz barátságokat alakítson ki – és nem hiszi el, hogy nem lehet őt szeretni.

Dráfi Anikó
Kapcsolódó írásunk