Valasek Valéria (57, Párkány) kezdő pedagógusként egy nyári továbbképzés alkalmával ismerkedett meg a nemezelés mesterségével. Ekkor talán még maga sem gondolta, hogy élete hobbijára, legkedvesebb kikapcsolódására lel rá.
Valika azóta gyermekek hadát avatta be a nemezelés rejtelmeibe, ám lelkesedése továbbra sem apad: mostanáig újabb és újabb ötleteken töri a fejét.
Valasek Valéria
– Megszólítja még a fiatalságot ez a régi mesterség?
– 1983 óta dolgozom aktívan gyerekekkel: a mai számítógépes világ nekem furcsa, én afféle készítsük, rajzoljuk, gyúrjuk! típus vagyok. A gyermekek többsége rögtön, már a nemezelés kipróbálásakor valami szépet szeretne alkotni, pedig ez nem így működik. A gyakorlat teszi a mestert! Persze igyekszem olyan tárgyakat, mintákat kitalálni, hogy sikerélményük lehessen. Illetve, mivel a nemezelés többórás feladat, és még egy labda meggyúrása is órákig eltart, a foglalkozások előtt néhány dolgot előnemezelek. A labda közepébe dió vagy kindertojás belseje kerül.
– Egyáltalán tudják még a gyerekek, mi az a gyapjú?
– Rögtön az elején elmondom, mivel dolgozunk. Viszek feldolgozatlan, a bárányról frissen lenyírt gyapjút. Megmutatom, hogyan tisztítják, színezik, s hogyan készül az alapanyag. Ezután jöhet maga az alkotás. A gyerekek nagyon szeretnek pancsolni, a nemezelés alatt pedig bőven kiélhetik ezt a vágyukat.
Valikát és munkáit főként személyes találkozások révén ismerték meg vásárlói. Az internet – úgy tartja – nem neki való, a precíz, minőségi munka híre azonban így is hamar elterjed.
– Mely tárgyak készültek nemezeléssel a régi időkben?
– Mifelénk főként gyapjút vagy nyúlszőrt használtak, melyből vizes vagy száraz megmunkálás után vastag, posztószerű anyag képződik. A régi mesterek főként használati tárgyakat: kalapokat, nyeregtakarókat, szőnyegeket és ruhákat készítettek nemezeléssel, de a jurták is ebből az anyagból készültek. Ezek ellen is álltak viharnak, esőnek, tűző napsütésnek évtizedeken át!
Valika gyakran készít kiegészítőket Écsi Gyöngyi bábszínész bábjainak, de dolgozott már együtt Szarka Zsuzsa divattervezővel is.
– S ön miket készít leggyakrabban?
– A klasszikus virágok és állatkák mellett nagyon népszerű az ún. mesetanya. Ez egy kisebb-nagyobb házikó, mellette gombácskákkal, kisállatkákkal. Szeretek ujjbábokat gyártani, illetve gyakran készítek megrendelésre konkrét meseszereplőket is. Az ékszerkészítés szintén foglalkoztat, illetve van, hogy ki is javítok egy-egy kedves nemezjátékot, amit már megviselt a gyerekek nyüstölése vagy az idő vasfoga. Egy kis ötletességgel újjávarázsolom őket.
– Különben hiszem, hogy nem is annyira a termék a lényeg: inkább a technika és az alapos anyagismeret. Amikor új tárgyat készítek, folyamatosan azon jár az eszem, hogyan oldhatnám meg minél ötletesebben. Olyan még nem volt, hogy amit megálmodtam, ne csináltam volna meg! Az internetről viszont soha nem lesek, szeretek rájönni a saját hogyanjaimra.
– Hol készülnek ezek az alkotások?
– Az élet kihívásai jelenleg nem engedik meg, hogy sokat foglalkozzam a nemezeléssel, de ha alkalmam adódik, ismét a gyapjúnál találom magam. A konyhánk tökéletes műhely: megfelelő nagyságú az asztal, és a víz is könnyen elérhető. A munka nagy részét állva végzem, mert egy-egy darab feldolgozása nagy mozdulatokkal és fizikai erőkifejtéssel jár. A felhasznált anyag mérete megmunkálás közben 40%-ot zsugorodik. Fontos, hogy az alkotás során semmilyen hulladék nem keletkezik: a fennmaradó apró darabkák jól elférnek egy egérke hasában vagy egy fejecske közepében. Teljesen környezettudatos tehát a technika!
Nemezelés során semmilyen hulladék nem keletkezik: a fennmaradó apró darabkák jól elférnek egy egérke hasában vagy egy fejecske közepében. Teljesen környezettudatos tehát a technika!
– Hogyan élte meg a koronavírus miatti leállást?
– A vírus pedagógusként és kézművesként is komoly változásokat hozott az életembe. Az iskolával igyekeztünk alkalmazkodni és rugalmasak lenni, ám a táborok, a vásárok és a rendezvények hiánya szokatlan űrt hagyott a mindennapokban. Most a gyapjút is nehezebb beszerezni, a kézművesek és a vásárlók ugyanis egymástól függenek. Ha nincs rendezvény, nincs vásárlás, amit a gyapjú beszállítója is ugyanúgy megérez, mint mi.
– Az elmúlt két évben elmaradt továbbá a párkányiak számára kedves Simon-Júda-napi vásár is. Idén ez, remélem, nem így lesz! Ilyenkor a sétálóutcát valósággal elárasztják a minőségi kézműves termékek. Szeretem a kollektívát, magával ragad a vásári forgatag, de ha netalántán elunnám magam, ott helyben is nemezelek, s külön kéréseket is teljesíteni tudok.
– Népszerűsíti valahogyan a vállalkozását?
– Az emberek főként a személyes találkozások során ismertek meg engem és a munkáimat. Az internetes jelenléttel nem is fárasztom magam: nem nekem való. Számomra a nemezelés elsősorban nyugtató tevékenység és személyes kiteljesedés. Az, hogy ennek piaca is van, sokadrendű. Noha időigényes elfoglaltság, érdekes módon az idő múlásával sem fáradok el benne – épp hogy feltöltődöm. Szobrászkodni, színeket keverni, egymáshoz illeszteni s a megálmodott figurákat életre hívni hatalmas öröm!
